Sóvárgás {Jikook ff.}

5. rész

( Jimin szemszöge )

Érzem, ahogy megremeg a gyomrom, miközben rám néz. Tudja, hogy mire céloztam. Látom rajta, Érzem a szívverésén. 

Ám ahelyett, hogy bármit tennék, felpattanok az öléből és kiviharzok a fürdőből.
Tudom, hogy ezt nem lehet. Nekünk nem szabad ezt tennünk. Nem fogom tönkre tenni a hírnevét és azt sem engedem, hogy ő tönkre tegyen engem. Mindketten fiúk vagyunk. Ez egyébként sem működne. Jungkook - nak egy újabb lyuk lennék csak, hiszen amúgy is a lányokat szereti. 

Nam és Jin meglepődve néznek rám, de nem törődöm velük. Most csak a legjobb barátomra van szükségem. Tae - t végül a nappaliban találom meg, ahogy Yoongi - val beszélget. Levágódok mellé a kanapéra, majd az ölébe dőlve zokogni kezdek. 

- Hé, Jimin! Mi a baj? - simogatja Tae nyugtatóan a vállamat. 

Nem válaszolok a kérdésére. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, így inkább csak átkarolom a lábát és kiadok magamból mindent. 

( Jungkook szemszöge )

Két hét telt el. Két hét azóta, hogy Jimin feltűnően kerül engem. 
Dühös vagyok rá, amiért esélyt sem adott arra, hogy mindezt rendezzem magamban. 

Választást sem hagyott, egyszerűen kilépett az életemből. 

- Nam! - szólítottam meg barátomat, amikor kicsengettek az utolsó óráról. 

- Mondd! - nézett rám mosolyogva. 

- Mivel holnap szombat, ezért arra gondoltam, hogy csinálni kellene egy házibulit, de Chim nem jönne el, ha én rendezném, ezért kérlek, megcsinálnád te? - kérdeztem, de közben borzasztóan kényelmetlenül éreztem magam. 

- Mit akarsz Jimin - től? - nézett rám felvonva a szemöldökét. 

- Ha tudnám, akkor már rég elmondtam volna! - söpörtem el hajamat a szememből. 

- Oké, megteszem, de tudod, hogy teljesen ki van készülve azóta a nap óta! - szorította meg a vállam a szemembe nézve. 

- Mert szerinted én oké vagyok? Olyanokat teszek, ami abszolút nem vall rám! - temettem arcomat a kezembe, majd szó nélkül otthagytam Namjoon - t. 

Minden egyes pillanatban akaratlanul is Jimin férkőzik a tudatomban. A gyönyörű szemei, amikkel úgy tud nézni, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről. A cuki pofija, amit imádok, amikor zavarba jön, mert zabálnivaló. A dús, csókolni való ajkai, amit ha meglátok, azonnal késztetést érzek, hogy megcsókoljam. A puha nyaka, ami miatt az eszemet is elvesztem. 

És igen, tudom, hogy reménytelenül beleszerettem ebbe az elképesztően édes srácba, akiről soha még csak álmodni sem mertem. Most pedig az enyém lehetne, ha nem lennék akkora idióta, hogy hagynám, hogy elkerüljön. Pedig hagyom és ha ez így megy tovább, akkor soha nem lesz az enyém. Vágyom rá. Igazán. Minden egyes porcikám szinte sikolt utána, mégis makacsságomnak köszönhetően nem állítottam meg aznap a fürdőbe. Nem mondtam neki, hogy szeretem. Nem mondtam, hogy tudom mire gondol. Egyszerűen néztem, ahogy ott hagy. Aztán leléptem. Hazamentem és befeküdtem az ágyamba. 1 hétig nem is mentem iskolába. Namjoon sokat látogatott, néha benézett Jin is, de legjobban Taehyung lepett meg, amikor megjelent. Merthogy természetesen kerítőnőt kell játszania neki is és nem hagyott békén, amíg el nem mondtam az én szemszögemből is a dolgokat. Persze megígérte, hogy nem szól Jimin - nek. Csakhogy ennek az volt az ára, hogy 1 hetet kapok bevallani neki, amit érzek, vagy ő fogja megtenni. A határidő vége pedig ma éjfélkor lesz. 

Tehát, ha ma minden jól megy és Chim eljön Nam bulijába, akkor talán holnap már a páromként fogom emlegetni, ha valaki kérdezi, hogy milyen kapcsolat van köztünk. 

Gondolataim közepette hazaértem, majd bevágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Valami hülye valóság show ment, nem is nagyon érdekelt, de nem tudtam, hogy mit csinálhatnék még estig. Nam küldött egy SMS - t, hogy nyolcra menjek. 

Fél hatkor felkeltem a kanapéról, majd szép lassan felkaptam egy boxer - t, aztán utam a fürdőbe vezetett. Beálltam a forró zuhany alá. Akaratlanul is Jimin jutott eszembe és az, hogy mennyire jó lenne, ha most itt lenne velem. 

Hirtelen jéghideg vízre váltottam, mert le kellett valamivel nyugtatnom felhevült testemet. Zuhanyzás után megtörölköztem, majd felkaptam a boxerem és siettem vissza a szobámba. El sem hiszem, hogy fél órán keresztül fürödtem. Normál esetben is legfeljebb 20 perc kell, nem is értem magamat.

Előkerestem egy szűk, fekete nadrágot, egy piros pólót és egy farmer dzsekit, majd beállítottam a hajamat és lementem kajálni. Csináltam két szendvicset, majd a legszükségesebb dolgaimat felkapva elindultam Nam - hoz. 

Negyed óra alatt lazán odaértem, fél kilencre már elég sokan voltak. Nem hiába, Nam - ék nagyon népszerűek a suliban. Besétálva tekintetemmel Jimin - t kerestem, de nem láttam sehol. 

- Na végre te is ideértél! - csapott háton Taehyung, majd mosolyogva vállon veregetett. 

- Jimin hol van? - kérdeztem mosolyogva, de belül majd szét vetett az izgatottság. 

- A szobájában! Nem hajlandó lejönni. Azt mondta, hogy nem akar látni, de még mindig azt mondom, hogy beszélj vele, mert ha nem, akkor én fogok! - kacsintott rám, majd a táncoló tömeg fele sétált és őrült módon kezdte el rázni magát. 

Mosolyogva sétáltam fel az emeletre és kerestem Jimin szobáját. Random benyitottam egybe, ahol nagy meglepetésemre meg is találtam. 

- Chim! - kezdtem, mire felém kapta a tekintetét. 

- Tűnj el! - szólított meg halkan, mire összeszorult a szívem. 

- Nem, amíg nem beszéltem veled! - léptem hozzá közelebb, de felpattant az ágyról és az asztal mögé sétált. 

- Nincs miről beszélnünk Jungkook! Én nem tartozok a te világodba. Nézz magadra! Mindenkit megkaphatsz, elképesztően helyes vagy és ezt te is tudod! Szebbnél szebb lányok térden csúsznának azért, hogy veled legyenek, minek kellenék én neked? Hiszen csak egy unalmas, pufi, szerencsétlen srác vagyok, aki elbőgi minden egyes pillanatban magát, ha valami rossz történik vele. Hibát követtem el Jungkook, amikor szerelmes lettem beléd! Te csak kihasználsz mindenkit.. Minek kellenék neked pont én? - ordította magából kikelve, majd pár könnycsepp is lefolyt az arcán, de azokat mérgesen letörölte. 

Gombóc nőtt a torkomba. Nem akartam így látni és nem is akarom soha többé. Átszeltem a kettőnk között lévő távolságot, majd szorosan magamhoz húztam és a fülébe kezdtem suttogni a vallomásomat. 

- Hogy miért pont te kellenél nekem? Ez egyszerűm ChimChim! Gyönyörű vagy. Minden egyes porcikád csodaszép. A tested, az arcod, a lelked. Úgy érzem, hogy kiegészítesz. Megváltoztatsz! Teljessé teszel! Lehet, hogy bárkit megkaphatnák és az is lehet, hogy mindezt eléggé ki is élveztem, de többé már nem teszek ilyet. Megismertelek téged és az eddig folytatott életmódom egyszer csak értelmét vesztette, mert találtam egy olyan csodálatos embert, mint amilyen te vagy. Szerelmes vagyok beléd, Jimin! Azt akarom, hogy örökké az enyém legyél! Leszel? - kérdeztem tőle mosolyogva, de éreztem, hogy én is könnyezem. 

- Mi-Micsoda? - nézett ártatlanul a szemembe. 

- Az enyém! Leszel az enyém Park Jimin? - mosolyogtam rá és letöröltem az előbukkanó könnyeit. 

- Igen, persze, hogy leszek! - szorította meg a kezemen a kabátomat. 

Elmosolyodtam, majd az ajkaira hajoltam és gyengéden csókolni kezdtem. Kezemet az arcára simítottam, amíg másikkal magamhoz húztam. 

Ott, abban a pillanatban nem számított más, csak Ő. Az, hogy szeret. Az, hogy szeretem. És tudtam, hogy mindentől meg akarom őt védeni.