Amelia Stark

Bál - második felvonás

- Apád elég dühös lesz ha nem érünk oda időben. Hol voltál eddig?

- Segítettem egy barátnak... - bámultam ki az ablakon.

/Eközben Peterék autójában/

- Ez a Lia nagyon kedves volt, hogy átjött segíteni neked! - mondta May.

- Igen ő egy nagyon segítőkész lány... - bámult ki az ablakon Peter.

- Micsoda nőcsábász lett belőled! Egy este 2 lány... - viccelődött a sofőr.

- Mi? Dehogy! Én és Lia nem! - vágta neki oda a fiú. - Ne mondj ilyeneket!

- Rendben... - állt meg a pirosnál May.

/Vissza Ameliahoz/

Sieteve mentem fel a szobámba ahol gyors átöltöztem. A vendégek lassan megérkeztek. A szüleim nem tudtak velem foglalkozni így fel sem tűnt nekik az eltűnésem. Kimentem az erkélyre és a csillagokat nézegettem, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mi lehet a sulibálon.

- Hát itt vagy! - szólított meg valaki a hátam mögül.

- Steve! - mosolyogtam. - Rég láttuk egymást.

- Megnőttél! - simogatta mag a fejem.

- Végre felérek hozzátok! - nevettem. - Mi újság veled? Milyen a 21. század?

- Kellett idő, de már egész sok mindent megtapasztaltam. Milyen a suli?

- Ne is kérdezd! - túrtam bele a hajamba. - Nem gondoltam volna, hogy ott is van társadalmi hierarchia...

- Az új dolgokkal akkor nem vagyok egyedül... - nevetett. - Apád említett valami ünnepséget amin ott kéne lenned...

- A sulibál... Igen az is ma este van.

- Miért nem vagy ott? - kérdezte.

- Nem volt kísérőm... - csuklott el a hangom.

- Remélem megérted ha ezt nem hiszem el.

- Az akivel el akartam menni most egy másik lánnyal táncol a bálon. - vallottam be.

- Így már minden világos.

- De ez így jó. Helyesen döntöttem és most boldog vagyok! - mosolyogtam Stevere.

- Igyunk meg valamit! - kísért vissza a terembe.

Nekem csak egy pohár pezsgőt engedtek. Pff. Ez így nagyon gáz.

- Hallottam a balesetedről. Hogy vagy? - kérdezte.

- Nagyon jól köszönöm. Anya nyugodtabban alszik amióta meghalt Vanko. Te nem találod furcsának ezt az egészet?

- Hogy nyugodtan alszotok? - nevetett.

- Az, hogy Vanko meg akart ölni! Aztán hagyja magát elkapatni! - néztem rá komolyan.

- Sok kiszámíthatatlan ember van, lásd Lokit.

- Lokit nem lehet elfelejteni! - nevettem fel. - De van abban valami amit mondasz...

- Kik jöttek még el? - kérdezte Amerika kapitány.

- Natasha, Clint, Sam, Thor, Banner... - soroltam a neveket.

- Mi van az új sráccal? - nézett rám mire összerezzentem.

- Kire gondolsz?

- A Pókemberre... Tony talált rá... el is lopta a pajzsomat - mosolygott.

- Igen, Pókember... Ő nem jön szerintem, legalábbis nem láttam eddig... - ittam bele a pezsgőmbe.