Reggel egyből egy eleséssel kezdtem a napot. Nem, nem a saját hibámból. Úgy tűnik, hogy Bencének nagyon bejön ez az elgáncsolósdi. Nekem már kevésbé.
Bementem a terembe. Gyanúsan hallgatott mindenki. Leültem a helyemre.
-Eszti! Gyere gyorsan!- kiabálta be a terembe Barbi. Vajon segítségre szorul? Biztosan. Amilyen sebességgel csak tudtam felálltam a helyemről, hogy megmentsem, akármi is a probléma. Vagyis... ez lett volna a terv.
Felálltam volna én, de nem tudtam. Ragasztós volt a székem. Fenébe.
Rugdostam, pattogtam, sikoltoztam. Valahogy sikerült felkecmeregnem.
A többiek könnyezve nevettek. Igazán vicces.
Sejtettem, hogy Barbi direkt és szándékosan hívott, de azért kimentem.
Vagyis csak kimentem volna, de a két ajtófélfára egy hosszú cellux-csík volt ragasztva. Egyenesen belesétáltam.
Letéptem magamról, majd kiléptem. Most már csak meg akartam tépni a lányt.
Hirtelen fehér lett minden. Nem, Eszter, ez még nem a mennyország! Csak liszt.
Úgy bizony. Leöntöttek liszttel.
Kisöpörtem a szememből, bár tök felesleges volt, mert hallottam, hogy az egész osztály kint van a folyosón.
Bence videózott is. Szuper! Hol vannak ilyenkor a tanárok?
Szívatásuk itt még nem ért véget, éreztem a hátamon csurgó, lassan csöpögő vizet.
Dobbantottam egyet egy sikítás kíséretében. Miért csinálják ezt?
Engem nem érdekel! Elmegyek!
Felvettem a táskám és kirohantam az épületből, egyenesen haza.
Istenem, ezek a kis...
-Szia, drágám!
Anya szomorú mosollyal állt az ajtóban. Azt mondta volna, hogy "drágám"?! Mi van?
-Mi történt? Mindegy is. Menj, zuhanyozz le! Utána beszélgetünk! Itt várlak!
Úristen! Mi folyik itt?
Anya haja teljesen normális volt, a ruhája (egy fekete ruhát viselt, aminek az alja a térdét fedte, de a lábszárára teljes rálátást biztosított; és végül a ruhát egy fekete, flitterekkel díszített övvel dobta fel) olyan, mintha a legközelebbi bálra készülődne, az arca sminkbe burkolódzott és még magassarkú is volt rajta. Nem mellesleg józanabbnak még soha életemben nem láttam. Mi van?
Lezuhanyoztam, hajat mostam és kint is voltam. Majd' szétszedett a kíváncsiság.
Nagyon rég láttam így anyát. El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhat velem megbeszélni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Csak elhatározás kérdése
Ficção AdolescenteNem. Még most sem egy amerikai tinidráma közepén vagyunk. Ez a valóság, aranyom, ha tetszik, ha nem. Nincs olyan, hogy te kitaszítottnak érzed magad, ezért bebújsz az anyukád szoknyája alá. Három, azaz három választásod van: elmész egy másik iskol...