Borostyán és levelek. || BTS ff. BEFEJEZETT

5.rész - "De így is kellenél nekem"

Tae ott állt a kapunkban. Miután köszöntem neki nyujtottam a kezemet gondolván vissza adja a naplómat.

-Gyere!-mutatott a házukra.

Mi.? Álj! Ez igy biztos oké? Mármint miért?

-Öm..oké.-mondtam bizonytalanul.
Elindultam Tae után. A házba beérve ledobtam a cipőmet és csak álltam az előszobában amikor egy kis apró lány szaladt Tae felé.

-Oppa! Végre!-örült meg.
Ohh szóval van egy kishuga. Azt hittem egyke.
-Oppa ő a barátnőd?-kérdezte pimaszul.
-Csak egy osztály társam.-mondta Tae nevetve. Valamiért rosszul esett hogy ezt mondta.
-Ne csak ott álj.Gyere beljebb.-mondta Tae. Engedelmeskedtem a kérésnek. Szép ez a ház. A konyhából hirtelen kiszaladt egy édesanyám korabeli hölgy.
-Tae! Merre volt..-akadt el a szava mikor rám pillantott.
Tae bocsánatot kért és mutatott a lépcső irányába.

Az az e-emeletre.?!

Kell a naplóm! Csak is ez volt a szemem elött. Vissza kell szereznem. Végig mentünk a folyosón és Tae beinvitált a szobájába. Fiú létére rendezett volt. A naplóm ott hevert az íróasztalán.
-Szóval..-kezdett bele Tae.
-Én találtam meg a naplód. Amit kiejtettél a táskádból de akkor még nem tudtam hogy a tiéd lehet..ezért bele kellett olvassak..sajnálom.-hajolt meg elöttem.
-Beleolvastál.? Mennyit és mit.?-kérdeztemm visszafogott higgadsággal.
-Az utolsó két oldalt.-mondta miközben leült ágya szélére.
Felállt és kiment az erkélyére. Oda ahhol először megpillantottam. Kisétáltam hozzá és én az erkély eggyik végén ő a másik végén támaszkodott arcát öklével takarta.

-Choo...-szolt halkan.
-Mi az?-néztem rá.
Tae felémfordult és arca komorrá vált.
-Szerelmes vagy belém?-kérdezet komoly hangon.
Nem mondtam semmit csak őt néztem úgy mint mindíg. Mit kéne felelnem. Hisz ha azt vesszük szeretem. "Szerelem első látásra." Most gondolkodj ChooHee.
-Én..-be sem felyeztem de közbevágott.
-Choo..-Tae komoly arcot vágott.
-Ne szeress engem!-mondta keserű arccal.
Alig jutott el az agyamig amit mondott. De mikor felfogtam csak néztem őt észre sem vettem hogy a könnyeim hullani kezdtek.Akkor most elutasított?Mondani akart valamit de nem tudtam meghallgatni kirohantam  a szobából le a lépcsőn a cipőmbe fénysebességgel ugrottam be. Csak szaladtam át a házunkba. Beértem mindent ledobtam magamról a zuhany alá vetettem magam és csak sírtam.
Reggel az ágyamban keltem. Belenéztem a tükörbe és elborzadtam..táskásak a szemeim.
-Ohh a sírástól.-mondtam magamnak.

Felöltöztem és mi egymás. Nam szokásához híven ott állt a kapuban.

-Jó reggelt!-köszönt illedelmesen.
De amikor rámpillantott..
-Te jó ég de ronda vagy...mi van a szemeiddel?-kérdezte meglepve.
-Semmi.Keveset aludtam.-mondtam.
Nam egészúton nyaggatott. Végül bedobtam a derekam és elmeséltem neki ami az este történt.

Beértünk a suliba és én csak ültem és néztem magamelé. Láttam hogy Tae jött be a terembe de nem foglalkoztam vele. Egésznap kerültük egymást. Persze nem mintha eddig folyton együtt lógtunk volna.. De valamiért azt akartam hogy csak engem figyeljen..Túlságosan távolság tartó a lányokkal. Miért? Ez foglalkoztatott egésznap. Hirtelen ötletem támadt.

-Nam!-fordultam hátra barátomhoz.
Elmondtam neki hogy mit terveltem ki. Az alapkoncepció az hogy Nam délután lefoglalja Taehyung ot amig én megkérdezem a barátait.De nam közbevágott.
-Oké...de ennek egyáltalán vannak barátai?-nézett rám mosolyogva Nam.
-Nem hinném mindenkivel elég távolságtartó..-mondtam csalódottan.
-Kivéve téged..-bazsajgott Nam.
Nem mondtam semmit. Hazafelé a folyosón sétálva Tae csak úgy elsuhant mellettem. Még csak  hátra sem fordult..

"Ne szeress belém!"

Csak ez járt a fejemben. De  talán akkor csak annyit kellett volna  mondanom neki..

" De így is kellenél nekem."..