Domenico! ✔

9. - Sinceritá! /C./

A házunk előtt kisebb tömeg gyűlt össze. 

Domenico féltett minket valamitől mert új biztonsági embereket hozott a házba. Sokat. Nem tudom mi történhetett, hiszen Ők nem kötik az ilyesmit a nők orrára, de kíváncsi voltam. 
Kiváncsi és nem hülye. 
Azért nem akartam magam önként és dalolva az oroszlán barlangjába vetni. 
Tudtam, hogy Domenico mérges így próbáltam elkerülni. Még akkor is ha éppen hívatott.
Ha egy kis nyugalma van tőlem az neki is csak jó.

- Max! Hol van Domenico és az apám? - kérdeztem a testőrtől aki szembe jött velem a folyóson

- Az édesapád dolgozó szobájában! - felelte érdeklődő hangsúllyal

- Szuper! Az a keleti szárnyban van. Akkor én a nyugatiban leszek ha bárki keresne! - mondtam neki majd próbáltam elosonni. Ő csak mosolygott rajtam.

A nyugati szárnyban volt az egyik toronyban egy nagyon pici szoba amihez tartozott egy fele akkora erkély. Imádom. Ott mindig úgy érzem magam mint Aranyhaj. Csak a testvéreim és pár alkalmazott tudta, hogy az a kedvenc helyem és , hogy szeretek ott elidőzni néha napján.
Na a mai egy pont ilyen nap volt. 

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el mióta itt ültem kint az erkélyen és az alattam elterülő birtokon figyeltem, mikor lépteket hallottam a hátam mögül. Nem voltam megijedve, tudtam, hogy valamelyik testvérem az ezért oda sem néztem.

- Caterina! - ijedtemben akkorát ugrottam, hogy azonnal talpra álltam.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem

- Miért? Nem ez a kedvenc helyed az egész birtokon?

- Melyik testvéremet fenyegetted meg, hogy kiderítsd hol vagyok? - sandítottam rá összehúzott szemekkel

- Nem kellett fenyegetőznöm. Claree dalolt mint a kismadár. - nézett rám önelégülten mert láthatóan büszke volt magára

- Hihetetlen vagy!

- Én is szeretem ezt hinni magamról! - vigyorgott rám pimaszul Domenico

- Miért kerestél?

- Cssss! - a hátam mögé lépett és átkarolta a derekamat. Tenyereit a hasamon nyugtatta, feje pedig a vállamon volt. Együtt néztük a gyönyörű tájat, ami innen még inkább elbűvölt minket. A lélegzete a nyakamat érte, én pedig megborzongtam a közelségétől. Annyira jól eső volt. - Caterina?

- Igen ? - suttogva kérdeztem vissza mert több nem telt most tőlem.

- Mi volt abban a buliban? - megfeszültem a kérdésére mert mindenre számítottam de erre nem. Kiakartam szabadulni az öleléséből de ameddig a vallatás ment addig szorosan tartott.

- Egyáltalán nem az ami a képeken látszik. - Igen. Én is láttam a pia locsolós, és az idegen pasival egymásra mosolygós képeket amit valaki szemét dög feltöltött de annyira könnyen félre lehet értelmezni Őket.

- Meséld el mi volt. Pontosan.

Így tehát meséltem...

- Camila kiborult mert tegnap tudta meg az esküvőjük hírét... - félbe szakított

- Te már tudtad? - nem tudta leplezni a meglepődöttségét

- Igen. Tudom kb. 2 hete. Szóval Ő tegnap tudta meg és nagyon kiborult ezért Carlo-val úgy akartuk felvídítani, hogy elvisszük bulizni... - ismét félbe szakít

- Kinek a fantasztikus ötlete volt a buli? - kérdi

- Közösen hoztuk össze az öcsémmel. De csak szólok, hogyha folyton közbe szólsz akkor soha nem érek a végére.

- Nem baj. Nekem jó így.- mondja majd óvatosan belecsókol a nyakamba. Bárkit összezavarhatna, de én átlátok rajta. Nagyon elbűvölő tud lenni ha az érdekei azt kívánják.

- Mikor odaértünk a buliba akkor szétváltunk...

- Carlo egyedül hagyott titeket? - még nem is tartottunk a lényegnél de már bosszús volt a hangja. Az meg, hogy megint a szavamba vágott már nem is említésre méltó.

- Csak hozott inni. - már láttam, hogy nyitja a száját ezért hamar betapasztottam a kezemmel. Felvillant a szeme és megnyalta a tenyeremet míg mélyen a szemembe nézett. Azonnal elkaptam onnan és akadozva folytattam a mondandómat. - Odajött hozzám egy pasi. Alex barátja ennyit tudtam. Itallal kínált amit visszautasítottam többször is. Carlo helyre tette bár kicsit nyersebben mint kellett volna. Láttuk, hogy ez így nem lesz jó és eljöttünk. Én mentem a kocsihoz, Carlo pedig Camila-ért. A kocsinál odajött hozzám ugyanaz a srác, aki közölte velem, hogy tudja, hogy a te nőd vagyok, de biztos abban, hogy te nem tudod én hol vagyok de ez majd változni fog. Utána visszament a buliba, mi még elmentünk beszélgetni mielőtt haza jöttünk és ennyi. Illetve van itt még valami. Reggel kaptam egy érdekes telefont. Csak annyit mondott bele valaki, hogy " Remélem tudod, hogy ezt már nem fogod megúszni egy kis leszidással?" majd letette. Ismeretlen számról hívott és a hang is torz volt. - értem a mesélésem végére

- Caterina. Eddig már tettél pár olyan dolgot amivel rohadtul kivívhattad volna a haragomat de sosem bántottalak. Viszont ezt most csak egyszer mondom el. Ezentúl kettő testőr megy veled mindenhova. Mindenhova. Megértetted? - aprót bólintottam mire folytatta.- Nincs több csavargás, lézengés, bulizás. Esküvő után is maradnak a biztonsági intézkedések te pedig sokkal jobban vigyázz magadra mint eddig. Légy figyelmesebb és körültekintőbb.

- Megértettem. Elmondod, hogy mire ez a nagy ijedtség?

- Nem megijedve vagyunk csak felkészülve. És azt akarom, hogy te is felkészült legyél. És komolyan beszéltem Cat. Soha nem mehetsz sehova ha nincs veled legalább kettő testőr.

- Megértettem. De elmondod akkor, hogy mire készültünk fel?

- A srác aki tegnap odament hozzád. Alex barátja. Őt úgy hívják, hogy Pablo. Az ellenséges családnak a kisfőnöke és nem szokott a levegőbe beszélni. Megfenyegetett téged, én pedig nem akarom, hogy bajod essen. Ezért akarom, hogy betartsd a biztonsági intézkedéseket. 

Mielőtt bármit is válaszolhattam volna megfordított és finoman felültetett az erkély korlátjára. 
Akár félhettem is volna de olyan biztos kezekkel tartott, meg sem fordult a fejemben, hogy akár leeshetek. A lábaim közé lépett, és egyre közelebb araszolt hozzám. Az egyik kezével szorosan tartotta a derekamat míg a másik kezével a hajamba túrt. A tarkómat fogva közelebb húzott magához és a száját az enyémre nyomta. Alsó ajkamat finoman megharapta mire én jobban megnyíltam neki. Hevesen és mohón csókolt, mint aki soha nem tud betelni velem. A lábamat szorosan a derekára kulcsoltam, míg Ő egyik kezével a fenekemnél fogva tarott a másik keze pedig folyamatosan járta be a testemet. Egy idő után már nem is ültem a korláton, hanem már csak Ő tartott. Bizseregtem érte, egyre jobban kívántam, hogy a szája is járja be ugyanazt az utat a testemen amit a keze. Annyira hevesen csókolt és annyira jól esett, viszont mikor már teljesen csak érte égtem akkor finoman megharapta az alsó ajkam, hintett még rá pár finom csókot miközben le tett az öléből. Egy utolsó puha csókot nyomott a számra és kisétált a szobából. Én pedig csak álltam ott és vágyakozva néztem utána.

Mi tagadás tényleg elég jól el tudja játszani amit elakar ha azt kívánják az érdekei.
És az Ő érdekei most az Én őszinteségemet kívánták!

Jól játszik, hogy jobb lesz vigyázni vele... Még jobban!

*Sincerità = Őszinteség!*