sad girls club

-8-

"Elvesztette bátyját,majd később édesanyját.Megterhelő feladat volt számára életben maradni.A sok rossz dolog között viszont megtalálta a jót is.Sőt,a boldogságot.Egy lány személyében.Élete legszebb éve után egy betegség állta el útját.Régóta küzködött ezekkel a problémákkal,ám nem fektetett nekik elég nagy figyelmet.Örök emlékeinkben őrizzük,a sokank által szeretett személyt.Josh Millen-t."

Amint a temetés véget ért,Darcy kihasználta a lehetőséget s a fiú édesapjához lépett.

-Tudja Mr.Millen,az apukám mindig bíztatott engem az álmaim eléréseben.De had kérdezzem meg,maga segítette a fiát?A nehéz időszakaiban?

-Nézd,én...mindig is jó apja voltam neki.Sosem volt hiánya semmiben.Kérlek,ne emlegesd többet a halott fiamat.Amint kiderül a gyilkosa,lezártnak tartok mindent s talán majd egyszer beletörődök hogy mindkét fiamat elvesztettem.-a férfi ingerültnek látszott,Darcyt pedig megrémisztette a mély hangnem.

-Sajnálom.-hunyta le egy pillanatra szemeit majd végül a lányok után indult.Darcy mindig is jó lelkű lány volt,a légynek sem ártott volna.Talán pont ezért nem tűnt gyanúsnak Josh halálával kapcsolatban.

Sophie megérezte Melody meleg tenyerét a sajátján,s az érzéstől libabőrössé vált háttal kellett tovább folytatni a hazautat.
Fogalma sem volt hogy a vörös hogyan is érez,viszont félt feltenni neki a kérdést,amelyet még soha senkinek sem tett fel,aki ilyen módon közeledett felé.

-Nos,köszi hogy hazakísértél.-mosolygott Melody, miközben zsebébe mélyesztette kezeit.

-Nem jössz be egy kicsit, megünnepelni ezt a...'szomorú eseményt'?-nevetett miközben macskakörmöt mutatott ujjaival.

-De... persze.Miért is ne.-mosolygott kedvesen a lány,majd fellépkedett az ajtó elé.Egy pár másodpercig tartó ajtókinyitást követően,beléptek a nagy házba.Sophie enyhe gyomorgörccsel ugyan, Melody pedig mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elindult a konyha felé. A legfelső szekrényből kivette a különleges alkalmakra tartogatott borokat,melyeket nemrég talált meg mikor egyedül volt otthon.

Két borospohárral visszatérve életükben először megkóstolták az alkohol mámorító ízét.

-Tudod,mikor először megismertelek. De úgy...valójában. Akkor jöttem rá hogy te egy igaz barát vagy. Olyan,aki bármit megtenne a másikért.-ecsetelte a vöröshajú, s újratöltötte poharát.Sophie arca pírbe szökött, s hirtelen nem tudott semmit sem mondani. Apró mosollyal nézett fel a lány szemeibe, ám ő vészesen közeledett hozzá. Felkészítette magát a másodperc töredéke alatt, majd végül ajkaik forró csókban találkoztak egymással.

-Fura. Nem így képzeltem el az első csókunkat.-kuncogott a barnahajú, s félénken eltűrte füle mögé egyik tincsét.

-Ó, szóval gondolkodtál már a csókban, csak nem merted megtenni.-ráncolta homlokát Melody, miközben zsebéből előhúzott egy cigarettás dobozt. Lassan meggyújtotta a szálat, majd magába szívta az erős anyagot. Sophie inkább nem ivott többet,és még a cigarettát sem fogadta el, mikor barátja odanyújtotta neki a dobozt. Tudta hogyha apja megérzi rajta a szagot, ismét rászokik. Ígyhát az ablakhoz sétált és nézte az égboltot díszítő csillagokat.

-Violet, mesélt nekem egy szellemről. Elvileg a régi barátom, aki meghalt valami balesetben. Azt mondja látja őt, beszél vele mint egy élő emberrel. Nem érti miért csak ő látja.-húzta el száját.

-Mindig is tudtam hogy dilis az a csaj. Nem csodálkozom.-forgatta meg szemeit mit sem törődve a lánnyal.Sophie viszont igenis kíváncsi volt rá, és hogy mi lett vele, viszont tudta hogyha nem látja, sosem tud meg róla semmit.

-Mennem kell.-nézett órájára, amin már rég elmúlt tíz óra. Gyorsan felkapta cipőjét és a lehető leggyorsabb tempóban sietett haza. Apja már rég aludt, s szokásosan nyitva felejtette az ajtót.

-------

<3