Andrew Morris
Miközben Angellel és Miával néztem a filmet, elgondolkodtam, hogy erre van szükségem a jövőben. Angelre és majd a gyerekünkre később.
-Andy baj van?-Kérdezte kedvesen Angel.
-Csak gondolkodtam.-Küldtem felé egy mosolyt, amit viszonzott.
-Bátyó?!-Suttogott a fülembe Mia. -Angel mindig itt lesz velem? Mert szeretem és jó, hogy itt van.
-Biztosan itt lesz.-Pusziltam meg a homlokát, mire felkuncogott és hozzábújt a barátnőmhöz.
Most biztosan eszedbe jutott, hogy nemrég még mindenki úgy emlegetett, hogy a 'rosszfiú'. Hová tűnt az imidzsem? Azt hiszem abban a pillanatban, ahogy Angel a barátnőm lett, ez az egész rosszfiús dolog eltűnt.
-Andy biztos minden oké?-Ráncolta a homlokát Angel.
-Igen, csak elgondolkoztam a múlton.
-Hagyd a múltat.-Rázta meg a fejét nevetve.
-Andy, Mia gyertek, megyünk haza.-Lépett be a szobába anya, ránk nézett és elmosolyodott.
-Nem, nem. Én maradok itt.-Bújt hozzá Mia Angelhöz mégszorosabban.
-Andy is jön haza.-Próbálkozott tovább anya.
-De én itt akarok maradni.-Szipogott Mia. Ééés hiszti ON.
-Nagy baj lenne, ha itt maradna ma Mia veled?-Maszírozta anya a homlokát.
-Jaj, dehogy baj.-Nevetett Angel és megpuszilta Mia fejét.
-Gondolom akkor Andy te is maradsz?-Nézett rám anya, én pedig bólintottam. Ránk mosolygott anyu,kiment a szobából és becsukta az ajtót.
-Hírtelen úgy érzem magam mintha felnőttünk volna, és a saját gyerekünk lenne.-Mondtam mira Angel felnevetett.
-Hát nem sokkal másabb.-Nézett rám nagy szemeivel.
-Mia elengedsz? Mindjárt visszajövök, csak átöltözök.-Próbált Angel felkellni az ágyból. Húgom csak megrázta a fejét és megfogta Angel kezét.
-Megyek veled.-Erre mind a ketten felnevettünk.
Miután a lányok visszafeküdtek az ágyba, elindítottunk még egy mesét, abban a reményben, hogy Mia hamarabb elalszik, mert amúgy is elég nyűgős, hisztis volt.
A mesefilm felénél jártunk, mikor Mia halk szuszogására lettünk figyelmesek. Angel tovább simogatta a rajta alvó húgom hátát, ami látszólag megnyugtatta Miát.
-Szeret téged.-Mondtam hallkan Angelre nézve, aki csak mosolygott. - Komolyan mondtom. Amikor egy hónapig nem beszéltünk, folyton rólad kérdezgetett, hogy mikor jössz megint.
-Olyan édes.-Puszilta meg Mia fejtetőjét.
-Kíváncsi vagyok mi lesz egy olyan 5 év múlva.-Mondtam.
-Ki tudja. De most a jelen a legfontosabb. -Küldött felém egy mosolyt Angel.
-Igazad van, de azért őrültség belegondolni.-Nevettem fel halkan.
-Igen az.-Értett velem egyett.
Olyan éjfél tájékában már csak én voltam egyedül fenn. Angel és Mia békésen aludtak mellettem. Hallkan kikászálódtam az ágyból és kimentem az erkélyre. Los Angeleshez képest, elég hideg volt így december vége felé, de nem olyan eget rengetően.
A falnak dőlve, a sötét utcát kémlelve elszívtam egy szál cigit.
Miután elnyomtam a csiket visszamentem a szobába és visszafeküdtem az ágyba. Egy darabig hülyén bámultam Angel gyönyörű alvó arcát, majd elnyomott az álom abban a tudatban, hogy ő lesz az akivel az egész hátralévő életemet akarom eltölteni.
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is, ha igen jelezzétek nekem valamilyen formában❣️❣️ Legyen további szép napotok és kitartást a sulihoz úgyis nemsokára szünet! Puszi😘❤️❤️
-R
ESTÁS LEYENDO
Öngyilkos szerelem
Romance...ahol a srác akkor szeret bele igazán a lányba, mikor meglátja a hegeit. A suli rosszfiúja Andrew, és az összetört lelkű Angel beleillenek egymás történetébe? A fiú képes lesz megmenteni a depressziós lányt az öngyilkosságtól? Vagy minden próbá...
