sad girls club

-5-

Újabb nap kezdődött,amikor Seattle városában egy nagy eső csapott le.Minden ablakon esőcseppek gördültek le,s az utcákon nyomasztó hangulat uralkodott.Violet egy sötétkék ruhát felvéve,elővette legvastagabb harisnyáját,s a reggelijét is kihagyva elindult az iskolába.Persze szellem barátja mindenhová követte őt,s egész út alatt viccekkel próbálta feltornászni a lány hangulatát.

-Gyerünk Violet.Csak egy mosoly és leállok a viccekkel.-sóhajtott mire a lány ránézett és egy gyors mosoly után ismét visszaváltott komor tekintetére.

-Tudod hogy utálok mosolyogni.-gyújtotta meg cigarettáját.

-Már megint.-forgatta meg szemeit Adam.-Kezdek lesüllyedni arra a szintre hogy már nem is szólok neked a cigi miatt,csak hagyom hogy mérgezd magad.

-Mondhatod,úgysem érdekel.

-Még akkor sem ha azt mondom hogy ebbe haltam bele?-húzta ravasz mosolyra száját.Violet megállt és kezében lévő anyagra nézett,majd a fiúra.

-Viccelsz.Ebbe nem lehet belehalni.-nevetett.-Majd én halok bele a hülyeségeidbe.-mondta,majd eltaposta a csikket.Az iskola felé közeledve megpillantotta Darcy-t,amint egy fiúval beszélget.Azonnal érdekesnek találta a helyzetet,ezért távolról figyelte egy darabig,majd mikor a fiú elment,kihasználta a lehetőséget és megszólította.

-Hé.Láttalak tegnap énekelni.Egész jó hangod van.

-Köszönöm.-mosolygott s kissé félénken eltűrte haját a füle mögé.-Eljöttél megnézni?-lelkesedett tovább.

-Nem.Igazából fent van a neten.-húzta el száját a kékhajú és cipője orrát kezdte nézni.

-Oh.Jó tudni.-nézett át Violet válla fellett a többi diákra.

-Milyen órád lesz?-kérdezte felkapva fejét.

-Matek.Szívás.-nevetett Darcy és lassan elindultak az ajtóhoz.Belépve a folyosóra,hatalmas kiabálás csapta meg fülüket,s mindketten a hangok felé kezdtek lépkedni kíváncsisággal telve.Sok diák körülvette a hang forrását,amely egy lánytól származott.

"Hogy tehetted ezt velem te szemétláda?"-kiabált Melody miközben Josh mellkasára ütött.

"Légyszíves ezt ne itt beszéljük meg."-pillantott körbe az őket körülvevő emberekre.

"Szerettelek."-zokogott fel a szőkeség majd végül Sophie karjaiba borult s a lány vállába fúrta fejét.Darcy ekkor már az első sorból nézte végig a jelenetet,Josh pedig észrevéve őt,megrázta fejét és hitetlenkedve átlökdöste magát a tömegen.

Violet megragadta Darcy kezét,-ezzel kizökkentve őt a fiú bámulásából-,majd a drámakirálynő felé indultak meg.

Ruby a lányöltözőben a földön ült,felhúzott térdekkel és lehajtott fejjel.A barnahajú barátja,'kinek nemrég megmentette életét,vállát simogatta s szinte érezte ahogyan a vöröske minden porcikája remeg.Nem tudta eldönteni hogy vajon a dühtől,vagy a félelemtől mely akörül forgott hogy elveszítheti a fiút akit mindennél jobban szeretett.

Hirtelen az ajtóban torpant meg a két lány,s mindegyikük szeméből a kíváncsiság tükröződött.

-Hát ti?-nézett fel Sophie.

-Csak...megszerettük volna kérdezni hogy mi történt.Persze ha nem baj.-dadogta félénken Violet.Maga sem értette miért ilyen gyáva.Valamiért félt az elutasító választól,melyet hosszú idő óta csak apjától kapott.

Melody felemelte fejét,ezzel meglátták elkenődött szemfestékét,ami végigfolyt az arcán.Vörös rúzsa viszont tökéletesen mutatott rajta,ami kicsit segített az összképen.

Felidézte elméiből azt a képet,amikor Joshal a zöldellő fűben feküdtek,s a fiú letépett egy apró fehér virágot maga mellől,majd a lány arcához emelve azt puszit nyomott homlokára.

Úgy tűnt,akár egy film,melynek tragikus vége van.

-Te!-mutatott Darcy felé a vöröske s lassan feltápászkodotott a földről.Leporolta kockás ingjét,mely a derekára volt kötve,s megigazgatta haját.

-Te is szereted Josht.Igaz?-kulcsolta össze karjait maga előtt.

-Nem...látásból ismerem de,sosem beszéltünk.-mondta alig hallhatóan.

-Hazudsz.-kiáltott fel Melody és idegesen Darcyhoz lépett.

-Rohadtul maradj távol tőle.Ne hidd hogy majd szeretni fog.-szűrte ki fogai közül s egy hirtelen mozdulattal megpofozta a lányt,'kinek eme reakcióra tátva maradt a szája.

-Ribanc.-suttogta s a fájó pontra tette kezét.

Violet úgy érezte kezd elfajulni a beszélgetés,ezért inkább elsétáltak vissza a folyosóig,magukra hagyva a feldúlt szerelmest és barátját.

Mikor az órák véget értek,a kékhajú egyedül sétált haza egy szál cigarettával a szájában.

-Hé,Adam.Itt vagy?-suttogott s telefonját a füléhez emelte hogy ne tűnjön úgy az embereknek mintha magában beszélne mint valami őrült.

-Szolgálatára Mrs.Violet.-mosolygott mellette Adam ugyanabban a szürke pólóban,amiben mindig is mutatkozott.

-Miért nem léptél közbe mikor Darcy bajban volt?Azt hittem hogy tudsz segíteni.

-Csak...felismertem valakit akit régóta nem láttam,és egyszerűen lefagytam.-hajtotta le fejét Adam szomorúan.

-Kicsodát?-rakta el telefonját a zsebébe,majd benyitott házukba.Adam már nem válaszolt,csak leült a ház elé és próbálta legyűrni könnyeit.

"Milyen volt a suli?"-kiáltott fel édesapja a konyhából.

"Szar."-lépett be az illatozó helyre.

"Miért főzöl apa?Sosem láttalak még fakanállal a kezedben."-kuncogott a lány s a hűtőből kivett narancsléből nagyot kortyolt.

"Vendégeket várok estére."-mosolygott,amit Violet nagyon furcsának vélt.

-----