Domenico! ✔

28. - Impossibile! /D./

- Most komolyan? - nézek hitetlenül az öcsémre.

- Sajnálom D., mindent megpróbáltam már.

- Csak annyit kértem, hogy szedd ki Camila-ból, hogy hol van a nővére. De te még erre sem vagy képes. - kiabálok rá idegesen.

- Mit tegyek még? - kiabál vissza Ő is. - Faggattam, bántottam, még meg is kínoztam mégsem beszél. Öljem meg? Akkor aztán tényleg megtudjuk, hogy hol van a feleséged. - közli cinikusan

Rohadtul elegem van mindenből.
Mostanra Caterina már 3 hónapos terhes. Már tudhatja is akár, hogy fiú-e vagy lány a baba.
Én viszont nem tudom hol van, kivel van, mit csinál... semmit nem tudok róla, már 3 istenverte hónapja!
Az viszont biztos, hogyha meg tudom, hogy bárki akár csak egy ujjal is hozzáért, annak azonnal golyót eresztek a fejébe. Senki nem érhet ahhoz ami az enyém.
Caterina viszont csakis az enyém!

- Én vagyok a Capo bassza meg! És a saját, terhes feleségemet sem vagyok képes megtalálni. - fogom a fejem mérgemben.

- Ne haragudj D., de azt gondolom, hogy ideje lenne bevonni Alex-et és a csapatot a keresésbe. - mondja félve az öcsém.

Az "Alex és a csapat" annyit jelent, hogy komolyan kerestetni kezdeni Cat-et. Minden maffia családot mozgosítani a világ minden pontján.

- Igazad van. Szólj Alex-nek még ma híreket akarok.

Azzal eltűnik és engem egyedül hagy.
Ez igen veszélyes mert így körbe zárnak a gondolataim.
És mi máson gondolkodnék ha nem Caterina-n...
Az a rohadék Carlo jól elrejtette.
Carlo-t is meg fogom ölni ha megtudom, hogy olyanra bízta Cat-et aki nem vigyáz rá eléggé vagy kihasználja.

- Azonnal takarodj innen! - üvöltök rá Camila-ra mikor besétál a lakásomba.
Tele van kék,zöld foltokkal és sebekkel. Ezek szerint Angelo tényleg megpróbàlta kiszedni belőle a dolgokat.
Azért valahol csodálom Őket. Annyira összetartanak, vigyàznak egymásra, fedezik egymást, hogy akkor sem ijednek meg ha az életük a tét.
Camila leül a fotelembe és néz engem majd kiböki amiért jött...

- Claree nem édestestvérünk. - nem tudom, hogy jól hallottam e, mert erre igen csekély az esély. - Anyánk megcsalta az apànkat és abból lett a húgunk. Anyát megbüntette, de nem ölte meg apa viszont a férfit elrabolta és meg akarta ölni.

- Érthető. Én anyàdat is megöltem volna.

- Tényleg? - néz rám hitetlenül.- Megölnéd Caterina-t ha megcsalna?

- Gondolkodás nélkül! - vágom rá azonnal de tudom, hogy ez már hazugság.

- Tudod Domenico, attól, hogy Capo lettél még nem kell ennyire kegyetlennek és érzéketlennek lenned a sajàt családoddal. - nagyon bátor... kire is emlékeztet ez engem?- Játszhatod itt a kemény legényt de tudod, az arcodra van írva, hogy majd bele döglesz a nővérem hiányába.

- Camila ez mind olyan dolog amihez neked semmi közöd. Nem kaptál még eleget az öcsémtől ahhoz, hogy tudd mikor kell végre befogni?

- Igazam van. Te is tudod. Épp ezért akarsz elhallgatattni.

- Miért nem mondod el az igazat? Jobb az, hogy ver téged és kínoz, minthogy elmondd az igazat?

- Nem tudom az igazat. Caterina-val három hónapja nem beszéltem, Carlo pedig nem mondott nekem semmit.

- Elmehetsz! - szólok rá, hogy vegye végre észre magát és távozzon mert ezt a hazugságot már sokszor hallottam.

Csak vagyok és gondolkodom.
Hirtelen ötlettől vezérelve a széfhez lépek és kiveszem belőle Caterina gyűrűjét.
Nem gondolok másra csak a szép emlékekre. Arra, hogy mennyire hiànyzik és, hogy bármit megadnék azért, hogy itt legyen. Velem, biztonságban!
Ahogy végig gondolom mióta ismerem és mennyire feltérképeztem ez idő alatt a családját egy gondolot szögetüt a fejembe...
Előveszem a laptopomat és újra megnézem a mappát amin a képek vannak Angelo-tól.
A képek csak a lányt néztem. A hátteret nem. Pedig az a fekete autó apám mögött határozottan nem olyan mint az övé volt.
Eddig csak az tűnt fel, hogy Caterina volt a szemtanú... de azon nem gondolkodtunk, hogy ki volt az elrabló.
Camila azt mondta, hogy elrabolták Claree apját azaz...

- Szóltam Alexnek, este már itt is.... - nem érdekel!

- Azonnal hozd ide Camila-t!

Angelo nem kérdez, és nem is mond semmit csak indul a feleségéért.

- Ki az apja? - kérdezem Camila-t azonnal ahogy belép az ajtón.

- Domenico mi nem...

- Ki Claree apja? - üvöltök rá miközben elkapom a karjait.

- Az apátok volt Claree apja! - vallja be némiképp szégyenkezve

Azaz a Conti-k próbálták meg megölni és elrabolni az apámat.
Kijàtszottak minket.
Nem csak Caterina a hibás, viszont úgy gondolom ha apám nem vonta felelősségre a Conti-kat ezért akkor nekem is túl kell lépnem rajta.
Apámnak jó okai lehettek amiért nem mészárolta le Őket és én ezt tiszteletben tartom.
Lehet, hogy mindvégig tudta, hogy mi nyomozunk az elkövetők után miközben Ő végig tudta, hogy kik azok?!
Tőle ki telett volna.
Végre összeállt a kirakós minden darabja!

Van egy húgom...

*Impossibile - Lehetetlen!*