Piton-Potter

Egy kis plusz

Sziasztok!

Mivel nagyon-nagyon-nagyon régen volt új fejezet, tudom kegyetlen régen, most még fél gonosz is leszek hiszen ez sem az. Mivel azonban nem tudom mikor készül el a következő fejezet, addig gondoltam felteszem azokat a részeteket, amiket megírtam, de végül nem tettem/fogom beletenni a történetbe xD

Egyiknek sincs sok értelme, de gondoltam jelezem, hogy még nem felejtettem el ezt sem, csak haldoklom a meleg miatt, meg egyéb életnek nevezett borzalmak miatt. De igyekszem befejezni :D (Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy hónapon belül tutira lesz friss fejezet ^^")

- Én ezt nem bírom tovább! - szólalt meg Arthur. Lucius felé fordult és várta a folytatást. - Ki kell találnunk, hogyan hozzuk ismét össze őket.

- Arthur tudod nagyon jól, hogy azóta a szerencsétlen esemény óta barátok vagyunk és szintén azon esemény óta nem kérdőjeleztem meg az intelligencia szintedet, ezért remélem most nagyon elgondolkodsz azon amit kérdezni fogok. - Arthur érdeklődve nézett barátjára. - Te megőrültél?

- Miért?

- Potter és Perselus ki nem állhatják egymást. Azt sem értettem soha, hogy Potter hogy az istenbe hódította meg először. Ha egy helyre zárnád őket akkor sem érnél el vele semmit, csak azt, hogy Perselus megölje.

- Ez nem is rossz ötlet - gondolkodott Arthur, aki meg sem hallotta a mondat végét.

/\

Bezárva egy szobába. Harry és Perselus pedig már egy órája veszekednek.

- Befejeznétek végre?! - emelte meg a hangját Arthur, mire két apja felé fordult, de mielőtt Perselus felróhatta volna neki a tegezést vagy a hangnemet folytatta - Rosszabbak vagytok, mint a házaitok egymással! El sem tudom képzelni, hogy a fenébe tud... - folytatni nem tudta, ugyanis Lucius bal kézzel kicsit erősebben hason "legyintette", egy időben egy szigorú "Arthur!" felszólítással. A fekete hajú hasát fogva görnyedt előre.

- Arthurnak igaza van - mondta Lucius, ahogy végignézett a két tanáron szinte lenézően - Úgy veszekedtek, mint az ostoba kisdiákok. - Harry zavarában elpirult, Perselus azonban csak dühösen meredt a szőkére - Azzal, hogy egymást hergelitek nem jutunk előrébb, csak minket is felidegesítetek. Ha nem tudtok egymáshoz szólni anélkül, hogy veszekednétek, inkább fogjátok be. Csendben legalább lehet gondolkodni, nem úgy, mint amikor egymást szapuljátok.