Amelia Stark

"Szeretlek Peter Parker!"

A bejegyzésben egy videó volt arról ahogy Pókember átölel miután kihozott az épületből. A komment szekcióban pedig az emberek megjelöltek és azt kérdezték milyen kapcsolatban állok a szuperhőssel. Nem is kellett kérdezni, maguk találták ki, hogy egy pár vagyunk.
Na akkor kezdődjön a balhé!

Másnap reggel félve keltem ki az ágyamból. Nem tudom Peter mennyit látott a fotóból, de minél később annál jobb. Mikor a terembe léptem, mindenki rám szegezte a tekintetét. Leültem a helyemre, Wanda pedig dühösen nézett rám.

- Szóval ezért nem mutattad be! Pff. - mondta.

- Nem vagyunk egy pár!

- Figyelj Lia, nekünk nyugodtan elmondhatod! Nem haragudtunk volna meg ha elmondod, hogy Pókemberrel jársz... - jött oda Liz.

- Liz, Lia pontosan tudta, hogy odavagy Pókemberért! - kezdte Wanda. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen kétszínű egy lány...

- Ugyan Wanda... - próbált Liz mellém állni. - Lia biztos nem... Ugye nem?

- Nem! - akadtam ki. - Nem járok Pókemberrel! Sosem voltunk együtt és nem is leszünk!

Nem sokkal később Blair is megérkezett. Ő volt az egyetlen aki mellém állt a vitában. Liz és Wanda kételkedtek a szavaimban.
Amikor Peter megérkezett, akkor nem láttam rajta semmit. Valószínűleg nem nézte meg a fotót vagy csak tudomást sem vesz róla.
A következő szünetben oda is mentem hozzá.

- Láttad? - kérdeztem idegesen.

Bólintott.

- Látom nem nagyon izgat... - ültem le a székre.

- Azon gondolkom miért velem történtik ez. - mondta továbbra is a falat nézve.

- Ne kezd, hogy miattam történt!

- Akkor mégis mit mondjak? - nézett rám idegesen.

- Azt, hogy most mit fogsz tenni! Rád nincsenek kihatással a dolgok! Ettől függetlenül te is benne vagy!

- Akkor nem fogok tenni semmit! - mondta ki végül az utolsó szót és ott is hagyott.

Egyedül maradtam. Tudom, hogy Blair és Ned mellettem van, de mintha ők is tartanák a távolságot. Életemben először érzem ezt és valami borzalmas. Wanda folyamatosan belémrúg, Liz pedig nem tesz semmit ahogy Blair sem.
A diákok egész nap erről pletykáltak és ahogy nézem egy jó ideig nem lesz vége ennek. De persze megvannak az én támogatóim is akik szerint nagyon cuki, hogy együtt vagyok Pókemberrel. Így három felé szakadt a suli. Akik nem örülnek a "kapcsolatomnak", azok akik mellettem állnak és azok akiket nem nagyon érdekel a dolog.
Nagyon felfújták ezt az apró dolgot és komolyan azt hittem otthon már nem erről lesz szó, de mikor hazaértem és megláttam Petert a kanapénkon ülni akkor teljesen lesokkoltam.

- Jó, hogy hazajöttél Lia! Beszélnünk kell! - lépett elő apa.

- Rendben, beszélgessünk! - álltam meg előttük.

- Kérlek ülj le! - utasított, én ledig egy kisebb hatásszünet után leültem Petertől jó távolra. - Ami tegnap történt az egy komoly dolog! A felvételeken Lia felmismertek és ma egy csomó hírlap megkeresett. Ez nem játék Amelia!!

Csöndben hallgattam miközben kerültem a szemkontaktust Peterrel.

- Azt sem értem, hogy miért kellett ezt csinálnod! Abban reménykedtem, hogy nem Peter rángatott bele a dologba... - folytatta apa.

- Ugyan nem kell nekem egy harisnyás pókkal szövetkeznem, hogy jót tegyek! - vágtam oda dühösen. - Lennétek inkább hálásak...

- Életveszélybe kerültél Lia!! - nézett rám Peter. - Ha nem hozlak ki...