Borostyán és levelek. || BTS ff. BEFEJEZETT

2.rész - "Abban a pillanatban..

Miután meg láttam és berohantam a házba csak rajta járt az eszem. Levettem a cipőmet és a dzsekimet. Bementem a nappaliba ahhol csak egy cetli volt kirakva a dohányzó asztalra.

"Későn érek haza. Kaja a hűtőben és ne legyél fenn sokáig.!
-Anya"

-Megprobálhatom..-motyogtam magam elé.
Megmelegítettem a kajámat és levetettem magam a TV elé. Kapcsolgattam össze-vissza de sehhol semmi érdemleges. Elmosogattam és elpakoltam. Úgy döntöttem.ma már mást nem csinálok a tanuláson kivül.
Leültem és elkezdtem tanulni amikor is megcsörrent a mobilom.

"Nam😆"

-Halló! Nam!? -vettem fel.
-Choo! - szólított idegesen.
-Mi a baj! Történt valami? -kérdeztem aggódva.
-Voltál ma már a hátsó kertben?-kérdezte sejtelmesen.
-Nem..-válszoltam.

Nam megkért hogy engedjem.be hozzánk. Nem értettem az egészet..Be engedtem és a hátsó kerünk felé indultunk. A kert keritésére borostyám volt felfutattva. Amióta az eszemet tudom az mindíg is ott volt. De akkor.. Abban a pillanatban ..

-Nem..-mondtam hitetlenkedve.
-Choo..-szólitott Nam szomorúan.

A borostyán amit anya és apa ültetett mikor beköltöztek az esküvő után teljesen tönkrement..

-A levelei! - mondtam sírva.
Nam nem mondott semmit. Elszomorodott mikor meglátta a könnyeimet. De egyszercsak megszólalt..
-Choo.A tövénél..-mondta higgadtan.

A borostyán bokortövére néztem és láttam egy friss hajtást. Tudtam hogyan kell eltenni ahhoz hogy ujra hajtson az az egy tő.

Sokáig Nam mellkasába fúródva sirtam. Majd valahogy elaudtam.
Reggel az asztalon hagyott telfonom ébresztőjére keltem. Megfürödtem és rendbe szedtem.magam. Nam a kapunknál várt mint mindig.

-Jó reggelt!-üdvözölt.
-Neked is!-mondtam lelombozódva.
Bezártam a kaput és miközben megfordultam.pont a szemben lévő házzal néztem farkasszemet. Ott ahhol láttam "Őt". Sehol senki.
Elindultunk a busz megállóba és 20 perc alatt bennt is voltunk. Osztályfönöki ora volt az első.

-Jóreggelt.-lépett be a tanárnő.
-Nem is húznám az időt. Ma bővül az osztály.-mondta az osztályfőnök.
Beinvitálta azt a valakit aki csak állt az ajtóban és a cipőjének az orrán kivül semmit nem láttszódott. Felpillantottam és nem hittem el azt amit akkor és ott láttam. "Ő" volt az! Az a fiú akit tegnap láttam a szemben lévő szomszédságban.
-Bemutatom nektek Kim Taehyung-új tanulónkat! Kérlek legyetek vele kedvesek!-mosolygott a tanárnő.
-Nam!! Ő az! -suttogtam neki.
-Ahh a relyéjes "herceged".-mondta Nam.
Rá pillantottam. Fekete haja a szemébe lógott de igy is láttam hogy engem nézett ugyan azzal az arcal mint korábban. Zavarbajöttem és lehajtottam a fejem. Leült Nam mellé mivel ott volt az eggyetlen üres hely.
Kicsengettek. Felkaptam a táskám és elindultam ki az udvarra.Arra a padra ültem ahhol mindig "irogatok" . A tönkre ment borostyánunk eggyetlen megmaradt levelét a naplómra ragasztottam. Nem figyeltem az időt és késésben voltam a külön orámról. Futottam a folyosón majd beleütköztem egy fiuba. Nem figyeltem ki lehetett az.

**Tae szemszöge***

Nagyon gáz ez a suli. Haza akarok menni. Nem megyek be erre az orára inkább csatangolok a suliban. Éreztem hogy valaki nekem jött apró termete volt és bocsánatotkért. De láttam hogy valami kiesik a táskájából. Egy jegyzettömb amire valami levél volt ráragasztva. Mire felvettem és elindultam arra amerre az a valaki ment már sehol sem volt. Elraktam és csatangoltam tovább.

***Choo szemszöge***
Szeretek rajzolni és festeni. Leginkább tájakat épületeket ,növényeket. Ezért is jelentkeztem erre a külön órára. Miután vége lett az órának Nam az ajtónál várt és elindultunk haza. A kapunál váltottunk párszót azután bementünk. Miután ettem és lefürödtem elkezdtem bepakolni holnapra a könyveimet amikor...

-Hol lehet naplóm?-kérdeztem rémülten.
Át túrtam mindent de sehol nem volt.A telefonomhoz kaptam és tárcsáztam Nam-ot.

-Nam!!-szoltam ingerülten.
-Choo?! Baj van?!-kérdezte rémülten.
-A naplóm...elveszett.-fakadtam sirva a telefonba.
Nam nem szólt semmit. Leraktam és megpróbáltam elaludni..

Hol lehet?