Amelia Stark

Halálcsillag

Napok, hetek teltek el. Mintha megállt volna a világ. Mindenki még mindig azon a fotón van fennakadva és Liz most is rossz néven veszi amikor Peterrel beszélgetek, de ez várható volt. Ma van az utolsó nap a suliban a szünet előtt. Aztán jön a karácsony, majd a szilveszteri buli. Szerencsére megvettem a legjobb ajándékokat a megfelelő embereknek így egy csomó időm marad. Főleg magamra.
Ma reggel boldogan ültem be a terembe és ezt Nedék is észrevették.

- Lia, látom nagyon felpörögtél! - nézett nagyon Ned.

- Ennyire látszik?

- Nagyon. - mosolygott Peter.

- Sikeresen megvettem mindenkinek az ajándékát, lesz ruhám is, plusz a Szilveszter miatt sem kell aggódnom, vége a sulinak néhány hétre és nem is állhatna ennél jobban az átlagom. Ki ne lenne boldog a helyemben? - hadartam el.

A srácok csak nevettek, de ma ez sem érdekelt.
A következő órát Flash melletst kellett töltenem ami egy borzalmas dolog, mert állandóan nyomul vagy beszól az embereknek. Peterrel együtt érkeztünk a terembe és épp az egyik sztorimat meséltem, mikor Flash ránk ordított.

- Pöcsi Parker, Pöcsi Parker! - fújjolt.

- Hagyd csak! - súgta nekem oda a barátom de én a padtársamat úgy fejen vágtam a bioszkönyvemmel, hogy szerintem el is ájult.

- Fejezd be! Idióta... - mondtam neki, ő pedig csak elismerő pillantásokat küldött.

- Van kedv...

- Kopj le! - szóltam rá fel sem pillantva a füzetemből.

- Pedig elmehetnénk együtt Liz partyjára. Én leszek a DJ. - fordult felém.

- Csodás ajánlat, de én nem megyek Lizhez.

- Hogyhogy? - nézett nagyot.

- Az már nem rád tartozik! - fejeztem be a beszélgetést.

A suli végén Neddel sétáltam ki az épületből. Gondoltuk megvárjuk Petert aztán felmegyünk hozzá.

- Örülök, hogy végre kibékültetek hosszabb távra. - mosolygott Ned.

- Én is boldog vagyok. De amikor elér a beszélgetésünk arra a pontra, hogy megcsókoljon... akkor én mindig eltolom magamtól tudván, hogy neki barátnője van.

- Nem tudok tippeket adni ezen a téren.

- Eddig is megleptél a legőrültebb mégis a legegyszerűbb ötletekkel. Most is mondhatnál valamit. - könyörögtem mellette.

- Szólok ha eszembe jut bármi. De most meg ne fordulj!

Én pedig megfordultam. Vajon miért tesszük az ellenkezőjét, mikor azt mondják ne tedd meg ezt? Mellesleg Liz és Peter csókolóztak. Ez rombolta le azt hiszem a napomat.

- Oh.. már megszoktam! - túrtam bele a hajamba. - De nem ártana néha rád hallgatni.

Peterék lementek a lépcsőn és felénk sétáltak. Elővettem a leghitelesebb műmosolyomat és Neddel odaköszöntünk nekik.

- Sziasztok! - köszöntem. - Peter akkor mehetünk?

- Sajnálom, de ma nem ér rá! Velünk jön és elmegyünk korcsolyázni! - húzta maga felé Liz.

- Én igazából már megígértem Liának, hogy velük töltöm a délutánt... Majd máskor kicsim! - csókolta meg Peter a barátnőjét.

- Peter én vagyok a barátnőd és nem Lia! Mégis vele vagy több időt. - nyafogott Liz. Te jó ég mi lett belőle? Egy hisztis ribi?