Sóvárgás {Jikook ff.}

8. rész

( Jimin szemszöge )

A szemeim vörösek, az arcom felpuffadt. Még mindig szipogok, képtelen vagyok megnyugodni. Az óráim hamar véget értek, talán azért, mert nem nagyon beszéltem senkivel sem. Péntek van, nekem pedig egyszerűen a legjobb barátaimhoz sincsen kedvem. A szívem összeszorul a gondolatra, hogy Jungkook - al együtt kell duetteznem. Ez valószínűleg a sors furcsa fintora, rendesen ki akar baszni velem.

A mellkasomban enyhül a fájdalom, már csak tompán érzem a sajgást. Minden annyira nehéz. Próbálok túllépni, de egyszerűen túlságosan szerelmes vagyok belé. Egy pillanat, egy perc sem múlik el úgy, hogy Jeon Kibaszott Jungkook ne jutna eszembe. Pedig annyira görcsösen próbálom elfelejteni, hogy a szívem is belesajdul.

- Jimin! - a fejem automatikusan a hang irányába fordítom, mire megpillantom a felém közeledő BamBam - ot.

Válaszképpen felhúzom a szemöldökömet, mire felém nyújtja a kezét, amit vonakodva ugyan, de elfogadtam. BamBam azon kevesek közé tartozott, akik fel tudták vidítani az embert már csak annyival is, hogy megjelentek.

- Beszéljünk! - mosolygott rám, majd elindult maga után húzva.

Csendben követtem őt, nem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. Végül ő törte meg a csendet.

- Beszéltem Mark - al! Elmesélte nagy vonalakban, hogy te és Jungkook... - kezdte, mire félbe szakítottam.

- Nincs olyan, hogy én és Jungkook! - remegett meg a hangom. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem.

- Jimin, legyél őszinte velem! - biggyesztette le az ajkait, ami még aranyosabbá tette. Hiába, BamBam amúgy is édes, nem lehet nem elolvadni tőle. Pedig nem cuki akar lenni, inkább karizmatikus vonásokra vágyik.

- Őszinte vagyok, Bam! - erőltettem egy halovány mosolyt az arcomra.

- Szerelmes vagy belé, ugye? - simított végig a karomon.

- Igen! Vagyis nem ... nem szeretem! - kezdtem heves tiltakozásba, mire megrázta a fejét.

- Hazudsz nekem, Jiminie!

- Oké, mit számít az, hogy szeretem - e vagy sem?

- Együtt duetteztek majd, együtt táncoltok, ráadásul ha jól hallottam két elég erős jelentéstartalmú számra kell koreót gyártanotok! Ha nem beszélsz róla, Jimin csak rosszabb lesz! - állt meg, majd szembe fordult velem.

Képtelen voltam a szemébe nézni. Tudtam, hogy igaza van.

- Jó, akkor elárulok valamit, hogy könnyebb legyen. Elég régóta bejön Yugyeom. Azt hiszem, hogy szeretem. Csakhogy tudom, ő nem érez így irántam. Vagyis majdnem száz százalékig biztos vagyok benne. De nem vagyok szomorú, nem sírok, mivel ezzel nem érek el semmit. Mutasd meg Jungkook - nak, hogy mit veszített! - paskolta meg ezüstös színű hajamat, mire elmosolyodtam.

- Szereted Yugyeom - ot? - szélesedett ki a mosolyom.

- Neked tényleg csak ez az apró részlet jutott el az agyadig? - érdeklődött hitetlenkedve, mire elnevettem magam.

- Természetesen nem, de ha már elmondtad, gondoltam rákérdezek még egyszer! - cukkoltam, mire kivillantotta 1000 wattos mosolyát.

- Idióta vagy, Jiminie! Te kérdezed tőlem, mikor ugyanazt érzed te is Jungkook iránt! - bökött oldalba, majd elindult, én pedig követtem őt.

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian. Mondjuk nem mintha péntek lévén bármi dolgom lett volna.

- Hozzánk! Mark főzött elvileg, mert nem jött ma be szóval nálunk kajálsz, aztán meg elmegyünk egy házi buliba!