Amelia Stark

Bankrablás

Mikor az ember azt hiszi ennél már nem lehet rosszabb, akkor mindig rosszabb lesz. Velem is ezt történt.
Néhány hét telt el a bál óta és Peterrel azóta nem beszéltem. Sőt! Néhány napra rá összejött Lizzel. Csodás. Mintha az istenek is gyűlölnének...
Hé! Thor! Nem haragszok a tető miatt, kérlek szedd le rólam ezt az isteni áldást!!!
Neki is könyöröghetek... Biztos a világot menti valahol.
Na de térjünk a jelenre.
Ma esett le az első hó, azaz már este, de nem ez a lényeg. Felvettem a kedvenc télikabátomat és csizmámat, majd behuppantam a kocsiba. A sulinál Happy kidobott és elkezdődött a tanítás. Már mindenki adventi hangulatban volt, csak egy mikulás hiányzott ide, meg néhány tonna mézeskalács. A diákok elkalandoztak az órákon ( nem mintha az évben bámikor figyelnének...) és mind a közelgő ünnepekről beszélgettek. Mikulás napján mindannyian pirosban fogunk érkezni és reménykedek benne, hogy nem lesznek rénszarvasnak öltözött diákok...
A lányokkal az osztályteremben beszélgettünk.

- Na és ti hova mentek a téli szünetben? - kérdezte Wanda Liztől.

- Idén nem terveztem elutazni. Lesz nálunk egy szilveszeri buli és mindenkit meghívok. - mosolygott kedvesen. Hogy tudnék egy ilyen szép, okos és kedves lánnyal versenyezni??

- Remélem te is jössz Lia! Nem hagyhatsz ki minden bulit! Főleg ezt nem! - nézett rám szigorúan Blair.

- Nincs programom, úgyhogy mehet!

Peter ekkor lépett be a terembe Neddel együtt. Egy hosszú csókot lehelt Liz ajkára, majd észrevett minket is.

- Sziasztok! - köszönt nekünk oda.

- Olyan cukik vagytok együtt! - mosolygott Wanda. - De még mindig nem értem miért egy ilyen lúzerrel jársz! Annyi helyes pasi van itt...

- Nem kell, hogy helyes legyen... - mondta Liz.

- Na és a Pókemberről szőtt álmaid? - kérdeztem érdeklődve.

- Nem hagytam fel velük! - vette halkabbra a hangját. - De szinte lehetetlen, hogy közelebb kerüljek hozzá... Várj! Lia! Te tudsz segíteni!

A lányok vele együtt elkezdtek ugrálni és visítani. Emelett idegrángásuk is lett. Na szép.

- Hadd találkozzunk vele!! - nézett rám bociszemekkel Wanda.

- Kérlek, ő az álompasi! - pislogott Liz.

- A barátaid vagyunk! - fogta meg a kezem Blair.

- Nem lehet. - mondtam nyugodtan. - Ő nem egy bazári majom, hogy mutogassam és amúgy sem tudom, mikor merre jár... Csak a Bosszúállók miatt találkozom vele.

- Ugyan... kérlek! Fontos ez nekem! - kérlelt Liz.

Óvatosan a mi Pókemberünkre pillantottam aki hadonászni kezdett. Ő a barátnője mellett voksolt. Én viszont nem kockáztatok!

- Sajnálom de nem lehet! Ha esetleg valami baleset történik akkor bukkanhat fel. Amúgy fogalmam sincs hol lakik... - hazudtam. - Nem tudom csettintésre idehívni.

- Semmi baj! - simogattam meg a vállam Blair. - Mi sem várhatjuk el, hogy bemutasd nekünk az összes Bosszúállót...

- Pedig szerintem megtehetné! - makacskodott Wanda.

- Lányok, nyugi! Kezdődik az óra! - mutatott a faliórára Liz.

A nap hamar el is szaladt. Blair és Wanda elmentek délután plázázni így Lizzel ketten indultunk el.

- Sajnálom ezt az egész Pókember dolgot... Tudom, hogy mennyire szereted, hisz ő egy igazi hős...

- Semmi baj Lia! Lehet sokat kértem tőled, de milyen jó lenne ha találkozhatnék vele!! Biztosan izmos pasi! - álmodozott mellettem.