Domenico! ✔

20. - Sviluppi! /D./

Muszáj volt kicsit játszadoznom azzal a kurvával!
Ő a legjobb orvosság arra, hogy Caterina-t kiírtsam magamból.
Láttam mikor bejött az irodámba csak nem vettem róla tudomást.
Ki kellett írtanom magamból az iránta való érzéseimet és az úgy a legkönyebb ha meggyűlöl.
Viszont nem számoltam azzal, hogy eltűnik.
Mikor este se akart már előkerülni nagyon ideges voltam. Halálra aggódtam magam és üvöltöztem Vitto-val meg Lorenzoval amiért hagyták meglépni.
Aztán mikor betoppant szétáradt bennem a nyugalom érzése, hogy semmi baja.
Veszekedtünk, Ő sírt, én meg pofáztam.
Lelepleztem magam mikor azt mondtam, hogy azért hajkurásztam a csajt, mert iránta nem érzek semmit. Ez így van. Ez a nő egy kurva. Arra jó, hogy játssz vele aztán megbaszd. 
Viszont Cat... Ő ennél több. Értékesebb.
De ez még nem jelenti azt, hogy tudnia kellene róla.
Nem tudom most mi legyen.
Többet tud Cat mint kellene viszont az sem célravezető ha fájdalmat okozok neki.

- Hú de szarul nézel ki. - sétál be Angelo az irodámba.

- Kössz. Kedves vagy.

- A testvéred vagyok. Nem kell kedvesnek lennem ahhoz, hogy szeress.

- Mit akarsz?

- Előbb mondd el mi a baj. - fanyarul rá nézek, mire Ő egy vállrándítás kíséretében válaszol. - Jó, Caterina most nem a szívem csücske, nem adott okot, hogy ne bízzak benne mégis nehezen megy de attól te még a testvérem vagy.

- Kezdek érezni iránta valamit...

- Eddig is így volt. A különbség csak az, hogy most vallod be magadnak.

- Szóval érzek iránta valamit. - figyelmen kivűl hagyom amit mondott. - De elcsesztem mert a szeme láttára füzögettem azt az új kurvát a klubban , Cat meg ránk nyitott, otthon összevesztünk és azt hiszem kicsúszott a számon, hogy érzek irànta valamit. De nem akarom, hogy tudja.- Angelo bölcsen hallgat, bólogat majd mikor befejeztem kérdez.

- Miért? - ezt nem értem.

- Mit miért?

- Miért nem tudhat róla? Mi van ha Ő is úgyanígy érez?

- Akkor mindketten bolondok vagyunk!

- Miért? Apánk miatt? Lépj túl rajta!

- Nem csak amiatt de az is számít. Mi lesz ha egy nap bekattanok és lelövöm?

- Akkor lehetőleg ne a gyerekeitek előtt tedd, hogy ne vigyék tovább a hagyományt. - szúrósan nézek rá jelezve, hogy ez nem vicces.

- Ha kiderül, hogy Caterina nem csak a feleségem de még szerelmes is vagyok belé, akkor tudod, hogy hànyan akarnák Őt elrabolni, megkínozni, megölni, pusztán csak azért, hogy így közelebb férkőzhessenek hozzám és sebezhetővé tegyenek? Ha egy szerelmes férfit veszteség ér, akkor kiszámíthatatlanul kezd viselkedni és erre játszana a milliónyi ellenség.
Az, hogy Cat szerelmes-e az le van szarva mert mindenki az én kiszámíthatatlan érzéseimmel foglalkozna. Mert én vagyok a férfi! Csak az én szavam ér valamit!

- Igazad van! De azért ha engem kérdezel akkor szerintem Caterina szeret téged. Szerintem szerelmes. Látszik rajta.

- Remélem nincs igazad. Mindkettőnk érdekében.

Egész nap bőven akad dolog. A baj csak az, hogy valaki folyton hülye és az én dolgom ebből akad, mert megyek és kijavítom más hülyeségét.
Az egyik osztónk elbaszta a számokat és én mentem javítani. De senki sem szeret többet fizetni szóval hamar el kezdődött a lövöldőzés, de lerendeztem mindent.

Este, mikor beléptem a lakásba, fenséges illatok szálltak.
Cat-et találtam a konyhában ahogyan valami nagyon finomat főzött. Fogalmam sem volt hányadán állunk most de odamentem hozzá, átöleltem a derekát és belecsókoltam a nyakába. Hagyta, szóval ez jó jel.

- Mi finom készül? Eszméletlen illata van. - suttogtam rekedten, mert ezzel, hogy ennyire közel vagyok hozzá okoztam magamnak egy felesleges merevedést.

- A nevét nem tudom csak a receptjét.

- Az, hogy lehet? - kérdezem érdeklődve.

- Ülj le és elmesélem. - hesseget a székre, én pedig szót fogadok. - A szakàcsnőnk és anyám ki nem állhatták egymást. Egyetlen egyszer tudott olyan ételt főzni ami neki is ízlett és az ez volt. Apánk viszont gyűlölte, emiatt én természetesen imádtam viszont sajnos nem készítette sokszor. Nagyon kedveltem Liz-t és Ő is engem. Sokat sündörögtem a konyhában, sok mindenre megtanított. A receptet és azt, hogy csak olyannak készítsük aki közel áll a szívünkhöz, többször is elmondta miközben mutatta, hogyan készítsem helyesen. Mindig könyörögtem a recept nevéért de mindig volt kifogása, hogy épp akkor miért nem kaphatom meg. Egyik ilyen nyaggatás után végre megígérte, hogy ha másnap ismét hibátlanul el tudom készíteni akkor elmondja a nevét. Tudtam, hogy igazat mondd. Tényleg el akarta mondani. Kár, hogy még aznap éjszaka meghalt.

Szóhoz sem jutok a meglepődöttségtől. Mindig meglep a tény, hogy Caterina-nak is volt egy megrázó gyermek kora. Pedig nem kellenne. Az Ő apja nem különbözik sokban az enyémtől.

Mikor megkóstolom az ételt majd meghalok gyönyörömben. Soha nem ettem még ilyen finomat. Ez valami isteni. Azonban nincs sok időm örülni neki mert fontos hívást kapok, hogy azonnal rohannom kell az apám irodájába.
Mikor lefelé megyek látom, hogy Angelo sehol. Furcsa, hogy csak engem hívnak.

Az apám irodájába kb. tíz perc múlva beérek ahol apám testvére vár rám.

- Nico bácsi. - köszöntöm egy kézfogással.

- Domenico! Beszélnünk kell!

- Angelo miért nincs itt? Hogy hogy te vagy az irodában? Miről kell beszélnünk? - teszem fel a kérdéseket hadarva.

- Az öcséd azért nincs itt mert ez most csak téged fog érinteni. Mindent meg fogsz tudni idejében.

- A lényeget Nico bácsi. A lényeget. És minnél hamarabb. - elgondolkodva méreget mielőtt megszólalna.

- Jó lesz. Megoldod. Jól betanított téged.

- Miről beszélsz?

- Apád és a mostohaanyád  ugye nem rég itt voltak látogatóba. Itt maradtak a városban még pár napot. - erről nem is tudtam - és ma mikor indultak ki a reptérre, szálltak be a taxiba. A mostohaanyád az egyik míg apád a másik oldalról akart beszállni mikor ez történt. Fejbe lőtték őket. Mesterlövésztől származik a golyó. Ez látszik a technikán és a távolságon is. Mindketten azonnal meghaltak!

- De ha apám meghalt...

- Akkor te vagy az új Capo Dei Capi!

* Sviluppi - Fejlemények!*