Hi, hello || Day6

17

Srácok!

Kim Wonpil vagyok a hármas osztályból. Igen, „az a buzi" – ahogyan egyesek csak ismernek szilveszter óta.

Egészen eddig volt elég időm megfigyelni a reakciótokat. Azt, hogy mennyire elutasítóan és – bocsánat – bután álltok a történtekhez.

Tudjátok, én ezt a titkot régebb óta őrzöm, minthogy párótokat megismertelek volna. És ez a legviccesebb az egészben! Azelőtt miért nem vágtatok a fejemhez gusztustalanságokat? Miért nem ültetek el mellőlem, ha odaültem hozzátok az ebédlőben? Korábban miért nem kaptam ajándékba használt alsónadrágokat?

Pedig két hete, két hónapja, két éve is ugyanaz a meleg Wonpil voltam, mint ma vagyok.

Nem akarok senkit sem hibáztatni a történtek miatt, mivel én is ugyanolyan hibás voltam, mint az, aki nem tudott beletörődni a döntésembe, vagy azok, akik ezeket az idétlenségeket csinálták velem. Viszont azt akarom, hogy tudjátok, mi is történt, hátha egyszerűbb így elfogadni.

A sztori valós, ami azon a szilveszteri bulin elhangzott. Csak az igaz és semmi más. Nem dolgozom szexklubban és nem is élek együtt egy harmincas meleg egyetemi tanárral, amikor édesanyám Kínában van. Komolyan! Ha ilyen jó fantáziátok van, akkor írjatok könyvet!

Az egyedüli igazság az, hogy találkoztam valakivel az interneten, akit bár személyesen nem ismerek, mégis több mindent tudok róla valószínűleg, mint bárki más.

Szerelmes lettem egy fiúba, akit aznap este elvettetek tőlem. A gyűlölet, undor és utálat, mindaz az őrület, amelyet körülöttem tapasztalt, elvette a bátorságát. Nem tudom, hogy Ő szeret-e engem, vagy hiányol-e, amióta nem ír nekem, de én úgy érzem, megfulladok nélküle.

Nem arról van szó... Van egy csodás édesanyám, az enyém a világ legklasszabb testvére. Mindketten elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ott a zenekarunk, melynek tagjai nem raktak ki a zenekarból, csak mert meleg vagyok, és ez rontaná a népszerűségünket, mert velem akarnak zenélni, a barátjukkal.

Mégis...

A legnagyobb szükségem most nem rájuk van. Hanem arra a fiúra, aki félelmében annyira jól rejtegeti magát, hogy még én sem vagyok képes rátalálni. Retteg attól, hogyan reagálna a világ. Tart a családjától és tőletek, srácok.

De mondjátok! Mi nem érdemeljük meg a szerelmet? Nekünk nem jár az első szerelem megtapasztalása?

Igen, meleg vagyok. Nem tehetek róla, így születtem. Képtelen vagyok változtatni rajta és őszintén szólva, nem is akarok.

Ahelyett, hogy elszorítanám magamban a valódi énemet, én is szeretni akarok, ahogyan mások is teszik. Büszkén akarom szeretni a fiút, akinek akár a csillagokat is lehoznám az égről...

Tényleg muszáj ilyen elutasítónak lennetek?

Szóval Loner!

Ismerlek. Tudom, hogy félsz a csalódástól és az elutasítástól. De nem gondolod, hogy könnyebb együtt átvészelni, mint beleőrülni a titkolózásba?

Lesz holnap egy jó kis félévi buli, ahol egy igazán klassz zenekar fog fellépni. Én is ott leszek. A színpadon. Ha nem szeretnél magamra hagyni, azt hiszem, tudni fogod, mikor jön majd el az ideje a kiléted felfedésének.

Én várni foglak.

Szeretettel,

Wonpil

Üzenet küldése a Hongdae High School's Chat csoportnak?

igen | nem

Mérföldkő, emberek!

Nem tudom, mikor lesz újabb rész, talán kedd-szerda körül. Az az igazság, hogy nem akarom, hogy ilyen gyorsan közeledjen a vége. :(