Borostyán és levelek. || BTS ff. BEFEJEZETT

9.rész-Sebek

Reggel az ágyamban keltem. De hogy kerültem ide? Szombat van tényleg csodálkoztam telefonom kijelzőjén.

-Coo!-kiáltott anya.

Lebaktattam a lépcsőn ahhol anya állt.

-Tegnap is hazakisért a kis barátod.-mondta anya.
-Hoseok-ah.-tettem mutatóujjamat számra.
-Aranyos fiú!-ámuldozott.
-Segített délután megmetszeni  a bokrokat míg te aludtál. Aztmondta fájt a hasad. Jobban vagy?-mesélte anya.
Ahh..Hoseok falazott.
-Persze!-tettem mosolyomat.
-Össze kellene gereblyézni kinnt..-mondta fáradtan.
Magamra vállaltam a munkát amit Nam is meglátott így be állt segíteni. A tegnapi napról beszéltünk.
-Ki lehett az?-kérdeztem.barátomtól.
-Nem tudom. De szóról szóra pontosan irta le a sorokat a naplómból.-mondtam sóhajtva.
-Figyelj..-kezdett bele Namjoon.
-Hm?-fordultam felé.
-Egy ember lehetett csak.-mondta komoly hanvételel.
Összenéztünk majd pár másodperces kihagyással rávágtuk..
-TAEHYUNG!-mutattunk egymásra.
-Elvesztettem a naplómat. Ő pedig megtalálta.-vezettem elméletemet.
-Kéthétig nem volt meg.-tette hozzá Nam.

"Az utolsó két oldalt..."- villant be. Mikor Taehyung megtalálta és vissza adta akkor kérdeztem hogy mennyit olvasott belőle. De ami a suliba volt kitűzve nem az utolsó két oldalon volt..

-Ő volt az..-guggoltam le fejemet ölembe hajtva. Namjoon nem szólt semmit.
A hétvége hamar elment. Hétfő reggel Hoseok és Nam várt a kapuban.
-Jó reggelt!-hajoltam meg.
Hoseok megcsókolt és kezünket összefonva indultunk el a busz megállóba. Nam a dalszövegeiről beszélt egész úton. A terembe beérve nem foglalkozam a  "gyilkos"tekintetekkel. Taehyung felé pedig egy  amolyan "szánalmas vagy öreg!" fejet küldtem amit mosollyal viszonzott. Idegesít. Kicsengettek de nekem sietnem kellet az öltözőbe hiszen tesi...
Gyorsan át öltöztem és a holmiaimat a szekrénybe zártam. Ki indultam a pályára ahhol Nam már várt.
-Vajon ma mit talál ki a tanár?-kérdezte unottan.
Vállat rántottam. De azt tudtam hogy el kell menjek mosdóba..
Beértem a mosdóba elvégeztem a dolgom és a csaphoz indultam amikor valaki vagy valakik a megfogták a hajamat és a földre rántottak ahhol fejem nagyot koppant. Felszisszentem a fájdalomtól.
-Te kis szajha! Szerinted hadjuk hogy  eggyütt legyél Hoseok-al? Nem elég hogy Taehyung-ra is nyomultál!-üvöltött velem az eggyik lány a másik osztályból. Barátnői csak nevettek. Nem tudtam megszólalni ahhol értek csak ütöttek...

Namjoon pov.:

-Hol van már?-kérdeztem.magamtól.
-Namjoon!-intett egy felém nagy mosollyal szaladó Hoseok.
-Choo? Hol van?-kérdezte mosolyogva.
-Már egy ideje mosdóban.
Vártunk még amikor valaki kiáltott..

-A LÁNY MOSDÓBAN VEREKEDÉS VAN !!

Hoseok-al egymásra néztünk és elkezdtünk a mosdó felé rohanni ahhol rengetegen voltak. Megpillantottam Sugat és Jimint.
-Mi folyik?-kérdeztem.
-Három lány megvert egy negyediket.-mondta Jimin aggódva.
Összenéztünk és beszaladtunk ahhol Choot láttuk  falnak dölve a földön fetrengve véresen.
-Choo!-üvöltött Hoseok.
Én Suga és Jimin elküldtünk onnan mindenkit. Choo...

Choo pov.:

Mindenem fáj..az ajkamhoz nyúltam és éreztem valami nedveset...
Vér...ahh szóval vérzik..Eztkapom azért mert szerelmes vagyok? A szerelem tényleg fáj..! Itt halok meg..

-Choo!-hallottam valaki üvöltését. Valakik itt vannak. Kilökdösték a lányokat a mosdóból.? Suga...Nam...Jimin...Hoseok.. Nyúlni akartam feléjük de minden elsötétült..

Pár óra múlva:

Kinyitottam a szemem. Rohadtul szúrt.. A kezem.is fáj...a fejem szétrobban.. Mi a franc?
-Hoseok...-nyőgtem erőtlenül.
-Felébredtél!-örült meg a mellettem ülő fiú.
-Hol vagyok.?-kérdeztem.
-Korházban.-mondta nagy sóhajjal.
-Ahh...-ültem volna fel de Hoseok visszafektetett.
-Ne mozogj sokat.-kért.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Kis híján agyon vertek azok a lányok. Eltört a karod és az ajkad is felszakadt. -magyarázta Hoseok.
-Azért tették ezt mert szeretlek.-nyőgtem.
-Bejöhetnek a többiek?-kérdezett.
Bólintottam hisz biztos aggódtak.
-UNNI!-borult az ágyra Jungkook.
Mindenki körém gyült amikor...
-Choo! Kicsim!-hallottam anya aggódó hangját.
-Nam hívott! Mi történt? Ki tette ezt?-bombázott kérdéseivel. Nam és Hoseok elmesélte röviden tömören az eseményt.
-Fiam!-fordult anya Hoseok felé össze tett tenyérrel.
-Kérlek vigyázz a lányomra!-fakadt sírva.
-Anya..-kezdtek potyogni könnyeim szintén.
-Megfogom védeni.Bocsássa meg figyelmetlenségemet.-borult térdre Hoseok anya elött.
A fiúk segítettek felkelni Anya pedig átöltözni és elindultunk haza. Az orvos azt mondta hogy a héten ne menjek mivel a fejemet is eléggé sok ütés érte. A fiúk elköszöntek Jungkook-még mindíg vigasztalásra szorult.  Nam elbúcsúzott a kapuban. Hoseok pedig felsegített a szobámba.
-Az ágyba..-mutattam rá gyengén.
Hoseok felkapott és az ágyamba fektetett. Ott térdelt mellettem.  És éreztem hogy kezeimre hideg könnyek estek.
-Hoseok-ah!-néztem ijedten.
-Sajnálom Choo..-zokogott.
-Neee Hoseok...-kértem a siráshatárán.
-Nemtudtalak megvédeni. Namjoon mondta hogy valószínűleg Taehyung idézett a naplódból.-mondta tovább szipogva.
-Nem ér annyit..-nyugtattam .
-Nem!Bántott téged! Nem bocsátom meg senkinek!-mondta könnyeit törölve.
Kopogtattak az ajtómon. Anya az.
-Hoseok..késő van. Choonak pihennie kell.-mondta anya.
-Sebaj sétálok egy kicsit.-mondta zsepit kutatva a zsebeiben.
-Miért kéne.?-kérdezte anya.
-Lekéstem a vonatom.-mondta Hoseok.
-Aludj itt.-vetette fel anya.
-Choo bátyának szobája üres. Ott aludhatsz. Csak szólj a családodnak.-mondta anya.
Hoseok lefürdött és át ment a másik szobába. De félórával később átjött takarójával és párnájával. Megágyazott a földre és ott aludt el.. Azután márcsak szuszogását hallottam.
Hoseok...