Öngyilkos szerelem

5.Rész

Angel Black

A reptéren, miután Andy és Kenneth összeverték egymást, a nap hátralevő része nyugodt volt. Megnéztünk egy kutyás bemutatót, ami egész jó is volt, és hál istennek már az eső sem esett. Ami pedig Andyt illeti, továbbra is adta a "jófiú" szerepet. 

-Milyen édes volt az a kutya!-Visított fel Kylie, mire Matt csak megforgatta a szemét.

-Nem éppen ez volt a lényege a bemutatónak. -Nézett a húgára a fiú.

-Hát akkor mi?

-Hogy milyen jól vannak képezve, és milyen okosak.-Szólalt meg Andrew.

-Négy kutyából négy okosabb nálad, haver.-Nevetett fel Matt, mire Andy egy gyilkos pillantást vetett rá.

-Srácok, elmegyek a büfébe, kértek valamit?-Néztem körbe a "társaságon"

-Nem, de egyedül mész?-Húzta fel a szemöldökét Andy.

-17 vagyok, szerintem tudok magamra figyelni, amúgy is, 3 perc az út.-Nevettem fel, és elindultam a kisbolt felé.

-Nocsak kit látnak szemeim?-Jött velem szembe Kenneth a sorok között mászkálva, mire gombóc nőtt a torkomba. Mondjuk úgy, hogy nem a közös múltunk, számomra nem a legboldogabb.

-Hagyj békén....kérlek.-Hajtottam le a fejem.

-Oh, már tudhatnád, hogy nem szabadulsz tőlem olyan könnyen.-Lökött neki az egy polcnak, s szemembe nézve ördögi vigyorra húzta ajkait. -Elvitte a cica a nyelved? ilyenkor már nem olyan nagy a szád, igaz?-Fogta keze közé az állam, szememből pedig útnak eredtek a könnyek. Féltem, hogy megteszi azt, amit két éve tett.

-Ilyenkor hol van a kis barátod?-szorította meg az állkapcsom.

-Engedj el.-Suttogtam.

-De hát Angel! Az nem olyan vicces.-Csóválta meg a fejét.-Jobban szeretném megismételni azt, ami a múltban történt.-Nyalta meg alsó ajkát, majd a számat befogva, a raktár felé kezdett húzni. Csak tudnám, ilyenkor hol van az eladó??

Andrew Morris

-Hol van már Angel?-Néztem körbe, nem hinném, hogy ennyi ideig válogat.

-Haver, nyugi, biztos csak beszélget valakivel.-Nézett rám Matt, majd egy cigit nyújtott felém, amit elfogattam és meggyújtottam.

--De akkor is, nem tetszik ez nekem.-Szívtam be a füstöt, és a kisbolt felé néztem, ahova éppen Kenneth lépett be. Na nem...

-Fogd meg-Adtam Kylie kezébe a cigit.

-Fúj, nem.-Húzta el a kezét.

-Fogd meg és kész!-Emeltem fel a hangom, mire undorodva kezébe vette a csikket, én pedig a bolt felé indultam.

Idegesen mászkáltam a sorok között Angel után kutatva, mikor a raktár ajtaja becsukódott. Túl kíváncsi voltam, ezért odasiettem és kinyitottam az ajtót. Ami kép elém tárult, felbaszott, és összetört egyszerre. Kenneth Angelt a földre szorítva rugdosta, ütötte, a lány pedig keservesen sírt.

-Engedd el, most-Suttogtam olyan nyugodt hangon, amivel még magamat is megleptem.-Azt mondtam engedd el.-Ordítottam rá, mire a srác elengedte Angel karját.

A lány zokogva hozzám szaladt, és fejét a mellkasomba temetve sírt. El akartam tolni magamtól, de annál jobban kapaszkodott a pólómba.

-Ne engedj el, szükségem van rád.-mondta, majd karjaival átölelte a derekamat, és pedig a fejét simogattam.