Hi, hello || Day6

18

Amikor a rendezvényt szervező végzősök azt mondták, hogy zárt helyen lesz a buli, azt hittem, az iskola tornatermére gondolnak. Viszont amikor a helyszínre érek Jaevel az oldalamon, nem hiszek a szememnek. Meglepettségemben ismét ellenőrzöm a cetlit, amelyre a cím van felírva, de jó helyen járunk.

A cím egy elég ismert szórakozóhelyhez vezetett minket, nem messze attól a klubtól, ahol eredetileg debütáltunk volna JongHyun kilépése előtt. Igaz, ha nem lenne a hatalmas „Rocker's Heaven" felirat, senki se gondolná az épületről, hogy egy igen menő bárnak ad helyet. Odabent minden falat egy kivételével híres és kevésbé híres, de rocker körökben biztosan ismert előadók albumjainak borítója fedi. Azon az egy megmaradt falon pedig különböző cetlik, fényképek kapnak helyet, melyeket a vendégek hagyhatnak annak emlékéül, hogy ott jártak.

- Végre! - Néz ránk a szemét forgatva SungJin, amikor odasétálunk hozzájuk. A másik három tag már a színpadon ülve várt az érkezésünkre.

- Nem miattam! - Tartja maga elé a karját védekezőn JaeHyung.

- Meg kellett várnom, amíg a nővérem hazaér, mert nem vitt magával kulcsot és nem hagyhattam bezáratlanul a házat - magyarázom.

- Ő is jön ma? - érdeklődik Young K.

- A barátjával. - Bólintok.

- HaeWonnal van barátja? - kérdezi Sungjin meglepetten.

- Valami olyasmi - mondom. - Legalábbis remélem, mert már kezd idegesíteni, hogy egyikük se tudja, mit akar a másiktól.

- Nálatok mindenkinek ilyen bonyolult szerelmi élete van? - Nevet fel Brian.

- Nem vagyunk szerencsések. - Grimaszolok, és hogy ne vegyék észre rajtam, mennyire ideges vagyok, inkább leellenőrzöm a hangszeremet, hogy minden kábel a helyén van-e.

- Nem gondoltam, hogy ennyire bátor leszel - közli SungJin.

- YuGyeom azóta sem hajlandó beszélni veled? - érdeklődik Jae.

- Egyszer beszéltünk. - Vonok vállat. DoWoon együttérzően rám mosolyog, hiszen ő szem- és fültanúja volt annak a beszélgetésnek.

- Nem hiszem, hogy YuGyeom lenne. - Rázza meg a fejét Young K.

- Nem szállhatnánk végre le erről a témáról? - kérdezem idegesen. - Gyakorolnunk kellene - mondom csendesebben, amikor mindenki elképedve és ledöbbenten bámul rám. - Nem akarom ezúttal én elrontani a bemutatkozásunkat, szóval légyszíves ne hozzátok fel. - Kérem, mire bólintanak és mindenki a hangszerével kezd foglalatoskodni.

Tudom, hogy mennyire fontos mind az ötünknek ez a fellépés, ezért már kicsit bánom, hogy éppen a mai napot írtam abba a levélbe. Már nem vagyok annyira biztos, mint amennyire Hoonnak sikerült aznap azzá tennie. Amikor megírtam az üzenetet, szinte teljesen biztos voltam abban, hogy Loner el fog jönni, de most, ahogyan egyre inkább közeledik a kezdést jelentő hat óra, kezd elfogyni minden önbizalmam. Már szinte abban sem merek reménykedni, hogy eljön, nemhogy meg is mutatja magát nekem. Ezért próbálok lehetőleg csakis a szintetizátoromra és a dalszövegekre koncentrálni, ami egy ideig elég jól megy, viszont amikor már másodjára kezdtük el a listát az elejéről végig játszani és EunBi hirtelen megjelenik, teljesen elveszítem a fonalat. A játékot és az éneklést is rögtön abbahagyom.

- Hatkor kezdünk. - Szól bele Jae a mikrofonba teljesen nyugodtan. - Mellesleg mintha megbeszéltük volna, hogy az elkövetkező tíz életedben egyszer sem fogsz Wonpil közelébe menni, máskülönben nem leszek tekintettel arra, hogy lány vagy - mondja neki.