Jimin az egyetemista fiúk gondtalan életét éli 5 legjobb barátjával, amikor is egyikük bemutatja régi középiskolai haverját, Jungkook - ot.
A fiú élete fenekestül felfordul. Muszáj eldöntenie, hogy csak sóvárog Jungkook iránt vagy felvállalja az ér...
Sziasztok! Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztam hamarabb részt! Rengeteget kell tanulnom, de igyekszem sűrűbben jelentkezni, megígérem! Most pedig fogadjátok sok szeretettel a 6. részt és arra kérlek, hogy ne öljetek meg, miután elolvastátok!
( Jimin szemszöge )
Már két hét telt el azóta, hogy Jongkook bevalotta az érzéseit irántam illetve én is elmondtam, hogy is a helyzet a szívemben lejátszódó zűrzavarral. Na, most végül is az a nagy helyzet, hogy kerül engem, másokkal lóg. Ha a srácokkal vagyok, akkor inkább oda sem jön. Ha hívom, nem veszi fel a telefont. Ha keresem, akkor mindig leráz vagy egyszerűen levegőnek néz.
Eddig azt hittem, hogy nem lehetek ennél is fájdalmasabb dolognak a megtapasztalója. Életemben nem tévedtem még ekkorát. Az első óra végére igyekeztem beérni, mert elaludtam és természetesen senkinek sem jutott eszébe, hogy felébresszen. Így idegesen és szomorúan ballagtam az iskola felé, ahol nem várt meglepetés fogadott.
Jungkook a suli előtt állt, hátát a falnak támasztva, hüvelykujjait beleakasztotta a farmerja zsebeibe. Éppen felé tartottam, hogy alkalmat kerítsek végre arra, hogy megtudjam, mi a baja velem. Az egyik pillanatban még szeret, aztán már nem vagyok érdekes, mikor viszont szeretem.
Ahogy közelebb mentem volna hozzá, megpillantottam a felé közeledő lányt, aki miután odaért, csókot nyomott Jungkook ajkaira és szoros ölelésbe vonta. A lábaim felmondták a szolgálatot. A földre rogytam, közben megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Jungkook hirtelen felém kapta a tekintetét, majd mintha a megbánás egy halvány szikráját láttam volna végigsuhanni az arcán, de ez egy pillanat alatt eltűnt, helyette megjelent az önelégült mosolya és felém intett egyet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem akartam hinni a szememnek. Hát igaza volt Nam - nak. Csakis erre ment ki a játék. Jungkook nem változott meg. Én is csak egy vagyok immár a rengeteg áldozata közül. Mert miért is ne? Úgyis rég hoztam már az igazi, szerencsétlen Jimin - es formámat, nem késő ezt újra kezdeni. Dühösen felálltam a földről, a lábaim reszkettek, de felé sem fordulva siettem be az épületbe, ahol leültem a folyosón lévő fotelbe és utat engedtem a könnyeimnek. Alig vártam, hogy kicsengessenek. Nagyon nagy szükségem van most a legjobb barátaimra.
Imáim meghallgatásra találtak, mivel megszólalt a jelző csengő, a diákok pedig szállingózni kezdtek. Némán sírva ültem a fotelben, igyekeztem nem nagy feltűnést kelteni és közben megpróbáltam kitörölni a fejemből a látottakat. A lány alakja beleégett a retinámba, majd eszembe jutott Jungkook önelégült mosolya, ami miatt összeszorult a szívem.
- Jimin! - térdelt elém Taehyung, majd a többiek is lassan megjelentek mellettünk.
- Mi történt? - nézett rám aggódva Jin. - Miért sírsz?
Namjoon válaszolni sem hagyott, teljes erőből földhöz vágta a táskáját.
- Tudtam, a francba is! Tudtam, hogy ez lesz! - túrt bele amúgy is rendezetlen hajába. - De! Jimin, előbb hallani akarom a történetet, mielőtt bármi hülyeséget tennék!
