Domenico! ✔

16. - Notizie! /D./

Újra New Yorkban!

Ezúttal már a feleségemmel. Még belegondolni is furcsa, hogy már a feleségemként emlegethetem Caterina-t.

Mikor elbúcsúztunk Caterina családjától, láttam, hogy a tekintetével végig Carlo-t kereste de az csak nem akart jönni.
Így kicsit közbeléptem. 
Angelo-nak elmondtam, hogy voltam olyan kegyes, hogy nem öltem meg Carlo-t mikor meg akarta szöktetni a menyasszonyomat, az esküvő elött fél órával. Erre Ő annyira bepöccent, hogy azonnal előkerítette. A nyakánál fogva húzta ki és olyan haragosan néztek egymásra, hogy nem tudtam mást tenni értetlenségemben, csak felhúztam a szemöldököm. 
Elképzeltem, hogy fog Cat örülni és elmosolyogtam magam és ránéztem. Mikor láttam mennyire felcsillan a szeme, akkor tudtam, hogy rájött.

Mindent hallottam amit Carlo mondott neki és igazán kedvem lett volna fejbe vágni, hogy ennyire hülye és így eltaszítja magától a testvérét. 
Annyira sajnáltam Caterina-t. Tudom, mennyire közel érzi magához az öccsét és most még Ő sem érti meg. Próbáltam megvigasztalni amiből aztán egy egész jó kis dugás alakult ki. Nem ezért tettem, de nem is tiltakoztam ellene. Nincs okom panaszra. Igazi szex istennőt csináltam belőle. 
Mikor a karjaimban aludt el azon gondolkodtam, hogy mennyire más ez mint mikor csak kurvákkal bújok ágyba. Ennek van értelme. 
Érzem, hogy Ő is akarja. És nem a pénzemért vagy a nevemért, hanem azért mert én, én vagyok. Miattam. Én hozom ezt ki belőle. Jól esett már az is, hogy csak a karomban tarthattam, még ha nem is csináltunk semmit. Éreztem ahogyan hozzám bújt, ahogyan bízott bennem és nem félt a karomban aludni, mert tudta, hogy amig én ölelem addig nincs semmi ami bántódást okozhatna neki.

Este az egyik elosztóval kell találkoznom. Vitto és Angelo jön velem, míg Caterina új testőrt kapott. Lorenzo került mellé.
Nem örült neki, cseppet sem, de ez van. A biztonsága az első akár hisztizik akár nem. Szóval meggyőztem, vagy úgyis mondhatjuk, hogy kikényszerítettem belőle a helyes választ. De jó emlékek!

- Domenico! 

- Igen Cica? - kérdeztem tőle mintha fogalmam sem lenne mi baja.

- Miért követ Lorenzo mindenhova?

- Mert Ő az új testőröd!

- Miért nem lehet Vitto? Őt már legalább ismerem!

- Mert Vitto az én testőröm. 

- De nekem nem kell Lorenzo. Egy kegyetlen gyilkoló gép. Vitto legalább nem olyan rémísztő.

- Cica. Ez a lényeg. Rémísztőnek kell lennie. Vitto-nál ez azért nem probléma mert helyette én vagyok a rémísztő.

- Nem akarom ezt! - szólt rám erélyesebben, mire a háta mögé léptem és a nyakát kezdtem csókolgatni. Éreztem ahogyan a testéből folyamatosan távozik a feszültség.

- Nem? Én nem úgy veszem észre. - erősen rámarkoltam a mellére mire Ő hangosan felnyögött.

- Domenico! - sóhajtotta a nevemet egy kis figyelmeztetéssel a hangjában

- Hmm? - lecsúsztattam a kezemet a nadrágja derekáig. Kigomboltam a gombot és lehúztam a cipzárt majd bedugtam a kezem a bugyijába és játszani kezdtem vele. - Szóval. Maradhat Lorenzo?

- Nem! Nem akarok ilyen ... - egy nyögés berekesztette a mondatát. 

Már két ujjam folyamatosan járt benne míg a hüvelyk ujjam a csiklóját simogatta. Közben a mellét hol erősebben, hol gyengédebben markoltam és a nyakát is szívogattam, csókolgattam.

- Szóval mit mondasz, Cica?

- Nehogy azt hidd, hogy ezzel meggyőzöl... - sóhajtotta

Az ujjaimmal még mélyebbre hatoltam benne és erősebben dörzsöltem, szorítottam, szívtam.

- Maradhat?

Éreztem ahogy megfeszül a teste ezért kihúztam az ujjaimat mire csalódottam sóhajtott eggyet.

- Domenico. Kérlek.

Erősen megszívtam a nyakát, úgy, hogy nyoma maradjon. Jót tett a birtoklási vágyamnak, hogy láttam a jelet amit én hagytam rajta.

- Cica. Tudod mit akarok hallanni.

- Kérlek.

Ujjaimat újra bele vezettem és olyan ütemet diktáltam ami hamar az elélvezésig vitte Őt.

- Caterina?

Szájon csókoltam. Pontosan olyan ütemben járt benne a nyelvem mint az ujjaim. Csiklóját is erősebben dörzsöltem és benyúltam a melltartójába és ott is simogattam.
Éreztem, hogy ismét megfeszül és épp eleresztettem volna mikor felkiáltott.

- Igen.

- Mi igen? - hallanom kell

- Maradhat Lorenzo a testőröm.

Olyan gyorsan jutattam el a csúcsra, hogy még szerintem Őt is megleptem vele. Hangosan síkitotta a nevemet mikor elélvezett a kezeim között.

Hátra fordult és próbált mérgesen nézni de nem sikerült neki. Valami csillant a szemében de egészen addig nem tudtam mi, míg le nem húzta a nadrágomat és elém nem térdelt.

- Caterina? Mit csinálsz?

- Minek tűnik?

Simította végig az egész hosszomat majd a végén kijött öröm cseppeket is szétkente rajta. Óvatosan csókolgatta a végét. Érződött még rajta a tapasztalatlanság. De a lelkesedése kárpótolt. Bekapta a végét és erősen megszívta majd olyan dolgokat művelt a nyelvével amitől keresztbe álltak a szemeim. Nem is tudtam szó nélkül hagyni.

- Ezt hol tanultad? - hangosat nyögtem mikor tövig bekapta és a nyelvével simogatta. - Ne. Ne válaszolj. Azt szeretném hinni, hogy született tehetség vagy. - mikor a torkához értem, Ő pedig rám szorított egy hangos nyögéssel tele spricceltem a száját.

Megtörölgette magát, talpra állt, váltottunk egy hosszú csókot majd ott hagytam.

Álló farokkal amit az emlékeim okoztak, nehéz lesz az elosztóra figyelni, pedig fontos információkat hoz. Nyomra bukkant azzal kapcsolatban, hogy ki tűntette el a bizonyítékokat azután az ember után aki elrabolta és  megakarta ölni a Capo-t.

Ha a bizonyíték hiteles és kiderül az igazság akkor itt háború fog kezdődni!

* Notizie! - Hírek! *