Ellenségek

23.

Ma kirándulunk. Gyorsan felöltöztem és futotam le. Még felkaptam a deszkámat is . Nem hagyhatom itt a bátyámmal. Elköszöntem a szüleimtől és a bátyámtól. Siettem a suliba. Már mindenki ott volt. Gyors felszáltunk a buszra . Én Kitti mellet foglaltam helyet.
Kitti eléggé hamar bealut ,ezért én betetem a fülhallgatóm és zenét halgattam.
Most mit tegyek?! Egy buszon Dáviddal . Egy hétvége vele. Nagyon félek . Tènyleg. Nem tudom mi lesz . Talán lehet ideje lenne megbeszélni a dolgot?
De már mit számit . Tuti ,hogy ő is azt gondolja ,hogy hagyunk ezt.
Majd vártlanul nagyot fékezet a busz . Amire Kitti is fel kelt.
- Megérkeztünk!- kiáltota a tanárnő.
Egyessével leszáltunk. A tekintetem a tömegen kezdet végig futni. Nem tudom miért, de Dávidot kereste. Mikor megtaláltam rögtön észre vettem ,hogy ő is engem figyel.
Innkább elfordultam.
- Gyere már Dalma!- szólt vidáman Kitti.
- Oké - majd mentem utána.
Egy gyönyörű hotel felé indultunk. Mindenki megkapta a szoba kulcsát. Mi Kittivel egy szobába kerültem. A 28-as a miénk.
Futotunk rögtön meg keresni. Hamar meg is találtuk. A kulcsot bele dugtam a zárba. De nem nyílt.
- Mi ?- figyeltem érthetetlenül.
Probálkoztam ,de nem akartam, hogy bele törjön.
Ekkor hallotam egy ismerős nevetést.
A hang irányába forditotam a fejem és Dávid volt a haverjával. Meglátták, hogy szenvedünk és a haverja oda jött.
- Hadd segitsek!- mosolygot.
Dávid a távolból figyelt.
A haverja is megprobálta ,de neki sem ment. Dávid megszólalt:
- Menj arrébb Patrik!
Oda ment és elforfitota. Majd lassan felnéztem rá. Ő is rám.
- Csak erőből kell - nézet mélyen a szemembe.
Még mindig egymás arcát fürkésztünk. De Kitti zavart meg minket:
- Most mi bemegyünk!
Majd elköszöntünk és bementünk.
Mikor kipakoltam ,Kitti megkérdezete:
- Ez mi volt?
- Nem tudom mire gondolsz!-jelentetem ki.
- Arra hogy megrázot az áram. Hát mire? Mi volt ez köztetek?- mérgelödöt.
- Nem tudom . Ezt èn sem értem- vontam meg a vállam.
Nagyon sohajtot Kitti és pakolgatunk tovább.
Mire készen lettünk Kitti megszólalt:
- Megyek megnézni azokat a medencéket. Nem jösz?
- Kösz de kihagyom - fintorgotam.
Most semmi kedvem nem volt fürdeni.
- Montad ,hogy gördeszkázol ,nem? Láttam egy pályát nem messze- mosolygot.
- Na ez már tetszik- boldogan kiálltitam fel.

Kimentem az úgynevezet pályára. Tényleg nem semmi volt. Mentem pár kört aztán megszomjaztam.
Bementem egy kis büfébe .
Egy fiatal srác volt a pult mögött.
- Szia egy liptont szeretnék!- montam.
- Rendben . Máris jövök- monta.
Majd vissza jött egy üveggel , és egy csokival.
- Én csak egy üditöt kértem- néztem értetlenül.
- Tudom . Ez a csoki a ház ajándéka- kacsintot.
- Oké. Akkor tesék- és nyujtotam a pénzt .
- Nem . Tartsd meg- utasitota vissza . És már ment a következő vásárlóhoz.
Ez fura volt.
Vissza mentem a pályára megettem a csokit és ittam . Aztán még mentem egy- két kört. Kezdet sötétedni.
Aztán mindenki gyülekezet a partra.
Én is ígyeketem. Még időben oda értem . Egy tűz köré gyültünk. A tanárnő megszólalt:
- Na akkor meséljék el a vendégeink ,hogy milyen pályára mennek!
Elkezték mondani. Volt aki pincér , orvos . De volt biologus vagy csillagász.
Az ötödik embernél már meguntam . Mikor a tanár nem figyelt elmentem . De elötte szóltam Kittinek ,hogy lelépek. Vissza mentem a szobánkba és leraktam a deszkám.
Ekkor valaki kopogot.
- Gyere ! - és rögtön rájöttem . Mi van ha valaki meglátta hogy eljöttem ? A francba ezt nem kellet volna.
De egy olyan ember lépet be rajta ,akire egyátalán nem számitotam.
- Szia- köszönt Dávid - ott hagytad a napszemüveged!
Ekkor pillantotam meg egy napszeműveget a kezében.
- Nem . Az nem az enyém- montam.
- Tudom . Valojában Kittié . Csak elkértem ,hogy tudjak veled beszélni - majd lassan oda sétált Kitti ágyához és letete a szemüveget.
- Miröl akarsz beszélni?- kérdeztem .
- Ami történt . Tudod ?!- köszeledet felém.
- Volt idő ezt megbeszélni - tapatam a falra.
Mikor ő is oda ért szinte surolta a teste az enyémet .
- Miért talán most nincs idő?- kérdezte.
- Hát... volt időd valamit kitalálni- vontam meg a vállam.
- Ha kitaláltam volna valmit nem állnák itt- majd lassan a nyakam felé haladt és elkezdte sutogni- Nem érted én nekem csak te kellesz. Azért jöttem ide ,mert nem akarlak elvesziteni.
Bele borzongtam amit mondot. Mondjuk igaza van. De ez nem jelent semmit.
Majd ellöktem magamtól. És leültem az ágyamra.
- Tegyük fel ,igazad van. De akkor sem tudom mi történt a parkoloba!- montam.
Igen ám. Ilyen könnyen nem ugrok a karjai közé.
-  Az a nap elött buliztunk . És totál részeg lettem. Másnap az osztálytársam huga csókolt. Mert állitolag történt valami a buli- nagyon úgy beszélt mint aki mindent megbánt.
- Ne te atya úr isten- könnyek jöttek elő. -  A francba . Annyira utálak. Hogy gondoltad? Részegre iszod magad és lesz egy kalandod . Aztán minden meg lesz oldva?
Majd felállt és leült mellém.
- Hogy lehetsz ilyen ? Bárcsak elütötél volna- utaltam az első találkozásunkra- Miért velem? Nem hiszem el. Ha most megbocsájtok , és adok neked még egy esélyt akkor sokkal...
De nem tudtam végig mondani mert megcsókolt. Nagyon szenvedélyesen csókolt. Olyan jó érzésel töltöt el . Már alig kaptunk levegőt és eltávolotunk egymástól.
- ... sokkal tökéletesebb lesz minden - felyezte be a mondatom.