Streetball pálya Hercegnői- Kuroko No Basuke

Párduc vs Oroszlán

Ahogy leszállt a gép úgy kelltem fel. Aina apja autókat is küldött értünk. Sőt ő is eljött.
-Mr. Aomine. Köszönöm hogy én is utazhattam a gépén. - mondtam. Mire ő elmosolyodott.
-Ugyan ez semmiség sőt beszéltem az apjával és bérelt neked itt egy házat nem kell Taiganal laknia és még a sulihoz is közel van. Egyébként ha nem bánod váltsunk már Japánra szokatlan nekem az angol. - mondta mosolyogva mire csak bólintottam.
-Hát elfogadom a kis házat Üzenje meg kérem apámnak hogy köszönöm.-mondtam unottan majd Aomine terelgetett az autó felé az egyikbe én szálltam be benne voltak a csomagjaim is a másikba a két Aomine. Aina integetett mire én csak bólintottam. Egy fél órába telt mire oda értünk a házhoz azonban ez nem kicsi ház volt hanem egy kész palota. De már meg sem lepődtem rajta.
-Hiruko-hime örülök hogy megismerhetem Sebastian vagyok a komornyik itt van Raziel a sofőr valamint Rina a házvezetőnő. - mondta mosolyogva mire én csak unottan néztem rá.
-Sajnálom hogy az apám ilyenekre kérte meg ha van jobb dolguk nyugodtan mehetnek elleszek egyedül és apának nem kell megtudnia. - mondtam majd elsétáltam mellettük
-Hime-sama mi magunk választottuk ezt az ön érdekében. - mondta Sebastian mosolyogva
-Maguk tudják viszont Nem Hime vagy Hime-sama hanem Kira ez parancs. - mondtam szigorúan mire elmosolyodtak.
-Igen is Kira-Hime - lemondóan sohajtottam de már ez is jobb. Felmentem a szobámba amit Sebastian mutatott. Pont a tükör képe volt a Los Angeles-inek. Meg láttam egy kosarlabdát mire azzonnal a szekrény fele fordultam és átöltöztem majd lementem.
-Raziel merre van a legközelebbi kosárpálya? - kérdeztem unottan mire elmagyarázta majd felajánlotta hogy elvisz de gyalog akartam menni így gyalog mentem. Mikor oda értem már kosarazott valaki. Egy sötétbőrű kék hajú és kék szemű fiú. Hasonlított Aina rá. Néztem ahogy játszik és abba a játékba volt minden simakosár, streetball, nah meg az állati ösztön sem maradt le egy fekete parduc jelenlétét éreztem egész végig olyan vad volt de egyben szép is.
-Hé te mit bámulsz? - kérdezte indulatosan. Észre se vettem hogy bámulom.
-Egy selejtet. - mondtam unottan majd láttam ahogy egy ér kidagad a homlokán.
-De nagy szája van valakinek. Nem félsz itt egyedül hisz egy védtelen kislány vagy. Ki véd meg tőlem? - mondta mérgesen majd végül elmosolyodott de ez nem kedves mosoly volt ez olyan mint mikor a vadász épp a prédára vadászik.
-Neked meg az egód nagy. Kár hogy az egótokat a nadrágotokban hordjátok bár attól még a kicsi éned nem lesz nagyobb. - mondtam mire még jobban begurult ekkor látta meg a labdát a kezemben.
-Tudod mit játszunk egyet már ha ki mersz állni viszont vissza fogom magam ha ez kell. - mondta gúnyosan mire elpattant az a bizonyos cérna nálam .
-Nem kell vissza fogni magad eltiporlak. - mondtam majd az arcom meg változott es ki jött a belső állatom ami egy vad befoghatatlan fekete oroszlán volt hisz az az állatok királya. Mire ő ugyan ugy nézett rám es ekkor történt az hogy a párduc és az oroszlán össze mentek.
-Eltaposlak-mondtuk egyszerre  majd át adtam a kezdés örömét mire azonnal mögém került ám én se voltam rest elé vágtam és elvettem a labdát majd ugyan ezt csinálta ő is. Már egy óra is eltelhetett de egyikünknek se sikerült még kosarat dobnia csak üldöztük egymást és olyan volt mintha táncot járnánk azonban ez háború volt. És az oroszlán nem bírt felül kerekedni ahogy a Parduc se. Ekkor meg álltunk egymással szembe nálam volt a labda de megéreztem valamit ami rám esett nem volt más mint az eső csepp. Percek mulva ömlött az eső de mi nem mozdultunk csak lihegtünk egymással szembe.

***********Eközben a pályán kívül*******
-Hihetetlen nem láttam még sose igy Dai-kunt mosolyogni. - mondta egy rózsaszín hajú lány a mellette lévő kék hajúnak.
-Kirát se így tombolni. Tudtam hogy össze kell őket engedni de felül múlta az elképzeléseimet. - mondta a kék hajú mosolyogva.
-Aina-chan miért mosolyogsz így . - kérdezte a rózsaszín hajú
-Tudod Momoi-san ahhoz hogy meg szelídíts egy vadállatot egy másik kell hozzá. Majd megérted  idővel viszont most megyek ajánlom neked is. - mondta Aina
-De nem vagy kíváncsi a végére? - kerdezte Momoi.
-Nem mert már tudom az eredményt és csak hogy tudd Daikinak ezzel a lépésemmel adtam Mattot. - mondta mosolyogva majd el sétált . Momoi semmit nem értett de ő is haza ment.

**************vissza a pályára ************
Nem hiszem el miért nem bírok fölül kerekedni miért nem nyerek. Most vagy soha ezzel megváltoztattam a ritmus vezetést és a legnagyobb sebbességre kapcsoltam megkerültem a fiút majd ugorva sikerült eldobnom a labdát elmosolyodtam viszont ekkor a fiú ugrott egyet es beleért a labdába így az mellé esett. Nem volt már erőm a labdáért menni de ahogy elnéztem neki se térdre estem vele együtt es úgy lihegtünk. Majd egyszer csak felnevettem amibe ő is becsatlakozott. Miutan kinevettem magam vettem elég erőt ahhoz hogy a cuccaimért menjek es elinduljak haza viszont a srac utánam kiabált.
-Hé mi a neved? - kérdezte de már nem olyan bunkó stílusban
-Én se tudom a tiédet minek mondjam el a sajátom. - mondtam meg sem fordulva.
-Aomine Daiki vagyok. - mondta mosolyogva mire felkaptam a vizet Aina ezt direkt csinalta.
-Oke attól én meg maradnék titokban viszint úgy is megtudod nem sokára.-es ezzel haza menten dühösen hisz ez mind Aina hibája. Mikor haza értem Rina majdnem szívinfarktust kapott azért mert csurom víz vagyok azonnal beparancsolt a fürdőbe. Megfürödtem majd befeküdtem az ágyamba.
-Aomine Daiki. - izlelgettem a nevét. - Azt hiszem megérte Japanba jönni - mondtam egy démoni mosollyal majd elaludtam.

*****************Aina********************
Amikor Daiki haza ért csak mosolygott.
-He mivan veled báttyus. - kérdeztem tekintve hogy mikor haza értem beszéltünk pár szót de mondta hogy megy kosarazni. Azt neki nem kell tudnia hogy láttam a meccset. Sőt én szerveztem így
-Tudod ma játszottam valakivel és egyenlő felek voltunk emellet lány volt még nálad is erősebb hisz téged letudtalak győzni de vele egyformák voltunk.. - mondta hatalmas. Mosollyal mire én is elmosolyodtam.
-Es ki volt az? - kérdeztem mintha nem tudnám.
-Még nem tudom de kiderítem -mondta majd elment lefeküdni és  a lányon gondolkozott végig majd elaludt eközben én is el aludtam hisz tudtam az első lépés kész..