sad girls club

-7-

-fél évvel később-

Egy borongós,sötét és hideg éjszakán,mikor mindenki inkább siet haza a munkából hogy aztán egy frissítő zuhany után lehuppanjon a tévé elé,a négy lány egy temetőben gyűlt össze.

A terület teljesen kihalt volt.(funny af xd)

Melody egy fa tövébe dobta a fegyverét,amíg barátai letakarták a holttestet egy fehér lepedővel.-Tudod,azt kell mondanom jól döntöttél.Elvégre mindenkit kihasznált.Az ilyen embereknek a pokolban a helyük.-bólogatott sokatmondóan Sophie,majd lassan megérintette kezét.

-Ugye eltüntettél minden nyomot?Nem hiányzik hogy lebukjunk.-pillantott rá Violet,miközben Josh lábát is betakarta.

-Persze.A fegyveren semmi ujjlenyomat,szemtanukat pedig kétlem hogy lettek volna.-fordult körbe,végigpillantva a földbe ásott kereszteken amelyek a vaksötétben is teljesen kirajzolódtak.

-Most mi legyen?-kérdezte Darcy,kis félelemmel a hangjában.

-Úgy teszünk mintha semmi sem történt volna.Eljövünk a temetésére és úgy teszünk mintha szomorúak lennénk a halála miatt.-Melody eltűrte vörös haját s hátat fordítva a lelőtt barátjának,elindult a sötét temetőben,egyenesen ki az útra.

A hátra maradt lányok pedig utána siettek,hogy még véletlenül se lássa őket senki.Amint mindegyikőjük hazaért,létrehozták a csoportot,amelybe akárki becsatlakozhatott,bármilyen lelki állapottal,azt írhatott amit akart s úgy hívhatta magát ahogyan szerette volna.

-másnap-

Violet lehuppant édesapja mellé a kanapéra,ami kicsit megreccsent a sok hirtelen érkezéstől,majd a tévére szegezte tekintetét.

"A rendőrség még keresi a tetteseket.Természtesen a kijárási tilalom elkezdődött."-hangzott el a híradós hölgytől,kinek tökéletesen illet arcához a nyakkendője.

-Mit is mondtál,tegnap hol voltál?-szegezte kérdését az apa,lánya felé.

Violet beharapta száját,mintha nem akart volna megszólalni.Mintha,kényszerítenie kellett volna magát arra hogy ne szóljon egy szót se.

-Gyerünk...nyugodtan elmondhatod.-ekkor már a televízió hangereje a nullához érkezett.A lány hirtelen egy meleg érintést érzett jobb kezén.

-Buliban.Lefeküdtem egy sráccal.A....Adam volt a neve.-huppant fel hirtelen s összeszorította szemeit.

-Hát....ebben az esetben csak azt tanácsolom hogy vigyázz magadra.-nevetett a férfi,Violet arca pedig megenyhült.

Felrohant szobájába s levetette magát az ágyára.Meggyújtott egy szál cigit,az ágy pedig lesüllyedt mellette.

-Tudod Adam.Sosem hittem hogy ezt fogom mondani egy szellemnek,de....szeretlek.-ült fel s nézett barátja szemeibe.

-Kedves tőled.Én is szeretlek.-mosolygott,gödröcskéi pedig mintha kiskorában rajzolódtak volna arcára.

-Mi lesz Joshhal?-tette fel kérdését a fiú.

-Te aztán értesz a hangulat romboláshoz.-forgatta meg szemeit,majd felkent egy halvány rúzst ajkaira.

-Bocsi.-hajtotta le fejét szomorkásan,s cipőfűzőjét kioldotta majd újrakötötte, ezúttal sokkal erősebben tartotta lábfejét.

-Egyébként este felé elindul az osztályunk a temetésére.Fekete ruha és mécses kötelező.-kapott ki szekrényéből egy csipkés hosszújjú ruhadarabot.

-Beszéltél Sophieval velem kapcsolatban?

-Igen.Úgy megsirattad mint még soha.Viszont éreztem rajta hogy direkt hullanak könnyek a szeméből.Szerintem,már nem szeret téged Adam.-fordult a fiú felé,'kiben egy világ omlott össze.-Sajnálom.De most van egy sokkal fontosabb ember az életében.

-Kicsoda?Sosem láttam őt egy fiúval sem.-húzta el száját kissé feszülten.

-Még szép hogy nem.Mindenki tudja hogy őt bizony sosem fogják fiúval látni.De nyugi,csak tartsd nyitva a szemed és rájössz mindenre.-viszont mire Violet ismét a fiúra tekinthetett volna,ő addigra már nem ült az ágyon,s nem bámult maga elé miközben cipőfűzőjét birizgálta.

----