Streetball pálya Hercegnői- Kuroko No Basuke

Touhou Daiki Vs Akira 2

Hétfő reggel az ébresztőre kelltem fel morogva kikapcsoltam majd feltápászkodtam és felöltöztem az iskolai egyenruhában amit Aina hozott tegnap. Tudom hogy ez alatt a hétvége alatt Aina mindenkinél járt de engem annyira nem érdekelt hogy nem tartottam vele. Lent Rina reggelivel várt azt gyors megettem majd elindultam szóltam Razielnek hogy gyalog megyek ő csak bólintott. 8:01 azt hiszem elkéstem bár nem nagyon hatott meg be mentem a suliba megkerestem az igazgatói irodát majd bekopogtam. Hallottam egy tesséket. Majd beléptem egy 30 as évei ben járó nő volt az igazgató.
-Biztos te lennél Akira Hiruko. Itt az óra rended a tankönyveket már megkaptad az egyenruhával.. Jah és Mira Takeda vagyok. - mondta mosolyogva.
-Örvendek merre van az osztályom. - mondtam unott hangnemben amin meglepődött.
-2. Emelet balról a 2. Ajtó 2/a - mondta furcsán mire bólintottam és kisétáltam azonban még utánam szólt - Legközelebb ne késs ha nem muszáj - erre csak megrántottam a vállam. Még hallotam ahogy azt mondja "Aomine kettő" ezen felhúztam magam hiszen engem ne hasonlítson ahhoz. Ahogy oda értem az osztály teremhez bekopogtam majd benyitottam.
-Ahh az új diák Szia Nina Miko vagyok az osztályfőnököd. Kérlek mutatkozz be. - mondta egy alig most jött ki az egyetemről tanár nő. Mire én az osztály felé fordultam és egyből kiszúrtam Aominet aki csak egy ravasz mosollyal fürkészett.
-Akira Hiruko Amerikából érkeztem. Ennyi jah és most szólok hogy senkinek nem akarok a legjobb barátnője lenni se a fiúk barátnőjük lenni. - mondtam fagyosan mire az osztály ledöbbent de még az osztályfőnök is.
-R-rendben Akira ülj le kérlek Daiki mellé. - mondta egy kis félelemmel a hangjában mire én oda sétáltam Aomine mellé majd leültem. Az osztály főnök magyarázott én meg épp ledőltem a padra hogy aludjak de ekkor valaki aki nem más volt mint a "kedves" padtársam bökdösni kezdett.
-Mivan?-mordultam rá halkan majd felé fordítva a fejem kinyitottam a szemem ő meg könyökölt a padon és úgy tartotta a fejét miközben engem nézett.
-Szóval Akira. - húzta sunyi mosolyra a száját
-Mondtam hogy hamarosan megtudod. - mondtam szemet forgatva..
-Tudom. Figyelj csak nincs kedved a meccset befejezni suli után. - kérdezte ravasz mosollyal mire én vállat ránditottam erre ha lehet még szélesebb mosolya lett. Ami már ha úgy nézzük aranyos is. Miii miket gondolok én el kell kerülnöm őt. Ekkor a a rádión meghallottuk hogy Aomine Daikit várják az igazgatói ba. Mire sóhajtva elmotyogott egy olyat hogy most tényleg nem csinált semmit. Majd kisétált a teremből fel az igazgatói ba. Ezután csendben telt az óra már legszívesebben lógtam volna de egy szabályom van első héten nem szabad. Kövi órára Daiki vissza tért de morcos volt. Engem ugyan nem érdekelt mitől ilyen.
-Akira Hiruko azzonnal keljen fel és álljon fel felelni. - mondta a töri tanár mire sóhajtva felálltam Daiki meg csak vigyorgott rajtam. A tanár kérdezett de mindenre hibátlan választ kapott amin meglepődött - Rendben beirom az 5-öst de elvárom hogy figyeljen - mondta szigorúan mire én vissza feküdtem a padra. Daikirol meg letörlődött a vigyor. Igy telt a nap ahogy kicsengettek pattantam fel és indultam volna haza mire valaki megfogta a csuklóm. Nah ki volt az hát Aomine Daiki.
-Mit akarsz? - mordultam rá mire ő elmosolyodott.
-Elfelejtetted befejezzük a pénteki dolgot. - mondta mire sóhajtottam majd fogtam magam felkaptam a táskám ami egy sport táska volt és elindultam Daiki meg követett. A suli udvarán lévő pályán álltam meg ledobtam a táskám majd kivettem a cuccom és elindultam vissza. - Nah miaz ellőttem nem mersz átöltözni? - kérdezte nevetve mire én vissza fordultam majd lekaptam ott a pólóm át vettem a másikra de láttam Daiki igen csak nagyot nyelt. Felhúztam a nadrágom azon keresztül le húztam a szoknyám. Át vettem a cipőm a fekete hajamat pedig felkötöttem.
-Tessék. Te még nem vagy kész. - cukkoltam mire megrázta a fejét és levette az ingét. Mire én végig mértem rendesen izmos volt kocka has. Hmm nem semmi. Ekkor lehuzta a nadrágját felvette az edzőset majd a cipőét és ennyi pólót nem huzott fel.
-Nah kezdhetünk? - kérdezte egy mosollyal mire elé álltam.
-Ugy emlékszem úgy hagytuk abba hogy nálad a labda. - mondtam neki mosolyogva.
-Igen igen. - mondta Daiki majd elkaptam a labdát amit neki dobtam. Ekkor kilépett a torna teremből egy fiú de amint meg pillantot minket vissza futott 1 perc múlva az egész csapat kint volt az edzővel. Majd csatlakozott hozzájuk egy rózsaszín hajú lány.
-Készülj fel mert most tényleg eltiporlak-mondtuk szinkronba majd Daiki lepattintotta a labdát. És minden folytatódott ott ahol abba hagytuk kergettük egymást mosolyogva teljes erő bedobással. De egyszerűen nem bírtunk kosarat dobni ekkor megpillantottam Ainat aki mosolygott nálam volt a labda és még nagyobb sebességre kapcsoltam de Daiki követett.

***********Aina szemszögéből ***********
Oda sétáltam Momoihoz aki csak tátott szájjal bámulta a meccset úgy ahogy az egész csapat.
-Aina. - mondta Momoi halkan.
-Mégis ki ez a lány? - kiáltott fel a csapat fele.
-Ő az én Démonom. - mondtam mire mindenki rám bámult.
-Az lehetetlen-mondta az edző elhalva.-Igaz a Legenda? - kérdezte sokkolva mire bólintottam a csapat tagok csak értetlenül nézték ekkorra Daikiekat szemmel már alig lehetett követni
-Mien Legenda-kérdezte egy szemüveges srác.
-Másfél évvel ezelőtt megjelentek csak úgy a semmiből lettek sztárok de még se tudta megmondani senki hogy vajon kik ők. Ők voltak a Streetball pálya Hercegnői Amerika Hercegnői. A Háború hercegnője ki csak  a Démonok hercegnőével száll csatába. Az Angyalok hercegnője ki megállitsa és uralja a Tengerek hercegnő-ének haragját. És végül a Szél hercegnője ki elhozza az Áldás vagy Átok hercegnőjét . De 1 évvel ezelőtt nyomtalanul eltűntek és csak a szó beszédet hagyták maguk mögött. Viszont meg trón örökösök voltak nem volt ki legyőzze őket. - mondta hitetlenkedve az edző.
-Pontosan és akit ti ott láttok az nem más mint a Démonok Hercegnője... - mondtam nevetve mire csak döbbenten néztek rá..
-Aina mi a terved? - kérdezte Momoi mire értetlenül rá néztem. - Ismerlek Aina Daiki testvére vagy hihetetlen játékos viszont félelmetes stratégikus. A stratégiáid veteszik Akashiéval. - mondta Momoi mire az edző rám nézett.
-A háború hercegnője - mondta elhűlt hangon.
-Momoi idővel rá jösz viszont most megyek jah ha végeztek adjátok át Kiranak hogy A háború csak most kezdődik. - mondtam mosolyogva majd elsétáltam..

************Kira szemszögéből ***********
Miért? Miért nem bírom legyőzni? Miért idegesít ennyire? Miért akartad hogy megismerjem Aina? Mi a terved Aina? Miért kezdem megint élvezni a kosarat? Utálnom kéne Nita végett? Miért vagy olyan mint én Daiki? Egyre dühösebb lettem. Emiatt megnőtt az adrenalin szintem és egy olyan gyorsaságra váltottam amire még nem volt példa.. Aomine meg lepődött de felvette a gyorsaságom és még jobban mosolygott. Ekkor hallotunk egy hangot ami nem más volt mint a kapu ami kinyilt de én nem erőszakkal nyitottam ki engem beakarnak engedni. Ezért beléptem majd elfoglaltam magam Daiki mellett. Viszont nem léptem be a Zónába Daiki csak csodálkozva nézett.
-Mivan Aomine tán félsz? - kérdeztem gúnyosan mire csak elnevette magát.
-Tőled sose. - mondta nevetve majd folytattuk a meccset eredménytelenül. Viszont egyszer csak a térdem be adta a csütörtököt. Már majdnem találkozott az arcom a betonnal mikor két izmos kart éreztem magam körül. Daiki elkapott. Ekkor a testem reagált rá elkezdett kalapalni a szívem bár ez szerintem az adrenalintól.-Hé minden rendben? - kérdezte Daiki aggodalmasan??
-Igen. - mondtam majd mikor felakartam kellni a karjaiból ismét össze estem mire ismét elkapott
-Látom mennyire -de ekkor már fel kapott  és menyasszonyi pózban vitt el a padig. Ekkor egy rózsaszín hajú lány futott oda hozzánk.
-Dai-kun Akira-san - mondtam mire meglepődtem hogy tudja a nevem.
-Satsuki mit keresel még itt? - kérdezte Daiki bunkó stílusba. Szóval nem csak velem ilyen.
-Nah de Dai-kun nem mentél edzésre így megkerestelek de akkor már minden csapattársad nézte ezt a meccset. Jah és Akira-san azt üzenik hogy a háború csak most kezdődik  - mondta ezek szerint Satsuki.
-Chh mindegy is merre laksz? - kérdezte immár tőlem.
-Haza találok kössz. - mondtam neki majd össze szedtem ülve a cuccom mikor felálltam volna rajöttem hogy ez nem lesz valami egyszerű.
-Lábra alig tudsz állni. - mondta gúnyosan
-Akira-san csak nem műtötték? - kérdezte mire én leblokkoltam
-Honnan?? - néztem rá sokkolva.
-Satsukinak elég rád néznie és tudja mien tehetséged van vagy épp a hibáidat látja. Mindegy Satsuki légyszíves vidd már be az öltözőbe a cuccaim. - Mondta neki amit Satsuki teljesített ezzel ott hagyva minket. Daiki felkapta a táskám-Nah gyere haza viszlek-mondta mire én tiltakozni akartam de mire észbe kaptam már a hátára véve cipelt.
-Nem kell ám cipelni amúgy is miért érdekel az épségem-mondtam elpirulva. Várj elpirulva mióta hoz ő zavarba.?
-Azért mert ha bajod lesz kivel játszok megint ilyen jót. - mondta mosolyogva. Mire én is elmosolyodtam és inkább hagytam hadd vigyen közben elmondtam hol lakom mire ő csak elmosolyodott amit nem értettem de mindegy is. Míg a házhoz értünk némák voltunk azonban nem kínos csend volt ha nem olyan békés. A ház előtt lerakott azonban még nem teljesen engedett el. - Innentől megoldod? - kérdezte kételykedve.
-Eddig is megoldottam volna - mondtam miközben nyúltam a cuccomért majd óvatosan kicsit sántítva elindultam az ajtóhoz.
-Hidd csak ezt. - nevette el magát
-Egyébként kössz-mondtam ki nehezen majd intettem egyet neki háttal és beléptem a házba. Ott Rina szaladt hozzám mikor meglátta hogy sántítok adott egy gyógyszert majd segített megfürdeni utána lefeküdtem de azonnal elnyomott az álom.