Sóvárgás {Jikook ff.}

Prológus

(Jimin szemszöge)

Reggel idegesen léptem be az egyetem kapuján. Taehyung sétált mellettem és valami hülye filmről beszélt, de képtelen voltam rá figyelni. Nem aludtam az éjszaka semmit, olyan meleg volt, hogy csak csapkodtam az ágyban. 

- Jimin, hallasz? - lengette meg előttem Tae a kezét. Felé fordultam, majd lassan bólintottam. Taehyung az egyik legjobb barátom, nagyon régóta. Igazából hatan vagyunk legjobb barátok, még általánosan ismerkedünk meg, majd a sors úgy hozta, hogy egy egyetemre járunk. Nem bántam, hogy itt vannak velem, szükségem van a társaságukra és igazából ők is szükségesnek érezték, hogy védelmezzenek, mert én voltam köztük a legkisebb - mármint magasságban - és azt gondolták, hogy olyan aranyos vagyok, hogy képesek lennének elrabolni, ha magamra hagynának. Egy hatalmas házban élünk, mindannyian összeköltöztük, amikor felvételt nyertünk az egyetemre. A szüleink támogattak minket, mert tudták, hogy vigyázni fogunk egymásra. 

- Tae! Ott vannak Jin - ék, nem megyünk oda? - kérdeztem, majd elindultam feléjük. 

- Oda indultam én is Jimin, ha nem tűnt volna fel! - csapott háton, majd felvette velem a tempót.

- Tae, Jimin! - kiáltott fel Yoongi, majd lepacsizott mindkettőnkkel és tovább ette a reggelijét. 

-Hol voltatok idáig? - kérdezte Jin, aki éppen próbálta kivenni Namjoon kezéből a történelem füzetét. - Nam, témazárót írok! - kezdett el hisztizni, mire Nam szó nélkül odaadta neki a füzetet.

 - Csak kaját vettünk és Jimin nem volt hajlandó kikelni egy ágyból! - motyogott kedvetlen barátom. 

- Valami bajod van? - fordultam felé.

- Még az új filmről sem hallgatta meg a véleményemet, egyszerűen nem figyelt rám! - magyarázott még mindig a többieknek, teljesen figyelmen kívül hagyva. 

- Bocsáss meg Tae, de nem igazán volt kedvem ehhez! Nem aludtam semmit az éjjel és ma nekem is lesz egy dogám, stresszes vagyok! - borzoltam össze szőkére festett haját, majd megöleltem. 

Tudtam, hogy nem haragszik rám és érti, hogy nem sok kedvem van valami hülye filmet elemezgetni. 

- Namjoon! - hallottunk meg egy vidám kiáltást a hátunk mögül. 

Nam lassan megfordult, majd egy felénk közelítő alakra pillantott és elmosolyodott. 

- Jungkook! - pacsiztak le, amikor az ismeretlen fiú ideért. Egy fekete - fehér kockás ing volt rajta, alatta fehér póló és egy elképesztően szűk fekete farmer. Mindenét kiemelte. Tényleg mindenét. Hirtelen kiszáradt a szám és zavarba jöttem. Magam sem tudom, hogy mi történik velem, de nem tetszik ez az érzés. 

- Mit keresel itt, Jungkook? - kérdezi Nam döbbenten, de annál boldogabban. 

- Kirúgtak az egyetemről, így átiratkoztam ide, nem gondoltam, hogy itt leszel, de őszintén örülök! - mosolygott, majd megállapodott rajtam a szeme. Ez a pillantás égette a bőrömet. Annyira zavarba jöttem, mint egy szűz kislány és úgy tettem, mintha valami nagyon érdekes lett volna az edzőcipőimen. 

- Ó, majdnem elfelejtettem! Srácok, ő itt Jungkook! Középiskolában legjobb barátok voltunk, amikor távol költöztünk a szüleimmel tőletek. Jungkook ők itt a legjobb barátaim, Taehyung, Yoongi, Hoseok, Jin és Jimin. - mutatott be minket egymásnak. 

Lefagyva álltam, hogy még mindig rajtam tartotta a szemét. 

- Jimin? Hmm ... - nyalta meg az ajkait, majd visszafordult Nam felé, és beszélgettek valami számomra unalmas témáról.