Streetball pálya Hercegnői- Kuroko No Basuke

Egy Nem Várt Levél

Vasárnap van és én úgy döntöttem hogy itthon maradok segítettem Rinanak főzni majd közben írtam Daikinak mivel hogy kérdezte nem e megyünk valamerre ami annyit takart nála hogy kosarazni de írtam neki hogy ma nem érek rá. Egésznap beszélgettem Rinával Sebastiannal meg Raziellel. Kezdtem ugy érezni mintha egy család lennénk. Mondjuk én nekem mióta vannak érzelmeim? Daiki hibája ez is. Pedig megfogadtam hogy soha többet nem fogok érzelmeket érezni. Mert csak bajt hoz ezt megtanultam tőle. Tőle ki átvert, ki becsapott, ki megalázott. Szégyen volt az az időszak de legalább már nem látom többé vagyis ezt reméltem. Délután öt fele valaki csengetett. Mire oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam
-Daiki mondtam hogy.. - ekkor elakadt a szavam hisz nem láttam senkit. Kisétáltam a kapun ekkor meg pillantottam egy levelet. Fel vettem majd kinyitottam. Ahogy olvastam elkezdett a könnyeim hullani. A végére értem akkor már nagyon sírtam hirtelen ötlettől elkezdtem futni. Az Aomine rezidencián álltam meg ami tőlem 2 utcával volt. Be mentem az ajtóig ott viszont elkezdtem verni az ajtót tudtam hogy Aina szülei nincsennek itthon. Mikor kinyílt az ajtó egy meglepett Daiki nézett velem szembe.
-A-aina m-m-merre van? - kérdeztem lehajtott fejjel szipogva mire Daiki megfogott behúzott az ajtón.
-Nincs itthon asszem Satsukihoz ment. Mi történt? Bántott valaki? - kérdezte aggódoan mivel nem volt itt Aina vagyis ezzel hitegettem magam így hozzá bújtam szorosan ő vissza ölelt és nyugtatni kezdett óvatosan. - Mondj már valamit Kiru-suttogta lágyan de az aggodalom kiült a hangján de én csak még jobban hozzá bújtam. Egyszer csak felkapott majd a kanapéhoz sétált ott leült engem pedig az ölébe húzott. És így sírtam tovább mikor már kezdett alább hagyni a sírasom sőt abba is hagytam egy kicsit eltolt magátol de csak annyira hogy a szemébe nézzek. - Mi történt Kiru? - kérdezte és ezzel azt hiszem kaptam egy becenevet.
-Nem akarok róla beszélni. - suttogtam halkan
-Nekem elmondhatod nem mondom senkinek ha meg valaki bántott azt szétverem. - mondta majd elmosolyodott mire én is elmosolyodtam. Majd fészkelődtem egy kicsit mire Daiki megfeszült. - Fejezd be légyszíves mert bármennyire is tetszik ez a felállás rossz az időpont ha érted mire gondolok. - mondta nevetve. Mire nekem kellett fél perc mire leesett erre olyan vörös lettem mint Akashi haja.
-Perverz-mondtam majd vállon vertem. - nah de folytatta a nevetést amibe becsatlaloztam.
-Kössz a bókot. - mosolygott majd hirtelen komor lett - Mi történt Kiru? - Erre már nincs kibuvó így elővettem a zsebemből a levelet majd oda adtam neki. Mire végére ért addigra már a szeme teljesen elsötétült. A párduca csak úgy tombolt.-Ki írta ezt? - kérdezte ugy hogy majd szétverte az ideg. Még én is megijedtem.
-Na-nathaniel Thomson. A volt barátom - mondtam suttogva mire még idegesebb lett.
-Mi történt hogy ilyet írt? - kérdezte. Egyébként lenyeg csak annyi hogy a levélben az áll hogy nem menekülhetek örökké mivel Nitat már kicsinálta egyszer de legközelebb az egész csapat jön és nekem végig kell néznem.
-Az elején jol meg voltunk. - kezdtem a mesébe - De egy idő után rossz társaságba keveredett. Agresszívan kezdett kosarazni is. Egyszer ki kellett állni a csapata ellen egy meccsre. Akkorra már szakítottunk hisz olyan agresszív lett hogy rám is kezet emelt. Bosszúból Nita felé hajintotta a labdát de az olyan erővel volt hogy Nitanak amnéziája lett. Hiába nyertük meg a csatát mind tudtunk hogy ez nem győztes csata volt. Hisz mind elvesztettünk valakit valaki aki fontos volt. Mindanyiunk számára ekkor oszlottunk fel hisz azt mondták Nita nem épül fel. Így mindenki rajtam és Ainan kívül haza jött Japánba. Ezután eltelt egy év Ainaval ide jöttünk és hát innentől tudod. - mondtam majd megint elkapott a sírás. Azt hittem megutál majd várjunk csak mióta érdekel engem az hogy utál e vagy sem? Mi folyik itt? Arra lettem figyelmes hogy magához húzva simogassa a fejem és nyugtatgat. Erre aludtam el. Utolsó gondolatom az volt hogy meg jó hogy nincs suli holnap a tanárok gyűlésre mennek.

***********Daiki szemszögéből***********

Nyugtatgattam hisz szőrnyű lehetett neki. Nem tudom mivan velem de ha ő a közelemben van megnyugszom miközben olvastam a levelet csak az járt a fejemben hogy megfogom védeni attól a gyerektől bármi áron. De meg is teszem kerüljön bármibe. Ezeken gondolkodtam mikor meghallottam az egyenletes szuszogasat. Olyan aranyos. Na meg ahogy itt ül az ölembe egyre jobban felcsigázz.. Nem szabad ilyenekre gondolnom most.
-Haloo Daiki itthon vagy-Hallotam meg Aina hangját mikor belépett a nappaliba tátott szájjal kezdett el bámulni - DA-kezdett volna kiabalni de a tekintetemmel csendre teremtettem.
-Ne kiabálj alszik. - mondtam suttogva mire még jobban meglepődött. - Irjál már a szüleinek hogy ma itt alszik felviszem a vendégszobába.-mondtam majd felálltam és lefektettem én meg vissza indultam a nappali mellett elhaladva a konyhába mentem Aina követett majd leült a pult külső oldalára én belülre mentem és engedtem egy pohár vizet magamnak.
-Mond már hogy mivan Daiki-parancsolt rám a húgom . Mire csak oda dobtam neki a levelet ő meg végig olvasva lesápadt gondolom erre ő sem számított a zseni agyával.-Nathaniel. - suttogta elhülve.
-Pontosan. - mondtam mire döbbentem nézett rám - Elmesélte. - mondtam mire még jobban ledobbent.
-Elmesélte hisz ez az egyik legnagyobb titka senkinek nem mondta el csak én tudom neked meg csak elmeséli?? Mi van köztetek? - kérdezte gyanúsan
-Barátok vagyunk asszem-mondtam furcsan mire Aina méregetni kezdett. Majd hirtelen elvigyorodott.
-Te szereted-mondta vigyorogva mire én ledöbbentem.
-Mi? Dehogy! te tiszta hülye vagy. -mondtam zavarban mire még szélesebb lett a mosolya.
-Nekem nem tudsz hazudni. De mindegy is írtam a házvezetőnőjének Rinanak hogy itt alszik. - mondta mire én rá néztem
-Hát a szülei? - kérdeztem kételykedve.
-Üzletemberek oda vannak. 7 éves kora óta csak 3 havonta látja őket. - mondta Aina vállat rántva. - Nah de megyek Alszom jó éjt. Jah és Daiki köszönöm. - mondta mosolyogva majd megölelt és fel ment a szobájába. Én is felmentem a sajátomba. Mikor le dőltem valaki benyitott óvatosan.
-Daiki. - hallottam meg Kiru hangját-Fent vagy? - kérdezte suttogva.
-Mi a baj Kiru? - kérdeztem majd oda sétáltam hozzá ő szorosan hozzám bújt. Amin meglepődtem bár szerintem az álmosság miatt ilyen.
-Nem birok aludni - mondta halkan.
-Jajj te lány - morogtam majd felkapva az ölembe a saját ágyamhoz sétálva befektettem majd mellé feküdtem és magamhoz húztam.
-Daiki ez így olyan fura. - mondta pipacs vörösen.
-Aludj már légyszíves - morogtam majd behunytam a szemem hiába voltam félmeztelen március révén baromi meleg volt. Ahogy Kiru elaludt utána én is elaludtam. Azzal a gondolattal hogy mit  fogok én holnap ezért kapni