Domenico! ✔

19. - Menzogna! /C./

Készülődök Domenico egyik klubbjába!
Az útobbi napok elég unalmasan teltek.
Sehova nem mehetek csak ha Lorenzo is velem jön, Angelo árgus szemekkel figyel, Dom pedig a szokásosnál is furcsább. Elutasító.

Pár napja volt nálunk látogatóban az apja, a nevelő anyja meg az unokatestvére és annak a férje. Látszólag nagyon kedvesek voltak.
Az unokatestvére Bibiana, elhívott vásárolgatni, én pedig örömmel fogadtam el a meghívást. Végre elszabadulhatok Dom-tól kicsit.
A vásárlás semmi másról nem szólt csak arról, hogy engem szidott. Fessük át a szőke hajam mert az olaszokhoz nem illik, fogyjak le mert nagy a mellem, túl vidám vagyok ahhoz képest, hogy a leendő Capo felesége vagyok.
Egyszóval belekötött, mindenbe.
Haza értem és tudtam, mit kell tennem. Elmegyek Domenico-hoz és kiderítem vajon neki sem tetszik-e rajtam az a sok minden amit Bibiana felsorolt. 

Így történt, hogy most itt állok a tükör előtt az egyik legcsábítóbb szettemben és készülök el itthonról.
A fekete magassarkúmat Converse-re cseréltem mert a kopogás vísszhangzott volna mindenhol, én pedig nem akarok feltűnést kelteni csak a férjemhez akarok eljutni.
Úgyhogy fekete cipőt vettem, fekete, mélyen kivágott, csipke felsőt és egy fekete szűk, nagyon rövid nadrágot.

Az első furcsaság rögtön a nappaliban fogadott. Vitto itthon volt. Ilyenkor mindig Dominico-val szokott lenni.

- A belvárosba akarok menni. - szóltam Lorenzonak

Elindulunk de Vitto is jön velünk.
A klub bejáratában már alig akartak beengedni mert, hogy Dom-nak dolga van de ez persze sikertelen volt. 

- Hol van Dom irodája?

- Caterina nagyon nem kellenne most lemenned oda. - hátráltat Vitto ami egyre szembetűnőbb

- Nem ezt kérdeztem.

- Lent a nagy fekete ajtó az övé. - mondja Lorenzo egy vállrándítás kíséretében

Lesétálok a lépcsőn és benyitok az ajtón. Majd a lábam a földbe gyökerezik mikor a látvány elém tárul ..
Domenico a bőrszékében ül, és egy számomra ismeretlen csaj épp előtte hajoldozik. Szinte az arcába tolja a melleit. Viszont a férjemen sem látom, hogy annyira tiltakozna ellene. 
Dom nevetve elhúzza a csaj felsőjét a dekoltázsánál és be les a felsője alá, majd odanyúl és az ujjait végig húzza a csaj mellének ívén. Pedig ennek a csajnak sem kisebb a melle mint nekem. Sőt... 
Ezzel egy kérdés kipipálva.

- Bocs, hogy zavartam. Már itt sem vagyok. - mondom jól hallhatóan és lelépek.

Eljövök. Testőrök nélkül és minden nélkül. Csak a mobilom van nálam és némi készpénz. Mielőtt utolérhetnének felszállok  a metróra és már ott sem vagyok. 
Felhívom Camila-t aki azonnal felveszi majd köszönés nélkül rákérdez arra ami érdekli.

- Mi a baj? - így szól bele azonnal

- Végig kellett hallgatnom az unokatestvére rikácsolását arról, hogy nem vagyok a Capo fiához való erre mit látok? Hogy egy nálam formásabb csaj felsőjébe nézelődik.

- Szemét dög. De emiatt ne idegeskedj. Nem éri meg. Te is tudod, hogy sokkal jobbat érdemelnél nála.

Erre nem igen van mit mondani. Még sokáig beszélgetek a húgommal mikor újra ezt mondja de addigra már le akarom zárni a témát.

- De nekem Ő jutott. Ebből kell kihoznom a maximumot. És Camila? Carlo-nak véletlenül se mondd el. 

Kinyomtam a hívást majd mikor sötétedett és esni kezdett haza felé vettem az irányt.
Mikor nyílt a lakás ajtó, éppen telefonba kiabált valamelyik testőrrel de mikor észrevett azonnal abbahagyta.

- Felejtsd el! Itthon van! - közel jön hozzám és csak néz. - Hol voltál?

- Sétáltam.

- Egyedül? Egy idegen városban? Este?

- Gondolkodnom kellett.

- Majdnem beleőrűltem az aggódásba! - kiabál rám amitől összerezzenek.

- Miért?

- Mert a feleségem vagy! Azért!

- Ez kurvára nem érdekelt mikor egy másik nővel szórakoztál az irodádban. Ha nem nyitok rátok akkor meg is dugod?

- Én nem fogadtam hűséget Caterina! Hallhattad! Azt csak neked kellett. Sajnálom, hogy láttad.

- De azt nem, hogy megtetted?

- Azt nem. Azt tettem amit jónak láttam. Nyugodtan utálhatsz érte.- tárja szét a karjait.

- Én is kielégítelek akkor miért kell más?

- Ez a vadászatról szól. Érted már nem kell, sőt soha nem is kellett küzdenem. Könnyű préda voltál.

Nem tehetek róla de elsírom magam.
Igaza van.
Értem soha nem kellett semmit tennie. Az övé voltam.
Hátat fordítok és a fürdőbe lépve magamra zárom az ajtót. Kinyitom a csapot, hogy ne hallatszódjon ki ahogyan sírok.
Tudtam, hogy nem szeret. Nem is reméltem.
De azthittem legalább kedvel.
Letusolok ha már itt vagyok és addig csinálom míg már szét nem fagyok a zuhanyzóban.
Mikor kilépek arra számítok, hogy Dom már vagy nincs itthon, vagy alszik, de ehelyett az ajtóban áll és engem néz. Csendesen de figyelmesen!

- Sírtál. - nem reagálok. Úgy csinálok mint aki alváshoz készűlődik és meg sem hallotta, hogy mit mondott. - Caterina ezért sírtál? - kérdezi döbbenten

Annyira vak. Annyira értetlen.

- Igen. - kiabálok rá. - Ezért. Fájt. Rosszul esett.

- Majd túl teszed magad rajta.

- Ennyire nem érdekel, hogy velem mi van?

- Az igazat mondjam? Kurvára leszarom Cat.

- De miért? - kiabálok. - Miért gyűlölsz ennyire? Miért ért többet az, hogy 'vadászhattál'  mintha velem lettél volna?

- Nem ért többet. - kiabál már Ő is

- Akkor miért csináltad?

- Mert nem érdekel az a nő, mert iránta legalább nem érzek semmit! Nem tőrödök vele és leszarom, hogy jó-e neki. Te viszont teljesen összezavarsz! Nem akarom de így van. - kiabálja rám és elmegy itthonról.

Meglepődtem. Ez azt jelenti, hogy érez valamit irántam? De az nem lehet. Nem szerelmes. Csak kedvel. Esetleg.

Van aki sosem lehet szerelmes és az Ő.
Vagy a szerelmet vagy az életét válassza... és Ő nem az előbbit fogja. 

*Menzogna - Hazugság!*