Túlsúly

7.

Érezted már valaha úgy, hogy nincs semmi értelme az életednek, hogy felesleges vagy és hogy a dolgok már soha nem fordulnak jóra? Én minden nap ezt érzem. És amióta tudom, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltam még inkább úgy érzem, hogy én vagyok a hibás. Ha észre veszem, hogy a szüleim kapcsolata pocsék vagy azt, hogy a tesóm próbált velem törödni lehet nem tartanánk itt. De én nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, csak a kis depis életemmel, hogy jajj nekem milyen rossz, hogy csúfolnak és megaláznak. Önző voltam. Eddig ezt nem is gondoltam volna, hogy én mind végig csak magammal törődtem. Mikor felhúzom a pulcsim ujját elém tárul az igazság. A kis piros csíkocskák jelentik azt, hogy tényleg sokat foglalkoztam magammal, ahelyett hogy a körülöttem lévőkre szántam volna időt. Tulságosan lefoglalt az önsajnálat. Mondjuk ki! Elbasztam... mint minden mást. Igazából már kezdek hozzászokni. Amihez közöm lesz, az azonnal rossz irányba fordul.
Csak fekszem az ágyon, nézem a plafont. Néha elhomályosul a kép, a szememből előtörő sós cseppektől. Csak fekszem tehetetlenül. Körülöttem negatív energiákkal. Testemet átjárja a harag és a bűntudat. Legfőképpen azért, amiket anyának mondtam. Most belegondolok, hogy ő is a szobájában ül egyedül és hibáztatva magát majd megszakad a szíve. Lehet, hogy nem mondott el sok dolgot és mostanában kihagyott az életéből, de csodálatos anya! Hiszen felnevelt mindekettőnket. Igaz, hogy én elcseszett lettem, amiről nem ő tehet, de ott van Bence egy tökéletes férfi lett belőle. Okos, intelligens és amint ma kiderült sikeres étterem vezető. Valamint lehet, hogy már egy apa is.. hűha! Erre még nem vagyok felkészülve. Belegondolva neki is milyen rossz érzés lehetett az, hogy a barátnője, akiről nem is tudtam terhes és nem oszthatja meg a hírt a saját hugával, mert ő egy szutyok és baszik kommunikálni. Pedig pont erre vannak a testvérek nem igaz?! Ha bármi bajod van együtt megoldjátok, ha szomorú vagy ő vidít fel, ha segítségre van szükséged ő segít és, ha boldog vagy vele osztod meg. A testvér egy féle legjobb barát, csak azzal a különbséggel, hogy egész nap veszekedhettek vagy ölhetitek egymást egy testvér akkor is tudja, hogy szereted és bármikor számíthat rád. Ha van testvéred te vagy a legszerencsésebb ember! De sajnos én nem vagyok a legjobb hugica. Meg sem hallgattam mért ment el, mért hagyott itt. Ő is szenvedett. Lehet, hogy neki jobban fájt ez az egész, hiszen neki nem csak engem kellett itt hagynia, hanem anyát, a barátait, az egész életet. Én akkor is egy önző, hisztis hülye voltam, aki nem látott bele a dolgokba. Nem hiszem el, hogy hagytam megromlani, sőt majdnem megsemmisülni a kapcsolatunkat. Ez nem mehet így tovább!!! Nem hagyhatom, hogy  minden széthulljon körülöttem! Talpamra kell állnom és félre tennem egy kicsit az önsajnáltatást! Hogy menni fog e? Fogalmam sincs, de ha meg sem próbálom sosem fogom meg tudni. És mi lesz, ha újra összeomlok? Nem tudhatom. De azt tudom, hogy ha itt fekszem, nézem a plafont és megemésztem magamban, ami fáj az nem vezet jóra. Ezt tettem eddig is és nézzetek mi lett belőle! Helyre kell hoznom a kapcsolatom Bencével, kibékülni anyával, megpróbálni beszélni apával és leszarni, hogy az osztály épp melyik csúf névvel illet meg. Nem az a fontos, hogy mit gondolnak rólam, hanem az hogy akit szeretek elfogadjon így, ahogy vagyok! Megjegyzem én sem vagyok megelégedve magammal van itt ám felesleges kiló, ami leadásra vár, de nem ez a fontos! Hanem, hogy boldog és harmónikus életet éljek! Azt hiszem eljött az a pont, amikor Váradi Tamara végre feláll az ágyából, belenéz a tükőrbe és azt mondja; Meg tudod csinálni!

Sziasztok!
Ééés meghoztam nektek a várva várt kis szösszenetet!
A következő részekben Tamara élete igencsak meg fog változni, méghozzá pozitív irányba. Természetesen lesznek hullámvölgyek és jönnek még depis részek. De ezt a könyvet azért kezdtem el írni, mert tudom, hogy hányan vagytok olyanok, akik nem tudják hogy kéne kezelniük a dolgaikat és bántják magukat. És hányan olyanok, akik nem fogadják el magukat, ahogy vannak. Nekem is rengeteg probléma volt, van és valószínű lesz is az életemben. Eleinte, mikor elromlott minden nagyon összetörtem és olyan eszközökhöz fordultam, amikhez főszereplőnk is a könyv elején. De rá kellett jönnöm, hogy az nem hogy nem oldja meg a helyzetet, de még ront is rajta. Mindenkit ösztönözni szeretnék, hogy minden problémára van megoldás, csak erősnek és kitartónak kell lenni. Ha valami baj van ne tartsátok magatokban! Fordúljatok olyan emberhez, aki tud segíteni. Vagy legalább meghallgat, mert néha a jó hallgatóság a legjobb a lelkünknek!
A másik meg az, hogy teljesen mindegy, hogy mekkor az orrod, hányas ruha méretet hordasz vagy hogy épp milyen színű a hajad. Ha te boldog vagy úgy, amilyen vagy, akkor mások miatt ne változz meg! Ne érdekeljen mások véleménye! Mert gyönyörű vagy!!!!❤️
Remélem nem haragudtok a sok csacsogásért. (ha egyáltalán valaki ezt végig olvassa😂😅)
Hamarosan hozom az új részt!
Csók💋