Szomszédom a BTS ?

Szeretlek

Idegesen ám, félve mentem be a Gimi kapuján. Nem csak azért mert kirúgtak, hanem az osztálytársak miatt is. Összeszedtem minden bátorságom és megkeresem Kiarát. Pár perc keresgélés után meg is találtam a törsz helyünkön. A büfébe. 

- Szia. Beszélnünk kell. - mondta félve

- Niki! De örülök hogy eljöttél. - mosolygott- Persze mondjad csak. 

- Hát tudod az van hogy elköltözök. - az utolsó szót szinte suttogtam 

Ránéztem a mosoly ami az előbb ott csücsült, mostanra már nyoma sincsen. 

- Miért ? Hm...miért mész el ? 

- Semmi nincs itt ami visszatartana. - motyogtam. 

- Á értem. Szóval én egy semmi vagyok. 

- Én nem úgy értettem. Hanem mi értelme lenne maradnom ? A gimiből kirúgtak, hát fogjuk rá én mondtam fel a munkahelyemen, és te ha befejezted a sulit akkor te is elmész. Akkor én minek maradjak ? 

- Most menj el. És többet ne keress. Mi itt a barátságunkat végleg befejeztük. 

 - Ezért ? Komolyan ? Félredobnál 5 év barátságot egy hülye költözés miatt ? 

Erre már nem válaszolt hanem felkelt a helyéről és elment. Szóval már a legjobb barátnőm sincs meg. Épp hogy kiléptem a kapun Dani rohant utánam. Aki történetesen a volt barátom. Közösen szakítottunk. Akit lehet hogy még mindig szeretek. 

- Niki. Várj meg. 

- Mi az ? Sietnem kell pakolni meg ilyesmi. 

- Tudom hogy elköltözöl. Ezért jöttem utánad. 

- Erre nincs id... - mondtam volna. 

- Szeretlek. 

Lefagytam. Mintha nem tudtam volna megmozdulni. Csak vártam hogy mikor folytatja a beszédét. 

- Amikor szakítottunk hatalmas hibát követtem el- itt közelebb lépett hozzám úgyhogy már egy cérna se férne közénk- azzal hogy, hagytalak kisétálni az életemből. Soha nem tudlak és nem is akarlak elfelejteni. - itt már bekönnyeztem s lehajtottam a fejem- Te voltál az a lány aki megért, megbízható, kedves, és gyönyörű. 

Ez nem lenne helyes. Kiara szerelmes Daniba. De már nem vagyunk barátok nem  ?

Dani megfogta az egyik kezével az államat és felemelte hogy a szemébe nézzek. Egyre jobban közeledett felém amikor megtörtént. Megcsókolt. Lassan de, ahogy megérezte hogy visszacsókoltam kicsit durvább lett. Nem kell aggódni ez a csók maga volt a tökély. Levegő hiányába váltunk el. A homlokát az enyémnek döntötte úgy mosolygott le rám. 

- Szeretlek. - mondta megint. 

Nem tudtam mit mondani ezért, fogtam magam és elindultam haza. 

- Anya és képzeld megcsókolt. - itt épp mesélem a dolgokat 

- Tényleg ? Hisz ez jó. Meg ha azt mondta szeret akkor nincs gond. 

- De van gond. Én elmegyek érted ? Egy messzi városba. Áhh én hülye. Minek kellett viszonoznom. 

- Mielőtt itt megbolondulsz nekem. Még pár dolgodat összekéne csomagolni. 

- Oké. Megyek és pakolászok. 

Rátaláltam a régi naplómra. Olyan dolgok vannak benne hogy: Szeretem Danit. Ma megcsókolt. Elmondta hogy mennyire szeret. 

Fél óra múlva tényleg készen álltam az indulásra. Ami, holnap lesz. 

Debrecen készülj fel! Jövök.