sad girls club

-10-

Egy hotel, eléggé lepukkant legolcsóbb kis zugában aludtak aznap este.Violet oldalra pillantott, s az ágyán üldögélő Darcyra nézett.A lány maga elé bámult, ami kissé megrémisztette őt.

-Mit csinálsz?- suttogott, nehogy felkeltse két alvó társát.

-Haldoklom.- felelte rezzenéstelen arccal.

-Micsoda?

Darcy nem válaszolt. Falfehér arccal a táskájába nyúlt és előhúzott belőle egy kis kést.Violet gyorsabban vette a levegőt, pulzusa az egekben szárnyalt. Resztketett a félelemtől.

-Ma, mindannyian meg akarunk majd halni.Viszont ha nem,akkor tegyétek meg értem. Hogy egy nyugodtabb, egészségesebb helyre kerüljek.

-Keljetek fel.-rázogatta meg a két lányt a kékhajú, s azonnal felhúzta cipőjét.

-Máris megyünk?-törölte meg szemeit Sophie , egy nagy ásítás közepette.

-A lehető leggyorsabban, csipkerózsika.-forgatta meg szemeit Violet, s mindent a táskájába pakolt.

Melody egy piros rúzzsal felírta a falon díszelgő tükörre; "Az emberek boldogsága hamis,megjátszott. Minket pedig ez tesz szomorúvá." majd mindannyian felfestették nevüket.

Útnak eredtek, s mintha a pokolba igyekeztek volna, tudták mi vár rájuk. Mindannyiuknak fel kell áldozniuk életüket egyetlen emberért.

Visszatértek hát a sziklás helyre, ahol először gyűltek össze.A nap még egy nagy hegy takarásában volt.Lepakolták táskáikat, s heves lélegzetvételek közepette felnéztek a sárgás színben ünneplő égboltra.

-Olyan furcsa.-szólalt meg Darcy.

-Micsoda?-kérdezte összehúzott szemöldökkel a vörös.

-Mintha a természet ünnepelné a halálunkat.-mosolyodott el.

-Szóval...ez volt a terved? Megölsz minket?-hullottak remegő ajkaira könnyei Sophienak.

-Inkább mint elítélő tekinteteket bámulni egy börtönben.- igaz, nem töltötték be tizennyolc éves életkorukat, abban a városban a tíz év felettieket ugyanúgy büntették mint a felnőtteket.

-Nyújtsátok ki a kezeteket!-mondta s eltűrte hófehér haját a füle mögé.Előhúzta zsebéből az elrejtett kést, s lassan mindegyik lány kezén egy sebet ejtett.Összefogták kezüket. Darcy Violet kezét, s a két szerelmes egymásét.

-És most?-nézett le Violet a tóra, aminek felszíne megcsillant a nap fényében.Lába megremegett, amint a hideg vízre gondolt.

-Leugrunk.-nyelt nagyot Sophie, s egy izzadságcsepp pörgött le homlokán.

Két perc.Ennyi kell hogy az emberi tüdő megteljen annyi vízzel hogy a halál bekövetkezzen. Azalatt a két perc alatt Melody csókont csent barátnője szájára, s könnyek közepette a szikla egyik kiálló élére léptek egymás kezét szorongatva.

"Isten ments meg minket.Vétkeimet...kérlek bocsásd meg.Anya, sajnálom hogy nem köszönhettem el tőled személyesen, de remélem találkozunk majd a mennyben.Vagy a pokolban."-a vöröshajú szónoklata közben Violet egy lapot húzott elő táskájából, s megírta levelét édesapja számára. -Te jössz.-suttogta Sophienak barátja. -Én...nem mondok semmit.Legyen elég annyi hogy veled meghalni mindennel felér.-mondta elcsukló hangon. Melody zokogni kezdett, majd elköszönt barátaitól. Együtt, a mélybe vetették magukat. Együtt a szomorúsággal.

Darcy nagyot sóhajtott, s a földre pillantott miközben zsibbadó keze egyre nehezebb lett. Lenézett a tóra, ám már nem látta a lányokat.

-Mi jövünk,Violet.-fordult hátra a kékhajúhoz, aki egy kavics alá rejtette levelét.

Azonnal egymásnak nyomták tenyereiket,vérük egybeforrt testük melegétől.

"Apa, szerettelek.Adam, bárhol is vagy, téged is. Bárcsak ne lennél szellem. Elég helyes voltál, nem titkolózom többé,úgyis a halálba veszem, de...nekem tetszettek a spanyol vicceid. Viszlát világ."-mégjobban szorították egymást.

A szikla legvégéhez léptek, oda ahol pár perce két barátjuk leugrott.

-Egy.-kezdett a számolásba Darcy.-Kettő.-folytatta remegő hangon a másik.-Három.-s lábaik a levegőbe lendültek, elengedték magukat a szilárd föld alól és lecsukott szemekkel zuhantak lefelé a vízbe.

Az a nap ugyanúgy folytatódott mint bármely másik. Csak csupán négy, szomorú lány nélkül.

-vége-

köszönöm szépen hogy elolvastad ezt a könyvemet.nagyon hálás vagyok.

bármilyen kérdés merül fel bennetek,nyugodtan tegyétek fel nekem.