sad girls club

-1-

-Violet,miért akarod mindenáron azt a drogot magadba szívni?Nem jobb neked a friss és természetes levegő?-kérdezte Adam felülve a tölgyfa törzsének nekitámasztva hátát.

-Úgy érzem elfeledteti velem azt a sok rossz emléket.Az a levegő ami innen származik pedig tele van hazugságokkal és mocskos,áruló emberek tetteivel.-felelte s eltűrte kék haját a füle mögé hogy ne tapadjon rá a füst szaga.Ám ez nem elég,hisz még a fiú halott testén keresztül is érezte a szagot.

-Haza kell mennem.De...nem szeretném hogy kövess engem.Egyedül szeretnék lenni.-motyogta alig hallhatóan.

-Rendben.Addig megnézem hogy mit csinál a barátod.-mosolygott pimaszul.

-Lily?Ne keresd.A frászt hozod rá.

-Nem értem miért...hiszen csak te látsz engem.Bármilyen furcsa okból.-ráncolta homlokát és elnézett a távolba.Oda,ahol már csak a puszta látszódott.Ott,ahol magas napraforgók nőttek s ahol a legcsendesebb,legnyomasztóbb hangulat uralkodott.Olyan nyugalmasnak tűnt ott minden,ahhoz a nagy városhoz képest.

-Érzi ha ott vagy.Nem szereti.Értsd meg,Adam.Nem kíváncsi rád.-sóhajtott egy nagyot majd felállt az árnyékot adó fa alól s búcsú nélkül elindult hazafelé.Útközben csakis a fiún járt az esze.Tulajdonképpen tudott róla mindent.Hogy egy autóbalesetben halt meg,valamint hogy volt egy szerelme aki pontosan úgy nézett ki mint Violet.A lány ezért színezte be haját,mert gondolta,így talán segíthet neki a feledésben.Viszont amennyi dolgot tud a fiúról,ő szinte semmit sem róla.

Pár perc séta után elérkezett a lepukkant kis házukhoz,aminek az ajtajában ott díszelgett az angol zászló.Elvégre,ha ez már egy hagyomány,még az utolsó kis semmire kellő háznak is illendő betartani.

Violet a cipőjét bámulva lépkedett előre,s szinte elszégyelve magát lakásuk miatt,úgy lépte az előtte tornászó faléceket.Benyitott a mindig nyitva hagyott ajtón s elkiabálta magát hogy megérkezett.Édesapja szokásosan visszaköszönt neki a kanapén üldögélve,kezében egy üveg sörrel.

Igaz,a lány alig lépte meg a 17.-ik életévét,mindig is vágyott egy szerető barátra.Hiszen sosem volt neki háziállata,sem testvére aki feltétel nélkül szerethette volna olyannak amilyen.Talán az apja szerette őt...viszont ő sem szívből jövően s jólelkűen,mint például Adam.

Felballagott szobájába,melynek falai tele voltak zenekarok posztereivel,amiket még egy barátjától kapott szülinapjára.Leült az íróasztali székére,ami egy apró nyekkenést hallatva teljesen csendben maradt,majd elővette naplóját.

"Kedves,vagy nem kedves naplóm.Vagy...bárki aki ezt olvassa.Szerezz nekem egy gitárt.Annyira szeretnék rocksztár lenni.Viszont ez egyedül nem fog összejönni,úgyhogy kérlek segíts rajtam."

------
💛