Prológus

665 44 7
                                    

Ne felejtsem el közölni, erre a történetre szigorúan vonatkozik a +16-os korhatár legalább, mivel rengeteg erőszakot, véres jelenetet, na, meg illegális cselekményeket tartalmaz, ezáltal nem való fiatal olvasóknak. 

 Az éj sötétjében egy kisgyerek fájdalommal teli sírása rázta meg a média hírfolyamra jogosult részét, könnyei tisztára mosták annak a szörnyű tragédiának a hírét, mely körbefutotta a világot, eljutva minden házba, ahol bekötötték az áramot. 

A riporterek számára is meglepő kegyetlenséggel elkövetett bűntettről rengeteg hírportál tudósított, némelyek, amelyek nem igazán adtak a cenzúra alapjaira és az emberségre, sokkoló fényképeket és videofelvételeket közöltek az eseményekről. Sokan a nyers bizonyítékok ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni ama tényt, hogy ilyen események kezdetét vehették, akár a közvetlen közelükben, egy utcával arrébb, mint egy végeláthatatlan rémálom kezdete, mi sok családra lesújtott.

 A legtöbben nem vettek tudomást ezekről a hátborzongató történésekről, mivel úgy érezték, őket és szeretteiket nem fenyegeti az a bűnöző, aki az árnyak közt gyerekekre vadászik, mert az ő családi fészkük messze van a támadás helyszínétől. 

 „Rengeteg riporter kereste az eltűnt gyereket, akit a Myeong-dong Cathedral-tól nem messze elhelyezkedő árvaházból ragadtak ki este tizenegy körül, a takaródó után pár órával, ahol az ott dolgozók lövöldözésre lettek figyelmesek, majd egy holttestet és egy üres ágyat találtak. A gyermek személyleírását közzé tették, annak érdekében, hogy esetleges szemtanúk jelenthessék a hollétét, viszont senki nem fűz nagy reményeket ahhoz, hogy élve megtalálják őt. A másik személyről is sikerült adatokat levenni, és benne felfedezték az elrabolt fiú hozzátartozóját, aki talán az egyetlen élő rokona volt ebben a világban, azonban kiontva életét tették harcképtelenné, mikor minden bizonnyal menteni akarta öccse életét. A kisfiú valószínűleg gyermekkereskedők áldozatává válhatott, viszont nem találnak magyarázatot arra, mégis miért ezt az egyetlen ártatlan csemetét rabolták el, vagy, mégis mi célja lehetett a gyilkosoknak ezzel a bűnténnyel. A rendőrség ma hajnalban hozta nyilvánosságra az eltűnt adatait, aki a Jeon JeongGuk névre hallgat, mindössze tizenhárom éves volt, de tűntek el ezen a napon máshonnan is hasonló korosztályba tartozó kisfiúk, kislányok, mégis az árvaházban lezajlott események hívták fel a kormány figyelmét az esetleges veszélyforrásra. Kiszivárgó információink között szerepel egy fénykép, amely az árvaházban élő összes gyermeket ábrázolja, köztük az eltűnt gyermeket, és a brutálisan meggyilkolt fivérét is, ezért közzétesszük ezt a fotót, remélve, hogy kapunk információt JeongGuk hollétéről." 

Park JiMin a televízió előtt ülve szorongatja telefonját készülve, hogy mehessen az iskolába, a reggeli híreket hallgatva, miben érdekes tényekre derül fény, mi felkelti a tizenöt éves fiú érdeklődését, és kíváncsian függeszti szemeit az eltűnt fiú mosolygósan bánatos képére, mit a sajtó előszeretettel tesz közzé, reményekkel telve. 

 „Azonban elkeserítőek az esélyek a fiú életben maradását illetően, ugyanis előfordulhat, hogy szervkereskedők áldozatául esett, vagy, talán már brutálisan végeztek vele elrablói, és elrejtették a testét, hogy ne találják meg." 

A fiú nagyot nyelve nézi a képeket, a riportereket, a rendőröket, akik mind az árvaháznál csoportosulnak, kézzel fogható bizonyítékok után kutatva, amik a fiú életben maradását illetően fennmaradhatnak, hátha valami rossz vicc az egész. 

„Az árvaházban dolgozókat látszólag nagyon megviselte az eset, hiszen a beszámolóik alapján a testvérpárra már csak néhány hét várt odabent, utána a szabadságot élvezve megkezdhették volna közös életüket, mint egy család, azonban ez a pillanat sosem jött el." 

- JiMin, megmondtam, hogy ne nézd a híreket. Jézus!- trappol be a szobába a fiú nagynénje, aki lassan tíz éve vonta szárnyai alá a gyereket, miután annak szülei szörnyű autóbaleset áldozatául váltak, egyedül hagyva az akkor még csak ötéves csöppséget. – Ettől lesz eldeformált a világképed, és nem akarom, hogy félj! Majd a rendőrök megoldják ezt, biztos valami idióta alak már megint, akik így akarnak hírnevet szerezni-, a távirányítót fogva akasztja a híradós nőbe a mondatot, lekapcsolva sötétítve el a képernyőt.  


Sziasztok!

Egy újabb közös történettel érkezünk, a másik kettő mellett! Mi a véleményetek eddig a prológusról?

Game OverWhere stories live. Discover now