Star Wars - See you again

1.rész

Moon Secstore. Egy átlagos lány. Vagyis mégsem. Egy fiatal Jedi Padawan. Mindössze 16 éves, de tehetséges. Mestere Ayla Secura. Szoros barátság köti őket össze, hisz számtalanszor megmentették egymás életét. Bár néhányan hálátlannak tartják a lányt valójában nem volt az. Sőt! Igenis meghálálta Aylának a tanítást. Persze nem azzal, hogy állandóan bajba kerül. Ő nem tehet róla.. A többi padawan nem igazán kedveli, erről ő nem tehet. Szerencséjére a két legjobb barátja mindig mellette áll. Niol és Sarah. Ők hárman mindig ott voltak egymásnak. Mint minden délután most is a parkban töltik az idejüket.
-Te Moon. - böködte meg Niol az oldalát. A kék szemű lány felvont szemöldökkel hátra fordult.
-Csináljunk valamit. - dőlt neki a fának.
-És mégis mit? - tette keresztbe a karjait.
-Nem tudom. Sarah neked van ötleted? - fordult a másik lány felé. Azonban a barna szemű lány figyelme elkalandozott. Rosszat sejtett, de ezt nem akarta elmondani barátainak. Biztosan csak képzelődik.
-Sarah! - rázta meg a vállait finoman Moon.
-Tessék? - kapta fel a fejét a lány.
-Niol csinálni akar valamit. Valami ötlet? - állt fel. Kezét kinyújtotta az előtte ülő szőkének, hogy felsegítse a földről. Mosolyogva megfogta Moon kezét aki egyből felhúzta.
-Passz. - rántotta meg a vállát. Sarah nagyjából fél fejjel magasabb volt Moonnál. Niol pedig mindkettejüket lehagyta növésben. A fiúnak zöld szeme és nagyon sötét barna már - már fekete haja volt.
-Mit szólnátok ha párbajoznánk? - vakarta meg az állát Sarah.
-Tudtam én, hogy kifogsz találni valamit végül. - kapta le az övéről a fénykardját Niol.
-Nem tudom.. Nekem most nincs igazán kedvem. Később még gyakorolnom kell Secura mesterrel is. - tette keresztbe a karjait Moon.
-Hát jó. Niol, akkor mehet? - kérdezte a szőke.
-Persze. - aktiválta a fénykardját a fiú. Moon mosolyogva végig nézett a barátain. Valami megváltozott. Ezt mindhárman jól tudták. Egyre kevesebbet vannak együtt. Sarahnak más padawanok felé kezdett húzni a szíve, Niol pedig elkezdett a fiúkkal haverkodni. Moon pedig.. Nos, ő egyedül maradt. Neki Sarah és Niol az egyedüli barátai. Nem kedvelték a többiek valami miatt. Sosem tudta, hogy miért. Ez eddig nem is zavarta, hiszen két barátja személye elég volt neki. De most, hogy kezdett egyedül maradni belátta, hogy nem lesz ez így jó. Mi lesz vele ha már Sarah és Niol nem beszélnek vele? Ha már új barátaik lesznek?.  Nem tudta. De ki akarta használni amíg vele vannak. Eszébe jutott az esküjük. Mosolyogni kezdett az emlék hatására.

"-Ugye mi örökre barátok maradunk Moon? - kérdezte félénken Sarah.
-Ne viccelj! Soha senki nem választhat el minket egymástól! - tette a szívére a kezét a lány.
-Kis ujj eskü? - nyújtotta az ujját a szőke. Moon mosolyogva bólintott.
-Esküszöm Sarah, hogy örökre barátok maradunk! - ráztak kisujjat."

- Moon! - böködte meg valaki az oldalát.
-Hmmm? - kapta fel a fejét.
-A mestered már keres. - ölelte át a vállát Niol.
-Nincs kedvem menni. - hajotta le a fejét.
-Mérges lesz. - húzta félmosolyra a száját.
-Nem érdekel. - vonta meg vállát.
-Mond csak.. Az előbb min gondolkodtál? - nézett kérdőn a lányra.
-Mindegy. - legyintett.
-Hát jó. Viszont engem várnak a srácok. Szia Moon! - pattant fel mellőle. A kert bejáratából még intett egyet a lánynak, de az már nem nézett rá. "Előbb vagy utóbb el foglak titeket veszíteni" - hasított a fejébe ez a fájdalmas mondat. Megrázta a fejét. Nem történhet meg. Mindennél fontosabbak számára.
-Moon! Már mindenhol kerestelek! - hallotta meg mestere mérges hangját.
-Ne haragudj Secura mester. - húzta el a száját.
-Valami baj van? - ült le mellé.
-Olyasmi. - sóhajtott szomorúan.
-Mond el. - tette a lány vállára a kezét.
-Kezdünk eltávolódni egymástól. Sarah más lányokkal kezdett barátkozni Niol pedig fiúkkal. Én pedig.. itt maradtam egyedül. - ölelte át a térdeit.
-Ügyelj a gondolataidra Moon! Nem fogjátok elveszíteni egymást. - ingatta a fejét.
-Látom nem értesz meg! - ugrott fel. Mérgesen trappolt a szobája felé. Most az egyszer nem érdekelte az sem, hogy Sarah ott áll a szobájától nem messze az egyik legutállatosabb személlyel az oldalán. Gúnyosan rájuk mosolygott, majd egy fejrázás kíséretében belépett a szobájába. Körbe nézett. A falak halvány szürke színűek voltak. Az ajtótól jobbra található volt egy másik ajtó ami a fürdőszobába vezetett. A másik oldalon két szekrény. A szoba túlsó sarkában egy asztal és egy kapott helyet. Nagy léptekkel el is indult az ágy felé. Lefeküdt rá, és hamarosan el is nyomta az álom.

-Neked mégis mi bajod van Moon? Tegnap és ma is olyan furcsán viselkedtél. - állt meg Sarah.
-Azt ígértétek sosem hagytok magamra. Mégis olyan mintha egyedül lennék. - suttogta.
-Ezt mégis, hogy érted? - ráncolta a homlokát Niol.
-Te mostanság szinte csak a fiúkkal vagy Sarah te pedig a lányokkal. Persze örülök neki, hogy vannak barátaitok rajtam kívül, de azért kicsit rosszul esik. - harapdálta az ajkát.  A másik két padawan nevetésben tört ki.
-Mi olyan vicces ebben? - méregette őket szúrosan.
-Bocsi Moon, de egy kicsit vicces. - nevetett tovább Niol.
-Köszönöm szépen, hogy viccesnek találjátok. Akkor nincs is miről beszélgetnünk. - fordult sarkon. A lánynak elege lett. Hiába legjobb barátok kis koruk óta egyszerűen nem akarták megérteni Moont. És ez bántotta. Nagyon. Hiányzott neki az az idő amikor még felhőtlen volt a barátságuk. Moon szerint az új barátaik tették ezt velük. Hogy igaz volt - e? Maga se volt biztos benne. De nem akarta, hogy elvesszen az a sok sok év barátság. Neki sokat jelentett. De lehet, hogy nekik már nem. És ez bántotta. Nagyon. Egy mélyet sóhajtott. Lerohant a Templom lépcsőjén. Minél messzebb akart kerülni a problémáitól.
-Moon várj már! - hallotta meg Sarah hangját. Egy darabig mérlegelt. Megvárja? Vagy ne? Az előbbi mellett döntött. Kíváncsi volt, hogy milyen magyarázatot találtak ki. Kérdőn hátra fordult. Szemöldökét felvonta és érzelem mentesen nézett az előtte lihegőv szőke lányra. Barna szemeivel szomorúan tekintett Moonra. A lány még mindig nem volt hajlandó semmilyen érzelmet kimutatni.
-Beszéljük meg. - lihegte a lány.
-Sarah tudod, hogy ti vagytok az egyetlen barátaim. És nekem nem is kell más. - rázta meg a fejét.
-Tudom Moon. Sajnálom. - mondta szomorúan.
-Én is. - nézett mélyen barátnője szemébe. Kék szemeiben csalódottságot vélt felfedezni legjobb barátnője.
-Megígérem, hogy mostantól nem hagylak cserben! - nyújtotta a kisujját..
-Énis! - tettek esküt. Náluk ez bevett szokás volt kiskoruk óta. Nem emlékeztek már,hogy ezt mikor is találták ki, de rendszeresen pecsételik meg az ígéretet egy esküvel. Ők ezt így szokták. És senki sem fog rajta változtatni. Még Niol sem, aki gyerekesnek tartotta őket ezért.

Sziasztok. Igen itt egy új könyv. Mint látjátok van benne egy - két kitalált szereplő. Írjátok meg, hogy hogy tetszik. Hamarosan jelentkezem. Az erő legyen veletek! 🖤