sad girls club

-6-

Violet a tükör előtt állt,abban a ruhában,amiben egyáltalán nem akart lenni.Apja lepte meg a darabbal,mondván 'csinosnak kell lenni'.A lány ide-oda forgolódott benne,néha lejjebb húzta majd végül beletörődött hogy a ruha igenis marad erre az estére.Kifésülte haját,s elindított egy zenét a telefonján.

Azon az estén Sophie rengeteg zsebkendővel a kezében indult meg Melody házához,s vígasztalta őt.

-Figyelj.Rendezz egy bulit és...mondjuk hívd meg Josht.-a vöröshajú megforgatta szemét,s felnézett a plafonra miközben hallgatta barátnőjét-Tedd féltékennyé és talán rájön hogy mekkora egy fasz volt.

-Nem is olyan rossz ötlet.Péntekre hívj össze minél több embert.-mosolyodott el és szekrénye elé lépett.

-Most mit csinálsz?-nevetett Sophie.

-Kiválasztom mit fogok felvenni.-fordult hátra kezében egy vörös koktélruhával,melyet maga elé tartott.

------

-Pszt.Violet.-suttogott Adam miközben leült a lánnyal szembeni székre.A kékhajú felnézett s elmosolyodott az ismerős arc láttán.

-Na végre,azt hittem már sosem feded fel magad.Elárulnád hogy ki miatt nem tudtál segíteni nekünk?Azt hittem jössz utánam de mikor apám megjelent,te eltűntél.Miért?-faggatta karba tett kézzel.

-Ott volt egy lány.Barna haja volt,és...szerintem ő volt az akit szerettem.Talán,Sophie-nak hívták.-bizonytalanodott el egy pillanatra.-Már biztosan nem emlékszik rám.-folyt le egy könnycsepp arcán.

-Úgy sajnálom Adam.-sóhajtott szomorúan a lány,s a hirtelen jött hang felé pillantott,ami az ajtó felől érkezett.

"Hamarosan itt vannak,gyere le."-nézett be édesapja majd behajtotta az ajtót.

Violet lement a lépcsőn s a kanapén üldögélő férfi elé állt,aki erősen pásztázta a televíziót.

-Menj és készítsd elő a tányérokat.-próbálta elküldeni lányát,ám ő kitartóan takarta a képernyőt.

-Nem amíg ki nem kapcsolod.-biccentett a készülékre.

A férfi sóhajtva megnyomta a piros gombot,majd a konyha felé vette az irányt.

-Miért tévézik ennyit?-suttogta Adam a lánynak,'ki csak aggódóan vállat vont.

A csengő egy éles hanggal jelezte a lakóknak hogy a vendégek megérkeztek,mire Violet az ajtóhoz lépett és mosolyt erőltetve arcára kinyitotta azt,s meglepetésére egy ismerős alakot látott.

-Szia.Josh vagyok...ő pedig az apám.Fred.-mosolygott pimaszul a fiú s a lány arcát pásztázta.

-Üdvözlöm...önöket.-nyelt nagyot majd kezet fogott velük.

-Apa!-kiáltotta el magát,mire Violet apja is nagy mosollyal üdvözölte a vendégeket.

-Nagyon megtisztelő hogy eljöttek.-húzott ki egy széket,amire aztán Josh ült le mint egy úriember.Violet gyűlölte a fiút,viszont próbálta leplezni.

-Ugyan...mindent egy barátnak.-erre a kijelentésre a kékhajú,édesapjára pillantott.Nem értette,mégis honnan a fenéből ismerik egymást a szüleik.Először arra gondolt hogy netán ugyanazon a munkahelyen dolgoznak,aztán belátta hogy apjának már tulajdonképpen nincs is munkája.Egy időben nagyon megromlott a kapcsolatuk,ezért míg a férfi alkoholhoz nyúlt,lánya próbálta elnyomni érzéseit és nem mutatni semmiféle érzelmet a világ felé.

-Nagyon finom lett a csirke.Maga csinálta,Mr.Wilson?-dícsérte meg a vacsorát Josh,fél szemmel Violetre nézve.-Nos,ami azt illeti volt egy kis segítségem.-mosolygott.

A vacsora témája legfőképpen a két szülő párbeszédén alakult,egészen addig a pillanatig,mikor szóba került a Wilson család anyuka szereplője,'ki pontosan két éve hagyta el az élők sorát.Violet úgy érezte eltörött az a mécses,ami oly sokáig szilárdan várta hogy meggyújtsák kanócát.

-Elnézést.-suttogta a lány erősen küszködve érzelmeivel, majd felállva az asztaltól,kisétált a konyhából egyenesen a mosdóba. Josh is elhagyta a konyhát,s a lány után eredt a két felnőtt bő beszéde közben.

Violet hallotta ahogyan becsukódik mögötte az ajtó,ezért hamar felkapta fejét,majd a tükörbeli énjét kereste.Azonban maga mellett megpillantotta a barnahajú fiút,'kinek arcáról a megbánás sugárzott.

-Sajnálom.Apa,nem akart rosszat.-a lány szippantott egyet s zsebkendőjét jobban a szeméhez emelte,ezzel teljesen beborította arcát a haja.A fiú maga felé fordította s felemelte fejét.Letette maga mellé a kezeit,s füle mögé tűrte kék haját.

-Hidd el,nekem sem volt jobb mikor a bátyám elhagyott minket majd utána megtudtam hogy megölte magát.-csillant meg könnyes szeme a világításban.

Violet egyre jobban sírt,sőt inkább zokogott.Josh magához ölelte,ezzel karjai közé került.Mellkasára hajtotta fejét s lehunyt szemekkel adott ki magából minden fájdalmat.

Karjai között megnyugvásra talált,s elengedve minden rosszat,kezdte elfeledni min ment keresztül több éven át.