Amelia Stark

A dolgozat

- Basszus! - szaladt ki a számon. - Mond normális vagy? Rám hoztad a frászt!

- Nyugi csak látni akartam a reakciódat. - nevetett.

- Ez nem vicces tényleg azt hittem itt van! - duzzogtam.

- Naiv vagy.

- Te pedig szemét!

Elmosolyodott. A fenébe! Mindig ő nyer. Túlságosan jó ember és hihetetlen jóképű.

- Remélem nem az egómat akarod növelni.

- Mi?? - jött ki az első szó a számon. - Te olvasol a gondolataimban!

- Nem. Csak a szemedben. - simogatta meg az arcomat.

Ezután elváltak útjaink és a saját ismerőseinkhez mentünk. Éjfél körül mindenki az erkélyre ment tűzijátékot nézni, csak én maradtam bent. A bárpultnál ültem és az italomat fogyasztottam magányosan. Már lehetett hallani a tömeget akik számoltak visszafelé.

- 10... 9... 8... 7...

A telefonomat a kezembe vettem és nekiálltam üzenetet írni.

- 4... 3...

Végül meggondoltam magam.

- 1... Boldog újévet!! - kiálották odakint.

Néhány másodpercen belül kaptam egy SMSt. A feladó Peter Parker. " Boldog újévet Lia! Kérlek beszéljünk!"
Na azt várhatja. Egy hétig színét se láttam, nem hallottam róla semmit az ég világon és még szépíteni akar a dolgokon. Menjen a fenébe.
A buli után azonnal hazamentem és levágtam magam az ágyamra. Olyan fáradt voltam, mint még soha. Az órám negyed hatot mutatott. Ma is délig alszunk. Vagy tovább.
Január 1.
Új év.
Új esélyek. Vaaaagy nem!
Nyilván Lizék partyja szenzációsra sikerült és én megint kihagytam. Remélem 16 évesen nem itták magukat részegre... Bár kinézem belőlük.
Nincs sok időm ezzel foglalkozni, ugyanis készülök a félévi vizsgákra. Ha nem teljesítek akkor a bukás is lehet. Nem mintha visszamennék a suliba, ettől függetlenül szeretnék jól teljesíteni.
A hét további részében a tanulásra koncentráltam. Még Peter SMSei sem tudtak kizökkenteni.

"Beszélni szeretnék veled! Kérlek vedd fel a telefont!"

"Tudom, hogy olvasod!"

"Találkozzunk!"

"Ma este 7kor a kedvenc helyeden!"

"Várni foglak!"

A végét már el sem olvastam, csak kikapcsoltam a mobilomat. Már állítottam magamnak egy prioritási listát és ezt még Peter sem fogja felborítani.
Néhány perccel később apa nyitott be a szobámba. Kérdően néztem rá mire odanyújtotta a mobilját.

- Peter keres. - mondta egyszerűen.

- Nem érek rá! - fordultam el tőle. - Vannak fontosabb dolgaim is!

- Akkor mit mondjak neki? - húzta fel játékosan a szemöldökét.

Idegességemben kivettem a kezéből a készüléket.

- Mr. Stark mobilját hívja. A sípszó után ne merj hagyni üzenetet!!! - mondtam gúnyosan, majd letettem. - Ennyi.

Szó nélkül elhagyta a szobámat. Én újra nekikezdtem a tanulásnak.
Késő estig bújtam a könyveimet egész héten. Teljesen készenálltam a vizsgákra.
De mint kiderült szinte csak nekem volt annyi eszem, hogy rendesen tanuljak. A többiek pánikoltak és/vagy puskákat gyártottak. Neddel ketten halál nyugodtan ültük végig a szünetet.