Öngyilkos szerelem

7.Rész

Andrew Morris

-Andrew kérlek hozd el a húgod az óvodából iskola után, megbeszélésre megyek!-Rikácsolt korán reggel anyám.

-Jó.-Kiabáltam vissza, majd kimásztam az ágyamból és írtam Mattnek.

Matt-M

Andy-A

A: Cső haver! Nem lógunk ma?

M:Áh, kivágnak a suliból, lassan.

A: Mióta érdekel?

M:Nem tom. De amúgy is be kell mennünk.

A: Minek?

M:Ha nem megyünk be, ki lesz a Kyliékkal?

A: Negyed óra múlva a kapunál.

Miután elküldtem az üzenetet, felöltöztem, és elszívtam egy cigit.

M: Húzd ki a segged, itt vagyunk a ház előtt. -Jött az üzenet kedves legjobb haveromtól. Elköszöntem anyuéktól és kiléptem a hűvös időbe. November végén lehet, hogy elő kéne szedni egy vastagabb dzsekit.

-Sziasztok!-Köszöntem a fagyoskodó társaságnak.

-Haver induljunk meg, mert megfagyok.-Mondta Matt, a lányok pedig egyetértően bólintottak.

-Angel, hogy vagy?-Sétáltam a lány mellett.

-Élek még.-Rántotta meg a vállát, mire Kylie kiakadva elkezdte neki magyarázni, hogy eszébe se jusson meghalni.

Szóval így jutottunk el a suliig.

-Órák után megyünk valamerre?-Nézett ránk Matt, a folyosón beszélgetve.

-Én nem, megyek a húgomért.-Forgattam meg a szemeimet. Szeretem Miát, de néha az idegeimen táncol.

-Akkor Angel is elfoglalt gondolom.-Húzogatta szemöldökét Kylie.

-Hé, attól, hogy elviselem, nem azt jelenti, hogy minden szabadidőmet vele akarom tölteni.-Nevettünk fel mindannyian.

-Angel, hallottam mi történt tegnap, hogy érzed magad?-Csatlakozott hozzánk Garrett, mire megforgattam a szemem.

-Voltam már rosszabbul is.-Piszkálta a csuklójára kötött bandanát.

-Mit csinálsz péntek este? A a szüleimmel meglátogatjuk a nagyit, eljöhetnél velem.-Mondta a srác, mire majdnem felröhögtem, és ahogy elnéztem Mattnek se kellett hozzá sok.

-Öhm, kedves tőled, de programom van. -Pillantott rám Angel.

-Ja.. izé.. akkor ne haragudj.-Tolta fentebb az orrán a szemüvegét, majd elsietett.

-Miért nem mész nagyi látogatóba?-Kérdezte Matt röhögve, mire mindannyian felnevettünk, és egy úttal be is csengettek, mi Mattel mentünk törire, a lányok pedig isten tudja milyen órára.

Angel Black

Végre eljött az utolsó óránk, a tesi. A tanár meg sem lepődött amikor odaadtam neki a felmentésről a papírt. Annyit mondott, hogy bent kell maradnom, nem mehetek el hamarabb. Az óra fele már eltelhetett amikor egy lány-aki a másik osztályba jár- bejött vérző orrához pedig zsepit szorított.

-Mi történt?-Kérdeztem tőle.

-Röplabda.-Felelte szűkszavúan, majd a táskájában kotorászott. Tudsz adni egy zsepit?-Nézett rám a válla felett.

-Persze, tessék. -Adtam a kezébe, amit megköszönt.

-Egyébként Kimberly vagyok.

-Én Angel.