Ellenségek

18.

Hétfő. Semmi kedvem besétálni a suliba és nézni Dávid ocsmány arcát. De nem tehetem mást. Felötöztem, egy fekete polót huztam amin WTF? felirat volt . Mellé egy fehér szagatot farmert. Mivel a mainapon türhető volt a hajam kiengetem. Leszalatam a konyhába ahol már anyákék ültek.
Köszöntek ,aztán anya felém fordult egy epres fánkkal.
-  Úgye nem volt baj amig nem voltunk itthon?- kérdezte anya.
-  Nem - montam.
Majd apa szólalt meg sutogva:
- Ábelka nem ...- majd egy üveget formált a kezéböl és eljátszota hogy iszik.
- Majd nem . De amugy nem- sutogtam.
- Okés - monta majd megsimogata a fejem.
Hirtelen Ábel szólalt meg:
- Szevasz fater! Neked is anyu!
Majd apa felé fordult.
- Tudod ,hogy szeretlek ?- kérdezte ártatlanul.
Majd anya sohajtot egyet. Után oda hajolt hozzám és sutogta:
- Kezdi
Aztán apa válaszolt Ábelnek:
- Mit akarsz ?
- Áh , semmit csak szeretem az apám- monta ártatlanul- De most ,hogy kérdezed bemutathatom a barátaimnak Dalmát.
- Fiam ez ugye nem olyan bemutatás mint amelyen volt a barátotok házavató bulija?- nézet mérgesen.
- Nem , nem - vágta rá nagyon nagy gyorsasággal.
- Jó - egyezet bele apa .
Majd Ábel elkezdet örüm táncot csinálni.
- De - nézet rám anya- Dalma ha valami van szólsz ! Megegyeztünk?
- Meg - montam.
- Most mars a suliba!- adta ki anya a parancsot.

A suliba érve nem láttam Dávidot aminek örültem meg nem is . Azért nem mert tutam hogy a barátnőével lehet.
Az óra elött. Kittivel beszéltünk . De aztán bejött az tanárnő és elkezte mondani:
- Gyerekek igaz most jöttetek vissza a hétvégéről de két nap szünetet kaptok. Holnap és holnap után nem kell bejönni!
Na ez tetszik!
Gyorsan eltelt az idő. Lementünk az ebéblöbe ahol a fiúk ültek.
Mikor oda értünk gyors elhalgatak.
- Mi ez a nagy titkolozás ?- kérdeztem.
- Semmi csak komoly megbeszélni valonk volt - jelentete ki Jakab.
- Nektek komoly megbeszélni valotok?- nézet rajtük végig Kitti.
- Mi van? Mi is emberek vagyunk lehetnek komoly ügyeink- jelentete kisértödöten Endre.
Majd ezen jót nevetünk.
Egyszer azt éreztem ,hogy valaki leül mellém. Majd felpillantotam , Dávid volt az.
- Beszélnünk kell a tegnapiról- jelentete ki aggódóan.
- Én viszont nem akarok - montam mérgesen.
- Valami történt? - kérdezte.
- Nem is tudom . Gondolkodj!- montam lenézően.
- Mi a bajaod?- monta dühösen.
Majd elvettem Jakab pudingját. Mire ő felkiáltot:
- Héj!!
Evvel nem törödve . Kinyitotam és Dávidra öntötem. Aki dühösen nézet.
- Ezt miért kaptam? - ámult el.
- Ez csak a kezdet . Ha azt akarod hogy az arcod ne éreze az ölköm simogatását . Akkor huzz inen- montam dühösen.
Majd mérgesen elsétált.
A srácok csak lefagyva figyeltek. Mire nem volt kedvem magyarázkodni ezért én is elhagytam az asztalt.

Suli után . Siettni akartam haza amikor egy autó dudált rám . Majd ki orditotak is rajta:
- Gyere hugi ! Üllj be!- orditota Ábel.
Majd megfordultam és egy fehér bmw állt meg melletem . Amiben idegen három srác ült és negyediknek a bátyám üllt.
Majd beszálltam a kocsiba és elindultunk.
- Hova megyünk? -kérdeztem.
- A partra - vágta rá.
Nem tudom mit akar a parton hisz ősz van.
- Amugy ő Péter - mutatot arra a srácra aki vezetett.
Péter barna hajú volt ,de ki volt szőkitve a haja teteje. A nyaka tele volt tetoválásal. A fülében fültágitó diszelget.
- Ő pedig  Ábrahám , de csak Ábrisnak hivjuk - mutatot a melletem ülő srácra.
Ábris szőke hajú, helyes és elégé ízmos ,gyönyörű barna szemei vannak.
- A másik pasas Laci .
Laci fekete hajú vékony és nagyon átlagos volt.
- Szia - köszöntek egyszere.
- Hali . Dalma- köszöntem nekik.
Majd leértünk a partra.
Kiszáltunk és Ábel a csomagtartóhoz ment.
- Dalma te hozd a hütötáskát- szólalt meg Ábel.
- Oké - montam.
Majd oda mentem segiteni.
De nagyon nezéz volt . De probáltam kivenni minden erőmmel de hiába.
Majd a valaki megszólalt:
- Hadd segitsek!
Felnéztem és Ábris volt az. Elengetem a táskát és ő kiemelte . Mintha valami tollat emelt volna fel. Azta !! Ámulva figyeltem.
- Nem nehéz? - kérdeztem.
- Nem - mosolygot.
Majd elindultunk a partra a fiúk éppen egy sátrat állitotak fel.
Majd Ábrisra néztem érthetetlenül.
- Sátrazunk . Nem tutad? - meret rám.
- Nem - vágtam rá.
Majd mire kipabkolt mindenki besötétedet . Mindenki evet egy kis nasit. Ábel meg elmonta ,hogy lebeszélte az ősőkel. Mindent én tudok meg utoljàra. Mindenki aztán nyugovora tért a saját sátrában.