Ellenségek

22.

Péntek. Holnap kirándulunk. Ezt nagyon nem várom ,de ki kell birnom.
Lementem a konyába . Ahol anya jegelte le Ábel sebeit.
- Montam már anya jól vagyok- monta Ábel.
De amikor anya rátette a jegeszacskot felkiáltot.
- Aha ,persze . A mai napot itthon töltöd- monta apa.
Miért nem vert belém legalább egyszer Dávid? Akkor nekem sem kellene sehova sem mennem.
- Pffuu- mérgelödöt Ábel - ha én lennék az igazgató nem engednélek el ,hogy tudom hogy ott lesz ez a fasz is!
- Ábel ,hogy beszélsz?!- emelte fel a hangját anya.
- Bocsánat - monta mérgesen.
Majd besétáltam közéjük elvettem egy goffrit . Megkentem nutellával és gyors betömtem.
Végül irány a suli.

Majd az iskola épületénél össze futotam Kittivel.
- Szia . Megyünk együtt?- kérdezte.
- Ja - vágtam rá.
Befelé menet közben Kitti egy vicces sztorit mesélt a kutyusáról. Nagyon jót nevetünk rajta.
Hirtelen bele ütköztem valamibe , vagyis valakibe.
Felnéztem áldozatomra és rögtön furcsán figyeltem.
- Szia Ábris - köszöntem.
- Hali- mosolygot rám. Majd egy pillantást vettet Kittire, és csak kacsintott rá köszönés képen.
- Máskor jobban figyelhetnél- montam lenézöen.
- Te is cica- mosolygott.
- Vígyázz mert karmol a cica- montam.
Ő elmosolyodot és a derekamnál fogva magához huzzott.
- Szeretem a vadmacskákat- sutota.
- Hát sem vad nem vagyok, sem macska. - vontam meg a vállam.
- Nem baj . Valahogy megoldjuk- monta Ábris miközben túl közel volt.
- Kösz nem . Na pá- és elhuztam onnan Kittit.
Majd besiettünk a terembe.

Óra után a szokásos helyre tartotunk. Az ebédlöbe. Mikor leültünk az asztalhoz Kitti rögtön fagatni kezdet:
- Ki volt az a fiú ?
- Ábrahámnak hívják - válaszoltam.
- Úúú ílyen gyorsan bepasiztál?- kérdezte Jakab.
- Mi pasid lett és nekem nem szóltál ?- mérgelődöt Endre.
Ezen elnevetük magunkat.
- De most tényleg. A viccet félre téve. Te és Ábrahám...?- kérdezte Kitti.
Éppen nyitotam a szám mikor valaki helyetem szólalt meg:
- Igen!
Rögtön megismertem a hangot . Ábris. Majd helyet foglalt melletem. Átkarolt és magához huzzot .
- Mi? Nem! - csattantam fel dühösen.
- Nyugi van . A bátyád küldött. -mosolygot . Majd a barátaim felé nézet- Ábris vagyok. Mizu?
- Csak lazulunk haver- válaszolt Endre .
Majd bolitot erre ,és felém fordult.
- Mi a fracnak küldöt?- suttogtam.
- Dávid miatt. Félt ,hogy téged is bántani fog. Ezért én vígyázzok rád- suttogta a fülembe.
- Nem kell testőr ! - néztem unotan- Húzz el!
- Jó ,de ha ide jön és elvissz akkor ne sírj!- mosolygott.
- Nem fogok hísz utánam jösz- majd bevágtam a bociszemeket- Vagy hagyod hogy csak úgy elvigyen?
Ezen nagyot nevetet.
- Tudod ,hogy nem- monta az arcomba.
A lehelete csikizni kezte a nyakam. Ebbe bele borzongtam.
Amit észre vett. Ezért egy oldalmosolyt küldöt.
Majd gyors felráztam magam és folytatam:
- Na szia ! Most már menny!
Mire elsétált.
Aztán a srácokra néztem.
- Aha . Szóval nem jártok?!- törte meg a csendet Jakab.

Suli után siettem haza ahol a bátyám várt.
Bementem a konyhába egy pohár vízért. Amikor meg pillantotam a bátyám. A kezében egy fagyaztot borsoval.
- Zöld borsó?- meretem rá érthetetlenül.
- Bocsi, de a hütöben nem találtam fagyaztot brokolit- gunyosan mosolygot.
Igen ! Vissza tért az én drága látos bátyám. Eltünt a csöppögös ,érzelmes énje.
- Miért küldesz rám őrangyalokat?- kérdeztem.
- Bocsi ,hogy nem tudom mi van veled és megakarlak védeni.- monta.
- Miota vagy ennyire puhány?- lepöddtem meg.
Majd apa szólt közbe:
- Ábel tudod ,hogy a hugod kemény lány!
- Köszönöm - huztam ki magam büszkén.
- Aha . Olyan kemény mint a hátamon a pattanás- jelentete ki.
- Apa!- kiálltotam segitségért.
- Jaj, felyezétek be ezt a gyerekes vitát!- monta unotan . Végül ott hagyott minket. Én is csatlakoztam , ezét ott hagytam Ábelt.
Felmentem a szobába és bepakoltam a böröndömbe. Mikor készen lettem. Beestem az ágyamba.