Domenico! ✔

41. - Divorzio? /C./

Azt hiszem most sikerült meglepnem...

Chloe-t elengedtem és mikor felálltam szorosan magamhoz öleltem Aiden-t.
Ő volt a legnagyobb segítségem és támaszom.
Ő mellettem volt mikor a férjem nem.
Domenico elhagyott mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.

Igaz, hogy az esküvőnkön, az esküink szövege nem eggyezett meg, de az mindkettőnkében benne volt, hogy 'jóban- rosszban, egészségben - betegségben, míg a halál el nem választ'.
Egyikőnk sem halt meg, Ő mégis megszegte az esküjét. 
Most mikor ránézek már nem a megkönnyebbültség érzése tölt el hanem csak az, hogy nem számíthatok rá.
Változtak az érzéseim.
Igen tudok már róla, hogy Spanyolországban nyomozott és, hogy Pablo rokonait látogatta meg, de ez nem mentség arra, hogy egy szó nélkül és cserben hagyva engem egy ekkora veszteség után csak eltűnjön, úgy, hogy hírt sem ad magáról. 
Tudom, hogy neki is fontos a lányunk és azt is tudom, hogy azt tette amit a legjobbnak gondolt, de sokszor van, mikor a jószándék már nem elég. Több kell.

Így is maga lesz a pokol feldolgozni azt, hogy megöltem a húgomat és az anyámmal is majdnem végeztem. Apám is megsérült a harcban mikor a volt Capo emberei váratlanul ránk támadtak anyánk halála után. Ezeken mind tovább kell lépnem ám még sem tudom, hogy biztosan azt állítani, hogy Domenico végig mellettem lenne. 
Mert elég volt egyszer cserben hagynia és eljátszania a bizalmamat ahhoz, hogy ezentúl sokáig megkérdőjelezzem a döntéseit és a szándékait. 
Nem tudom, hogy ezek után van e értelme folytatnunk a kapcsolatunkat. Én nem látom már a közös jövőnket. Szeretném látni, de nem tudom. Minden a homályba veszett. 
Tudja, hogy mi jár a fejemben mert mikor a szemeimbe néz már nem az iránta lángoló érzéseimet látja, hanem csupán csak a közönyt. 
Közönyből viszont még soha nem maradt fent kapcsolat. 

Boldog akarok csak lenni. Olyan ember mellett aki szeret és megbecsül. Akinek én vagyok a legfontosabb és nem fél kockáztatni értem. Olyan aki a szemembe mer nézni és azt mondani, hogy "bár ha el is megyek kis időre de vissza fogok jönni hozzád". Olyan aki nem gyáva ahhoz, hogy megvallja az irántam való érzéseit és nem visel álarcot velem szemben. 

○●○●○●○●○● ○●○●○●○●○●○●○●○●●○

A repülőn ülve, Chloe az ölemben van és ott alszik. Egy pillanatra sem vagyok hajlandó kiengedni Őt a kezeim közül és egy pillanatra sem vagyok hajlandó belegondolni abban, hogy vajon ez, hogy marad meg emlékként egy ekkora kisgyerekben.
Carlo mellém ül félúton, de nem szól egy szót sem. Néz, néha rám mosoly, néha megsimogatja Chloe haját, de tudja, hogy mikor értékelem többre a csendet és a néma támogatást egy lelkifröccsnél. 
Minden szava igaz volt Claree-nek mikor azt mondta, hogy az egységünk kikezdhetetlen. Ezt én is így gondolom. Ezért mikor életem új, legfontosabb kérdésein töprengek, sokszor megfordul a fejemben az öcsém is. Ugyanis sok döntés amit meghozok, ahhoz neki is köze van és Ő is helyet kap benne. 
Már csak arra várok, hogy haza érjünk, lefektessem a szobájába az én csodaszép kislányomat és Domenico-val mindent megtárgyalhassunk ami fontos.

○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○

Halkan lépünk be a lakásajtón és még annál is halkabban fektetem le Chloe-t az ágyába. Majd odaadom neki a kedvenc plüsseit és az ajtajából még visszafordulok, hogy nézhessem ahogy békésen szunyókál, biztonságban és csak egy ajtónyi távolságra tőlem.
A földszintre érve Domenico a kanapén ül, én pedig helyet foglalok állva a fotel mögött, két kézzel kapaszkodva a háttámlájába, mert tudom, hogy ez a beszélgetés bizony az lesz amihez az összes erőmre szükségem lesz. 

- Caterina kérlek hagyd, hogy mindent megmagyarázzak. Vannak dolgok amiket már tudsz, de a legfontosabb az, hogy végig csak Chloe és Te lebegtetek a szemem előtt mikor elutaztam. A hiányodba és abba, hogy így kellett itt hagynom majd belehaltam... - félbeszakítom, mert muszáj. Ugyanis ha ezt sokáig folytatja és mondja tovább akkor minden erőmet elvesztem és soha többet nem tudunk továbblépni egyről a kettőre.

- Domenico. Fontos döntést hoztam.

- Hallgatlak. - mondja és látom a tekintetében a reményt. Azt a reményt amit tőlem már soha nem kaphat meg.

- El akarok válni!

* Divorzio? - Válás? *