Borostyán és levelek. || BTS ff. BEFEJEZETT

1.rész -"Oyan gyönyörű!"

●●●

-Tyű!!! Nem semmi!- ámuldozam!

Cho-Hee vagyok. A barátaim csak Choo-nak hívnak. 19 vagyok és gimmnazista. Közepes tanuló vagyok. Kevésbé népszerű amit nem is bánok. Az osztálytársaim normálisak. Mindenkivel jól kijövök. Alacsony vagyok ami miatt gyakran sok problémám akad. Imádom a virágokat. Édesanyámnak van egy virágboltja a városközpontban Szöulban ahhol néha besegitek.

-Tyű!!! Nem semmi!-ámuldoztam mikor Namjoon meg lengetett elöttem egy limitált kiadású nyalókát.
-Még nincs is a polcokon csak a jövő héten! -Mondta Nam.
-Biztos finom! -kacsintottam rá.
-Szeretnéd? -kérdezte nevetve
-Érdekelne milyen ize van. Azon kivül hogy kék a csomagja.-néztem kiváncsian a nyalóka  csomagolására.
-Neked adom!-szólt Nam.
-Nam! E-ezt nem fogadhatom el! -mondtam neki miközben a kezemmel intettem neki.

Choo szemszöge:
Namjoon. Ha neked egy szem rizsed lenne azt is nekem adnád!

Becsengettek ami azt jelenti matek óra.  Nam mögöttem ült és hallotam hogy alszik. Majd' elaludtam én is. Az idő olyan lassan telt hogy azt hittem ott öregedem meg. Ééés végre kicsengettek.

-Ébredj..-böködtem Nam arcát.
-Huh...?Choo...-motyogott álmosan.
-Szünet..-mondtam neki.

Miután Namjoon felkelt és letörölte nyálát az asztalról elindultunk az udvarra. Hatalmas udvara van a sulinak. És annak végén két fa között van egy pad ahhol Nam és én mindig eggyutt ebédelünk és beszélgetünk.

-Fárasztó volt ez az óra! -vetettem.le magam a padra.
-Ja! Szerintem is! -monda Nam és leült mellém és dudolgatott valamit miközben kezeit összefogta a tarkóján.
-Megint irogatsz?-kérdezte mikor elövettem a jegyzet tömbömet amit csak "naplónak" hívok. Csak bolintottam.

Nam tudja hogy ilyenkor önfeledten körmölök. Mindig azt kérdezi hogy : "Mit tudsz ennyit irni? , Ez csak egy füzet!" és hasonló. Amióta apu elment azóta mindig irogatok. Az érzéseimet a gondolataimat azokat a dolgoat amik velem történtek az nap. Az az mindent ami a fejemben és a szivemben van. Elszaladt az idő és futottunk vissza az épületbe Nam-al hiszen óránk van! Kivételesen Nam most nem aludt hiszen fél a tanárnőtől.

-Akkor mi is történ ebben az évben?!-kérdezzte szigorúan a tanárnő az osztályt.
Nam éppen a tollával játszadotott mikor a tanárnő az asztalra vágott és kérte hogy válaszoljon neki.
-Háát..Nem is tudom...-gondolkodott Nam.
Persze a tanárnő leszidta hogy nem tanul és így tovább.
Kicsengettek.
-Végre ! Azt hittem sosem szabadulok! -nyújtózott Nam mellettem a folyosón sétálva.
-Eléggé leszidott azért..-mondtam Nam nak.
Elindultunk a buszmegállóba és kivettem a zsebemből azt a  nyalókát amit Nam adott. Keserú áfonya ize volt. És csak fanyarogtam.
-Nem izlik?-kérdeze incselkedve.
-De! Nagyon!-és ettem tvább.
Megérkezett a buszunk felszáltunk és kb 15 perc alatt az utcánkba is érünk. Nam -al egymás mellet lakunk. Hisz gyerekkori barátom. Mindent megbeszélünk egymással és mindent meg is osztunk.

Nam valami videó játékról beszélt amikor meg láttam a házunk elött az utca túloldalán lévőháznál 3 hatalmas költöztető kocsit.
-Nahát! -szólaltam meg.
-Új szomszéd?-kérdezte kiváncsian Nam.
Bolintottam hogy fogalmam sincs. Viszont meg pillantottam valami mást is..
Mikor megláttam úgy éreztem magam mintha ott helyben elvarázsoltak volna. Ő ott állt és megvető unott arcal rámnézett az erkélyéről és a háttérben a szél lengedezte a güggönyt.Lesütottem a fejem aztán ujra ránéztem. A szomszéd fiú. Magas volt. Fekete a haja  és ha jól láttam barna szemei vannak. Izmos is. Lapos széles ajkai voltak csak úgy fénylett. Pár pillanatig néztem és bement végül én is.. Bementem és megtámaszkodtam az ajtón. Elgondolkodtam az imént látottakaon.
-Olyan gyönyörű! -suttogtam magam elé. 

Kicsoda ő..? Ujra rá akarok nézni..!