Ellenségek

20.

Reggel arra ébretem ,hogy valami nyomja a hátam. Megakartam fordulni amikor hirtelen valaki melettem felnyögöt. Gyors oda néztem és Ábris volt.
- Mit keresel itt?- förmetem rá.
- Neked is jó reggel! Amugy meg köszi hogy belém könyököltél- nevetet.
- Ez nem vicces menny már vissza a sátradba- kiabáltam.
- Bocsi de beázott. Amugy cukin alszol- mosolygot még mindig.
Mintha ez egy kibaszottul vicces helyzet lenne. Letörölném az a mosolyt a képéről nagyon.
- Beázott? -meretem rá.
- Igen . Este esett- vágta rá.
Mázlim volt hisz vizálló a sátram.
- Köszönöm ,hogy elmontad- montam nyugotan majd átválltot a hangnemem eléggé idegesre- Most már elhuzhatnál!
Majd nevetet egy nagyot és kiment a sátorbol.
- Idiota- dörmögtem.
- Hallotam - orditoa kivülről .
- Húzz már el !- kiálltotam.
Gyors felöltöztem . Sikerült megnyugodnom. De nem hiszem el ezt a Ábrist. Bátor fiú az igaz. De azért elégé vissza foghatná magát.
Össze pakoltam mert ma indulunk haza. Mikor készen lettem ki mentem.
Tényleg esett és nagyon lehült az idő . Ezért a pulcsimba vacogtam.
A vízt néztem mikor Péter lépet mellém.
- Szerintem a reggeli vitát a város másik felén is halloták- nevetet.
- Bocsi csak...- keztem a magyarázkodást.
De ő megszakitot:
- Beprobálkozot?!
- Mondjuk - keztem zavatba kerülni.
Éppen nyitotam a számat hogy megkérdezem mikor indulunk. De megszólalt újra:
- Nincsen barátnője!
- Hogy mi ?- néztem érthetetlenül.
- Nem erre vagy kiváncsi ? -kérdezte.
- Nem egészen- nevtetem.
Majd egy kis idő után csak álltunk.
- Na indulás haza!- kiáltota Ábel.
Majd össze szettük a cucaink és elindultunk.
Utközben az ablakon figyeltem a tájat.
- Jó lett volna még egy nap szabi- jelentete ki Ábel.
- Majd bepotoljuk teso- szólalt meg Péter.
- De az akkor már igazi buli legyen- nevetet Laci.
- Ezt úgy érted...? - folytota vissza a mosolyt Ábris.
- Én vagyok az egyetlen aki nem ért ebböl semmit?!- csatanttam fel.
- Hála a jó égnek - fujta ki megkönyebbülve Ábel a levegőt.
Ekkor össze állt a fejembe a kirakó. Nem mondják ki elöttem, Ábel pedig ennek örül.
- Ki akarsz szökni bulizni? - döbentem le.
- A francba - káromkodot.
- Szívásss!- monta halkan Laci.
Majd végig mértem mindegyiket.
- Azt hitted nem jövök rá?- kérdeztem. - Még mit titkoltok?
Majd kinos csönd telepedet ránk.
- Úgye nem köppsz teso?- kérdezte Ábel.
- Nem - össze fontam magam elött dühösen a karom.
Majd az ablakon tekintetem ki.
Majd Ábris közelebb hajolt és elkezdet sutogni a fülembe:
- Akkor rá jöttél miért vagy itt?
Olyan értelmetlen volt számomra a kérdés . Aztán rájöttem ,hogy Ábel úgy hivott el ,hogy kell a deszkám de nem is hoztam.
- Ti akartátok ,hogy itt legyek ,úgye?- döbentem rá.
- Megakartunk ismerni- monta.
Majd dühen kifujtam a levegőt és vártam ,hogy haza érjünk. Komoly mindent én tudok meg a legvégén. Ez fullra idegesitő!
Mikor haza értünk elköszöntünk és bementünk a házba.
- Megjöttünk ! - kiálltot Ábel.
Mire anyúék rögtön oda termetek.
- Hogy éreztétek magatoka?- kérdezte anya.
- Jól - mosolygot a bátyám.
Én erre dühösen sétáltam az emeletre de apa megállitot :
- És te Dalma?
- Kalandos és titokzatos volt- jelentetem ki. A titokzatos szót különösen megnyomtam.
Mindenk zavarodotan nézet. Ábel inkább idegesen figyelt.
Majd evvel nem törödve felmentem a szobámba.
Amint ledöltem megszólalt a telom. Kitti volt.
- Mizu? -szolt bele a telefonba.
- Semmi új- hazutam.
- Az csúcs . Mi van Dávidal?- kérdezte.
- Ahj, ne is mond . Nem megy ki a fejemböl- montam fárat hangon.
- Mi történt?- kérdezte.
Ez a nap is hossú lesz!!