Star Wars - See you again

3.rész

Moon és Sarah kora hajnalban a kertben meditáltak. Megint csak ketten. Niol ismét cserben hagyta őket. Moon csalódott volt. Újra és újra átverte őket a fiú. Bár eddig is kerülték egymást most a lány elhatározta, hogy ez után hozzá sem fog szólni. Akkor talán nem fáj, majd annyira neki. Remélte. Mindenkit elveszít maga körül. Mivel érdemelte ezt ki? Nem tudta. De végtelenül nagyot csalódott egykori barátjában. Moon sosem felejtst. Ezt mindenki tudta róla.
-Sajnálom. - tette Sarah a lány vállára a kezét. Automatikusan megrázta a fejét és elmosolyodott. Nem érdekelte. Már nem. Vagy csak ezt próbálta volna bemesélni magának? Remélte, hogy nem így van és túl tette magát egykori barátján.
-Kellene valamit csinálni! - állt fel Sarah. Moon kérdő pillantasokat lövül felé. Bár neki semmi kedve sem volt semmihez.
-Mit szólnál ha edzenénk egyet? - tette keresztbe a karjait. Moon megrázta a fejét. Az utóbbi időben nem volt túl beszédes és ezt tiszteletben tartották. Már aki. Amiket eddig szeretett most hidegen hagyta.
-Minden oké? - guggolt le mellé barátnője.
-Aham. - suttogta a távolba meredve. Valami megmagyarázhatatlan dolgot érzett. Talán azt, hogy hamarosan olyan dolog történik ami megváltoztatja az életét? Vagy csak a kébzelete játszik vele.. Jediként tudta, hogy ez nem igaz bár reménykedett benne. Néma csendben bámult a messzeségbe. Talán mindenkinek jobb lett volna ha nem találják meg. És most otthon lehetne a családjával. Család.. Vajon milyenek lennének? Milyen lenne ha lennének szülei? Boldog lenne? Vagy esetleg szomorú? Az sem biztos, hogy élnek még így inkább abba hagyta az álmodozást róluk noha szerette volna megismerni őket. Néha nem vágyott a Rendbe. Egy teljesen más életet szeretett volna élni. Távol Corusanttól és a város zajaitól. Talán egy messzi erdei planétán élne. Szerette az erdőket és a természetet. Ezért volt sokat a kertben. Itt minden olyan békés volt. Egy nagyot sóhajtott. Hamarosan minden gyökeres megváltozik.. Ezt már sok Jedi tudta. De, hogy mi? Azt csak találgatták.
-Moon én megyek..várnak a többiek.. - állt fel mellőle Sarah. Moon egy szomorú mosolyal megrázta a fejét. Ő is itthagyja. Tudta, hogy ez lesz. Eldöntötte. Mostantól megpróbál egyedül boldogulni az egykori barátai nélkül. Magányosan.. Azt is tudta, hogy nehéz lesz. De egyenlőre ott van neki a mestere. Talán vele tud beszélni olyan dolgokról amit másnak nem mert elmondani. Még a barátainak sem. Félt, hogy butának tartják. Pedig igaza volt. Végig. És senki sem hitt neki. Rosszul tették. Moon megérzett dolgokat előre. Ez tette volna jó Jedivé. Kár, hogy nem volt ideje azzá válni.

A késői órákban a lány egyedül sétálgatott a Templom üres folyósóin. Mivel egykori barátaira már nem számíthatott egyedül agyalt dolgokon. Hiányoztak neki a régi szép idők. Amikor még minden rendben volt. A barátai még vele voltak és nem másokkal. Azt az időt már sosem kaphatja vissza. Ezt nagyon jól tudta. És ezért is kell elengednie őket. A saját és az ő biztonságuk érdekében. Bár Moonak mindig is a barátai voltak az elsők. És persze mindig mint maga elé helyezett. Eldöntötte..ezen változtat. Bár nem akart önző lenni most magát helyezte a középpontba. Az első és legfontosabb számára most önmaga lett. Nem akarta, hogy újra a közelébe engedjen valakit aki később elárulhatja. Az ígéretek semmit sem érnek. Ezt újra és újra sikerült megtanulnia. Magányos volt. Szeretett volna valakinek beszélni róla de nem tudott kinek. Bárhová ment ott mindenki jól érezte magát így hát nem akarta elrontani mások boldogságát a saját bajaival. Rettentően egyedül érezte magát. Tovább sétált a szobája felé. Azonban az ajtajánál megtorpant. Niol az ajtófélfát támasztotta. Egy halvány mosolyt lövellt a lány felé.
-Beszélnünk kell. - suttogta elkeseredve. A lány egy szomorú mosoly kíséretében megrázta a fejét.
-Már nincs miről. - suttogta.. Bement.. az ajtó bezáródott. Ő bent Niol kint. A szíve ezer darabokra hullott. Akkor vesztette el a számára az egyik legfontosabb embert. Útólag már bánta, hogy nem beszélte meg vele a dolgokat. Az mindent megváltoztatott volna. De nem. Ő naív volt. Döntött. És rosszul. Amit később mindhárman megbántak. Ezután halmozta fel sorban a rossz döntéseket. És, hogy mi miatt? Egyedül volt.. nem volt mellette senki, hogy támogassa vagy, hogy észhez térítse. Egyedül döntött... A mesteréhez sem tudott fordulni, teljesen elzárkózott és persze ez senkinek sem tűnt fel. Hogy is tűnt volna!? Hiszen senkit sem érdekelt, hogy mivan vele. Niol egy idő után abbahagyta a próbálkozásokat és teljesen hidegen hagyta a lány. Ha találkoztak a fejét elfordítva ment el mellette. Sarahval már csak néha találkoztak néhány másodpercre az is kimerült egy köszönésben. Hiányzott neki a két régi barátja. Azonban ők sem és ő sem volt már a régi. Minden változik.. és mindenki. Talán így kellett történnie ahhoz, hogy észhez térjen és rájöjjön dolgokra. Nem tudta. Mindenesetre teljesen egyedül maradt a gondolataival amik felemésztették szépen lassan. És persze senkinek sem tűnt fel. A sötét oldal kezdte a hatalmába keríteni..szépen lassan.. Végül nem tudta a lány ellen állt. Erős volt és nem engedett neki. Milyen jól tette! Egy életre megtanulta, hogy nem szabad engednie sosem a csábításnak. Az mindig a könnyen járható út. A nehezebb is lehet olykor a könnyebb. Csak meg kell tanulni vele élni. Moon ezt már tudta. És nem mondhatta el a barátainak. Vagyis..már nem is lett volna kinek elmondja. Eltávolodtak egymástól. Már csak idegenek voltak egymásnak. Akiket régen oly jól ismert most faképnél hagyták, hogy szépen lassan feleméssze a magány. Hol voltak ekkor? Az új barátaiknál. Esténként közösen beszélték meg a problémáikat vagy esetleg az aznapi közös találkozók eseményeit. Moon nem volt kivel találkozzon és nem volt kivel megbeszélnie ezeket a dolgokat. Egyedül maradt. Nem emésztette magát inkább. Rengeteget gyakorolt, hogy elnyomja magában ezeket az érzéseket. Edzett. Mestere büszke volt rá, hogy ilyen magabiztosan csinálja végig. A látszat néha csal. Kívülről tényleg magabiztosnak tűnt, de belülről romokban hevert. Ezért húzta maga és a társadalom közé azt a bizonyos falat. Hogy senki se tudja megmondani, hogy mi játszódik le benne. Mert senki sem érthette. Egyedül maradni az csak egy dolog..de a sötét oldallal szembe szállni bátorság kell. És Moonban ez a bátorság meg volt. Minden adott volt ahoz, hogy jó Jedi legyen belőle. De egy baleset mindent megváltoztatott. Ami miatt saját magát okolta. És talán igaza is volt.

Sziasztok. Igen tudom elég rég volt rész ennek is megvan az oka. Igyekszem most behozni a lemaradást. Remélem tetszett. Hamarosan jelentkezem. Az erő legyen veletek! 🖤