Game Over

Harmadik fejezet

Jeon JeongGuk:

El sem akarom hinni, hogy ez a pöcsfej, a saját párját avatta ebben a mocskos városrészben szex játékszerré, abba meg aztán pláne nem is akarok belegondolni, hogy vajon mi mindent terveztek tenni a védtelen fiúval, aki kiszolgáltatott helyzetbe keveredett amiatt, mert megbízott a barátjában.

A vörös vércseppek lecsordulnak a nyakán, ha nem tudnék uralkodni magamon, másodpercek alatt átmetszeném a légcsövét és az ütőerét, hogy megszabadítsam tőle a világot, azonban eszem ágában sincsen még sokkosabb szituációba keverni az áldozatukat, ezért annyival beérem, hogy kiugrasztom a vállát, majd elengedem, és figyelem, ahogyan elhúznak a közelünkből.

- JiMin a neved, igaz?- guggolok le a földön kuporgó elé, aki felemelve fejét rám néz térdei takarásából, és erőtlen bólintással jelzi, hogy jól értettem keresztnevét, és könnyektől csillogó szempárjába nézve eresztek meg felé egy barátságos mosolyt-, gyere-, nyújtom felé a kezemet, ő pedig elfogadja, és hagyja, hogy óvatosan felhúzzam a betonról.

Lehajolva veszem fel alsónadrágját a porból, majd kicsit kirázva szabadítom meg a legtöbb szennyeződéstől, és felsegítem a félig meztelen fiúra, ezt követően a nadrágját is felhúzom rá, begombolom, és a sliccét is felhúzom.

Ezt követően felveszem a hátamra, hogy beljebb vigyem a város kivilágítottabb része felé, az éjjelnappali kisbolt előtti asztalokhoz, ahol lesz elég fény a sebem összevarrásához, illetve ismerem a tulajdonost, és biztosan tud adni nekem ragtapaszt és kötszert JiMin könnyű sérüléseinek lekezeléséhez. A lelkében keletkezett törést nehezebben lehet majd helyrehozni, de remélem, hogy az idő majd rendbe teszi ezt a szegény srácot, aki sokkal jobbat érdemel, mintsem egy ekkora vadállat pasit, aki képes odalökni mások elé, hogy kedvükre bántsák és szexuálisan zaklassák.

JiMin átkarolja a nyakamat, a pulóverem legalább két mérettel nagyobb, mint ő, így eléggé lelóg az ujja, közben érzem, ahogyan kilégzéskor a tüdejéből távozó elhasznált gáz megmozgatja a fürtjeimet, és a mellkasa sebesen emelkedik és süllyed, ahogyan a lapockámnak simul minden lélegzetvételekor.

A zokogását igyekszik elnyomni, ám előlem nehezen tudja elrejteni, mert tisztán hallom szipogásának hangjait, viszont menet közben nem igazán tudok ezzel törődni, csak barátságosan megsimogatom a térde alatt, habár ebből nem sokat érezhet a nadrág végett.

Leültetem a kiszemelt bolt előtti asztalhoz, rámosolyogva, ő meg esetlenül dől hátra a székben, a támlának vetve hátát, én meg bemegyek az üzletbe, odaköszönve a kasszánál álló férfinek, akit évek óta ismerek.

- Szia, JeongGuk -, köszönt engem udvariasan, közben a szájában lévő fogpiszkálót rágcsálva követi a mozgásomat, ahogyan kissé meggörnyedve az alkoholok felé iramodok, levéve egyet a polcról, rögtönözve a fertőtlenítőszert-, ugye tudod, hogy nem adhatok neked ki ilyeneket, ugye?

- Ne kezdj bele a szentbeszédbe, Sunbaenim-, vetem oda neki, közben a kosárban landol fél liter hűtött üdítő, egy becsomagolt csokis fánk, és két csomag ragtapasz, a biztonság kedvéért vatta és fülpiszkáló úgyszintén, gézből viszont nem sokat találok, és ez gyakorlatilag használhatatlan, mert az igazán jót a patikákban árulják-, nem inni akarok, hanem sebet kezelni-, teszem le a kézi kosarat a pultra. – Kérlek, siess, mert az a srác kint nagyon rossz állapotban van-, motyogom idegesen rágcsálva az alsó ajkamat, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy én is megsérültem.

- Te sem nézel ki jobban-, jegyzi meg a harmincas évei közepén járó férfi, ahogyan lehúzza a vonalkódokat, én meg csendben imádkozom, hogy a nálam lévő pénz elegendő legyen, különben akkor hozzá is jöhetek munkával ledolgozni a különbözetet, amire nem igen jutna időm.