Sóvárgás {Jikook ff.}

1. rész

( Jungkook szemszöge)

Az órák sokasága után fellélegeztem, amikor végre megláttam magam előtt Namjoon - t, aki arra várt, hogy indulhassunk. Úgy beszéltük meg idő közben, hogy nála tanulunk, de beszélnem kellene vele pár dologról. 

Namjoon nagyon jó hallgatóság és nagyszerű barát, bármit elmondhatok neki. 

- Figyelj csak! - kezdtem, mikor végre odaértem hozzá. - 4 - től edzésem lesz, de előtte üljünk már be inkább egy kávézóba. Van valami, amit sürgősen meg kellene beszélnünk!

- Oké, felőlem mehetünk! - mosolygott rám, majd a sarkon lévő kávézóba vettük az irányt. Amint beléptünk az ajtón, megcsapott a frissen főtt kávé illata és azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Utálom a kávét. Miután megrendeltük a pultnál az italunkat - én kapucsínót, Namjoon pedig jeges kávét - leültünk egy eldugott asztalhoz. 

- Mi olyan fontos Jungkook? - tért rögtön a lényegre.

- Oké, szóval Chim, akarom mondani Jimin.. - kezdtem, de meg sem várta, amíg befejezem a mondatot, máris a szavamba vágott. 

- Felejtsd el, Jungkook! - pillantott rám idegesen. 

- Még meg sem vártad, hogy mit akarok kérdezni.. - ráztam meg a fejem. - Meleg a srác?

- Nem tudom, de nem is érdekel! Ő egy nagyszerű barátom, nagyon érzékeny lélek, könnyen meg lehet bántani, ezért nem engedem, hogy kikezdj vele! - hadarta el a mondanivalóját. 

- Tudod, hogy nem akarok tőle semmit és igen, láttam, hogy elég érzékenyen reagál a dolgokra! 

- Mondjuk téged sosem tartott az ilyesmi vissza. Az sem érdekelt, hogy fiú vagy lány, illetve meleg vagy heteró, akkor is kijátszottad az embereket! - a szavai fájtak egy kicsit, de tudtam, hogy igaza van. Túl jól ismer már, de nem tehetek róla. ChimChim túl ártatlan és aki az, az vonzani kezd. Én akarok lenni, aki mindent megmutat. 

- Sosem volt még kapcsolata, igaz? - kérdeztem fülig érő mosollyal a számon. 

- Az ő érdekébe azt mondanám, hogy de igen, volt már, viszont akkor hazudnék! Nem volt még senkije. Se fiú, se lány. - sóhajtott fel Namjoon. 

- Láttad, hogy milyen ártatlan? Úristen, ha hozzászólok, már befeszül. Ki akarom deríteni, hogy meddig képes tartani magát. Meddig fog nekem ellenállni. - mosolyodtam el, majd Nam - ra néztem. - Hozd el a ma esti meccsre, délután úgyis tudok még rá edzeni! 

- Jungkook, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.. - kezdett tiltakozni. 

- Mi van, ti sem akartok jönni? Tudod, hogy mennyire jól fociztam a középsuliban is, most is leverünk mindenkit! - kacsintottam rá és felvettem a legaranyosabb kiskutya pofimat és szinte könyörögtem neki. 

- Tönkre fogod tenni! És ő a barátom, nem akarom a földről felszedegetni. Tudod nagyon jól, hogy oly mindegy, hogy fiú vagy lány, úgyis eléred, hogy beléd szeressen vagy ha más nem, megdugod, aztán ott hagyod! És Jimin nem érdemli ezt meg, nagyszerű ember! - próbált rám hatni a szentbeszédével. 

- Azt akarom, hogy ott legyen Jimin a ma esti meccsen. Vagy elhozod te vagy megkérem valamelyik haverodat! Mondjuk Taehyung - ot, ő úgyis nagyon jóba van Chim - el! - vontam meg a vállam, majd felálltam, hogy induljak, de Nam elkapta a csuklómat. 

- Jungkook, ha elviszem, meg kell ígérned, hogy nem csinálsz semmit este! Nem érsz hozzá, nem hozod zavarba, nem teszel kétértelmű megjegyzéseket! A legfontosabb meg az, hogy eszedbe se jusson megbántani! - szaporán bólogattam, hogy tudja, bízhat bennem. Habár közel sem ez volt a tervem, de muszáj megnyugtatnom Namjoon - t, másképpen nem hozza ki Chim - et. 

- Megígérem! - paskoltam meg a vállát, majd elhagytam a kávézót. 

( Jimin szemszöge)

Taehyung és én a suli után hazafelé vettük az irányt. Mindennél jobban otthon akartam már lenni. Jungkook  furcsán viselkedik. Az a legbosszantóbb az egészbe, hogy nem őt nem értem, hanem saját magamat nem. A testem és minden érzékem reagál rá. Korábban sosem éreztem még ilyet. Mintha a saját világom felrobbanni készülne. 

- Tae! - szóltam mellettem kullogó barátomnak. Rám nézett és felhúzta a szemöldökét jelezve ezzel, hogy mondjam, amit akarok. - Neked nem fura Jungkook?

- Miért lenne az? Nekem csak az a fura, hogy miért rúgták ki az előző sulijából. Amúgy egész jól kijöttök egymással, nem? - mosolygott rám, mire lefagytam. 

- Mi? Nem, vagyis nem hinném. Olyan furán viselkedik. Folyamatosan piszkál. És az a hülye becenév.. - akadtam ki látványosan. 

- Milyen becenév? - nézett rám értetlenül Taehyung. 

- ChimChim. - borzongtam meg látványosan. Tae hangos röhögésbe kezdett, mire nyakon csaptam. 

- Ez nagyon tetszik! - röhögött még jobban. 

- Örülök! - mondtam, mire megcsörrent a telefonom. - Szia, Namjoon, mondd! - szóltam bele miután felvettem. 

- Van kedved este elmenni a suli focimeccsére? - kérdezte. 

- Oké, mehetünk! Szólsz a többieknek is? Tae itt van, neki majd átadom. Jin - nek pedig mondd, hogy hozza a kocsit! - hadartam el a telefonba. 

- Persze, értesítem őket is! - mondta, majd egy percig csendben maradt.

- Nam, minden oké? - kérdeztem aggódva. 

- Jimin, ha azt mondom, hogy menj haza a meccsről, akkor hazamész, oké? - kérdezte, mire kirázott a hideg is. 

- Miért? - estem kétségbe. 

- Hosszú lenne elmesélni, de a te érdekedben kérem ezt. Ha mondom, mész! - zárta le a témát visszautasítást nem tűrő hangon. 

- Rendben! Este találkozunk! - nyomtam ki a telefont, majd Tae felé fordultam. Namjoon nagyon megijesztett. 

- Minden rendben van? Zaklatottnak tűnsz! - kérdezte együtt érzően Tae. 

- Igen, este meccs! - mondtam, majd csendben sétáltam tovább. Idegesen bámultam magam elé. Abban a pillanatban még nem tudtam, hogy miért mondta. De azt hiszem, hogy hamarosan mindent a saját bőrömön tapasztalok majd meg.