Domenico! ✔

6. - Sentimenti! /D./

Hajnalban felszálltunk a magánrepülőnkkel mert nem volt vesztegetni való időnk. Angelo, Lorenzo, Stefano, meg én. Meg még 3 testőr.
Nem volt kész tervem azzal kapcsolatba ha meglátom Őket.
Minden esetre Carlo-nak meg kell tanulnia, hogy soha többé nem emelhet kezet a nővérére.
Vitto folyamatosan tájékoztatott így tudom, hogy nem mentek haza éjszakára.

Leszállás után hajtottunk mint az őrültek és elég hamar odaértünk a házhoz.
9 óra lehetett mikor beállítottunk.

Nem kopogtam, csak beléptem mintha legalább haza érkeznék.

- Hol van a menyasszonyom? - kérdeztem emelkedett hangon Vittorio-tól.

- Domenico. Micsoda kellemes meglepetés! Kérsz esetleg enni vagy inni? Biztos hosszú volt az út! - kínált nyájas hangon de tudtam, hogy ez csak színészkedés

- Nem kell semmi. Kérdeztem valamit. Válaszokat akarok! - kiáltottam rá mert Őt is okoltam a történtekért

- Nagyon el vagy tévedve. Tudom, hogy te ki vagy, de ez itt az én otthonom. Te itt csak vendég vagy! Tartsd is ahhoz magad.- majdnem kinevettem amilyen dühösen közölte. Látszott rajta, hogy elhiszi amit mondd

- Rendben! Nem akartam ezt tenni de ha maga így akar játszani. A Capo-t biztosan érdekelni fogja, hogy hova is tűnt el a menye és, hogy miért bántotta a fia a menyasszonyomat.

- Megértettem. - na végre - Nem kell belekeverni! Abban pedig biztos lehetsz, hogy megkapják érte a büntetésüket.

- Úgy gondolom, megbeszéltük már, hogy Caterina büntetését egyedül én szabhatom ki....

- Efölött is szemet akarsz hunyni? - kérdezte elképedve az öcsém.- Nem teheted. Meg kell tanulnia viselkedni. 2 hét múlva New Yorkban kell lennie. Ott már nem elfogadott ez a viselkedés.

- Ez legyen az én gondom. Nem fogom ezt is annyiban hagyni ne aggódj!

Minél többet kellett várnunk annál idegesebb lettem. Hova a picsába vitte Carlo a nővérét? És, hogy jutott eszébe, hogy egész éjszakára nem hozza vissza? Ellenszegül egy parancsnak. Nem is tudom, hogy ennyire bátor vagy ennyire ostoba. Valószínűleg mindkettő. Ezért fogom Őt is megbüntetni. Jobb ha időben megtanulja, hogy nem rendelkezhet afelett ami másé.

Pontban 10 órakor miután elhallgatott a kakukkos óra, hallottuk, hogy egy kocsi áll meg a felhajtón. Angelo-ra néztem aki az ablaknál állt. Felém fordult és alig láthatóan bólintott egyet, jelezve, hogy Cat és Carlo jöttek meg.
Szinte még arra sem volt idejük, hogy belépjenek az ajtón. Cat ledöbbent, hogy ennyien vagyunk a nappaliban de mire reagálhatott volna az öccse már a falnál volt és kést szorítottam a torkához. Dacosan nézett rám. Nem volt ijedt inkább idegesnek nézett ki. Elrántottam a kést a torkától és megindultam el tőle aztán hallottam, ahogy azt dörmögi az orra alatt, hogy rohadék! Még én vagyok a rohadék?! Visszafordultam, mélyen a szemébe néztem és egyetlen lökéssel a vállába szúrtam a kést.
Caterina felsikoltott, Carlo pedig meg sem szólalt de rohadtul meglepődött.
Tudtam , hogy hova kell szúrni. Nem ért olyan helyet a vállában a kés amiből ne tudna felgyógyulni. Viszont rengeteg vért vesztett, és még mindig farkas szemet néztünk egymással. Cat oda akart jönni de Angelo lefogta. Még mindig Carlo-t néztem.

- Remélem egy életre sikerült megtanítanom neked azt, hogy tudd, az van amit én mondok! Ha azt mondom, hogy nem emelsz kezet valakire akkor te nem vágod pofon. Ha azt mondom vele mész akkor vele mész és haza hozod! De az, hogy nem veszed fel a telefont és elviszed úgy, hogy senki semmit nem tud rólatok, ilyen többet nem lesz! Megértetted?! - nyöszörgött a fájdalomtól de egy aprót bólintott. - Most kegyes vagyok és csak azért nem vágtam el a nyakadat mert a nővéred szeret téged, de erre sokáig nem játszhatsz! Legközelebb ilyen lesz meghalsz úgyhogy ajánlom, hogy ne legyen legközelebb.