Star Wars - See you again

10.rész

A fal mellett egy árnyként közlekedett a lány. Tudta, hogyha bárki meglátja neki vége. És muszáj volt megtennie. Az élete múlt rajta.

Moon már 3 napja volt távol a Jedi Templomtól és a Rendtől. Nagyon jól el volt egyedül. Egy alsóbb szintű "étteremben" vállalt munkát amihez járt egy kis pince szerű lakóhely is. Nem ahhoz volt szokva, de jobb híján megtette számára. Nem is volt megterhelő neki a dolog. Sok nyelven beszélt, valamelyiket jobban valamelyiket annyira nem. De boldogult. Egy pillanatra sem bánta meg, hogy egyedül maradt. Újra. Kenobi nem kereste, ez pedig rosszul esett neki, de igyekezett elrejteni minden fájdalmát. Hol több hol kevesebb sikerrel. Egy délután éppen a pult mögött állt és pár ittas ródiait szolgált ki, mikor egy csapat klón rontott be az ajtón.

-Fel a kezekkel! - hadonásztak a fegyvereikkel. Moon nyugodtan tette amit kértek. Nem tehettek vele semmit, hiszen ott hagyta a Rendet. Azonban mikor meghallotta volt barátai hangját egy kicsit összerezzent.

-Moon tudjuk, hogy itt vagy! - szólalt meg Niol.

-Jajj, hagyd már! Most nem miatta vagyunk itt! - szólt rá idegesen Sarah.

-Igazad van... - hallotta a fiú hangját. Őt nem láthatták, hiszen az egyik sötét sarokban bújt meg. Onnan figyelve az eseményeket. Nem akart közbe lépni de tudta, hogyha nagyon muszáj megteszi. Nem engedhette, hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta. Szeretett volna újra normális életet élni. Bár nem igazán tudta, hogy mi az a normális. Hová húzott igazán a szíve? Vissza azokhoz az időkhöz mikor Sarah - val és Niol - lal egy csapatot alkottak, vagy Kenobi barátsága hiányzott neki? Tudta, hogy már egyik opció sem élt hiszen Obi van nem kereste míg a másik két volt barátja meg voltak nélküle is. Így hát ő maradt egyedül. Magára számíthatott és arra amit megtanult. Mikor újra körbe nézett és látta, hogy a két jedi elment elő merészkedett és folytatta a vendégek kiszolgálását. Jó megfigyelő volt és látta, hogy valami nagyon nem volt rendben. Az emberek furán méregették. Néhány ródiai a saját nyelvükön köpték felé a szavakat. Az agya hirtelen leblokkolt és visszafutatta a pár perccel azelőtt történt eseményeket. Egyszerűen nem emlékezett semmi olyanra ami miatt mindenki ellene fordulhatott. Pedig megtörtént. Mindenki felállt és minden oldalról kezdték el megközelíteni a lányt. Moon tekintete össze - vissza cikázott. Nem tudta, hogy meneküljön vagy harcoljon. Végül az előbbi mellett döntött. Vett egy nagy lendületet és a plafonból kiálló kis csöveket felugorva elkapta. Ezeken ugrált át egészen a kijáratig. Az erővel kinyitotta az ajtót és futni kezdett. De hiba volt. Csapdába rohant.