Sóvárgás {Jikook ff.}

3. rész

( Jimin szemszöge )

Éreztem, ahogy valaki a hátamat kezdte simogatni, miközben még mindig a zokogás fojtogatott. Ha valaki 1 héttel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, hogy meleg vagyok - e, akkor telibe röhögtem volna és természetesen a válaszom a nem lett volna. Viszont, ha ma teszi ezt fel nekem valaki, akkor nem tudom mit kellene mondanom. 

Ijesztő ez az egész. Korábban még sosem éreztem így, most is képtelen vagyok felfogni, hogyan történhetett velem mindez. Jungkook megjelenésével minden a feje tetejére állt. Ha jót akarok magamnak, akkor igyekszem olyan távol maradni tőle, amennyire csak lehetséges. 

Elfordultam a saját tükörképemtől, amiben még mindig a szívásnyomokat figyeltem és akaratlanul is eszembe jutott Kook és az, ahogyan elrohant. Szavak nélkül estem Jin karjai közé és zokogtam fel újra. 

- Nam, mi a francot kellene tennünk? - hallottam meg Jin kétségbeesett hangját. 

- Hazavisszük! Tudtam, hogy ez lesz. Jimin túl jó ehhez az egészhez.. - válaszolt Nam, majd egyik kezemet a saját vállaira rakta, a másik pedig maradt Jin vállán és elindultunk ki a mosdóból. Tae azonnal odaszaladt, mikor meglátta, hogy mennyire szarul is festek most. 

- Mi a franc történt? És Jungkook miért rohant el? Szent szar, Jimin! Mit csinált veled? A nyakad..én esküszöm, hogy megölöm! - akadt ki barátom, mire még egy könnycsepp lefolyt az arcomon. 

- Ne.. - kezdtem bele, de elcsuklott a hangom. - Ne bántsd! - nyögtem ki nagy nehezen, majd lehajtottam a fejem. 

- A francba is, jól hallottam? - kérdezett vissza idegesen Tae. - Te azt akarod, hogy ne bántsam? Mi ütött beléd Jimin? - akadt ki legjobb barátom.

Nem akarom elmondani neki, amire rájöttem. Talán megutálna érte, vagy másképp nézne rám ezek után. 

- Taehyung, szerintem ezt nem most kellene megbeszélnetek. Jimin - t hazavisszük, maradjatok még itt! - mondta Jin, majd se szó, se beszéd elindult velem és Nam - al a kijárat felé. Hálás vagyok Tae - nek, amiért nem követett. 

Taxit fogtunk, majd egy fél órás út után Jin már a bejárati ajtó kulcsát kereste a zsebében, amit hosszas keresgélés után végül megtalált, majd kinyitotta az ajtó és betessékelt minket Nam - al. 

- Jimin, most felmegyünk a szobádba, aztán holnap majd mindent megbeszélünk! Oké?  - kérdezte tőlem kedvesen Nam, majd elindultunk az emeletre. 

Felérve a szobámba, lefektetett az ágyra, mire Jin megjelent egy csésze teával. 

- Idd meg! - adta a kezembe, mire belekortyoltam. 

- Köszönöm! - mosolyogtam rá. - Én ezt nem értem... - folyt le egy könnycsepp az arcomon. Hivatalosan is bőgőmasina lettem. 

- Jimin, ezt holnap is meg tudjuk beszélni! - simogatta meg a karomat Jin.

- Én most akarom! - vettem egy mély levegőt. - Félek, hogy egész életembe azt hittem, hogy a lányokat szeretem és most jön egy fiú és tönkremegy az életem. Én nem akarok ilyen lenni. - a könnyeim folyamatosan folytak. 

- Jimin.. - ölelt meg Nam, de nem tudta tovább folytatni, mert belevágtam a szavába. 

- Nem akarok meleg lenni! - zokogtam én is átkarolva őt. - Utálom Jungkook - ot, amiért ezt tette velem! Miért kell úgy rám mosolyognia? Miért kell olyan elképesztően mély hangon hozzám szólnia? Miért kell becéznie? Miért kell hozzám érnie? Miért kellett megjelennie? - kiáltottam fel és hallottam ahogy Jin is szipogni kezd mellettünk.