Bunkó a láthatáron!

Part 13

Kiértem az udvarra és egy nagyot szivtam a friss levegőbe és egy nagyot nyújtóztam.Leugrottam 3 lépcső fokot a lépcsőröl mikor csörgött a mobilom.(Han)

-Han:Alexa ott vagy még a suliba?

-Én:(Megállok az egyik fa allatt)Igen,pont most jöttem ki.

-Han:Megvársz minket vagy nagyon sietsz valahova?

-Én:Hát igen,tudjátok ugye hogy ma is van edzés?

-Elz:(Kiabál a telefonba)Neked is irt az edző?

-Én:Ne kiabálj már a telefonba mert megsüketülök(Emelem el a fülemről a telefont)Nem nekem nem irt,miért?

-Elz:Akkor nem mondjuk el.Ha azt akarná,hogy tudj rola már irt volna.

-Én:Rendben akkor ne mondjátok.Akkor majd találkozunk,de nem várlak meg benneteket,mert én megyek haza.Pusszancs.Sziasztook(Letettem a telefonomat)

Mentem tovább mikor meghallottam valakinek a hangját.Nem akartam elhinni,hogy megvárt ez lókötő.Pedig több,mi nt 30percig benn voltam kedves nagybáttyánál.Gyorsabb léptekkel haladtam,nehogy utól érjen.Azt hittem,hogy elment mikor megláttam mellettem a motorjával.Elém állt és leszállt a motorjáról.Felnéztem az égre és nagyot sóhajtottam.

-Márk:Mivan kis csillag,hálát adsz az istennek hogy megjöttem?(Néz fel ő is az égre)

-Én:Épp ellenkezőleg.Elöző életemben valami rosszat csináltam,hogy veled ver az isten?

-Márk:Ez csúnya volt csillagom.(Csattogtatja nyelvét és jobbra-balra mozgatja mutató ujját)

-Én:Szerintem meg az csúnya,hogy azok óta amit tagnap csináltál nem hagysz békén.Pedig szerintem világosan elmondtam nem akarlak látni soha többet.(Mondom neki azzal tovább mentem)

-Márk:Hát ez nem vált be,mert ahhoz képest elég sürűn találkozunk.(Megfogja a táskámat és maga felé fordit)

-Én:Neked mániád,hogy magad felé forithass és hogy fogdoss?(Mutatok rá)

-Márk:Nem.Csak ha beszélek valakihez szeretem látni a szemeit,főleg ha ilyen szépek.Szerintem Alexa a fogdosás teljesen mást jelent,ha szere.......

-Én:(Megforgatom szemeim)Nem szeretnék semmi olyat csinálni ami veled kapcsolatos és veled egy légtérben tőrténik.Na megyek szió.

De gyorsan elém állt ezért a mellkasának ütköztem.

-Márk:Kis csillag belém estél,érted?(Poénkodott)

-Én:Nem,de én tényleg megyek mert éhes is vagyok meg edzésem is lesz ma és lesz ma valami,mert az edző mindenkinek irt egy SMS-t csak nekem nem.A lányok meg nem akarják elmondani.

-Márk:És én mikor mondtam azt hogy elengedlek.(Kérdezte)

-Én:Te sosem engedsz el engem,de nem kell megkérdeznem,hogy elmehetek-e,mert én akkor is elmegyek.(Félre löktem)

De annyira félre löktem szegényt,hogy kibillent az egyensúlyából és elesett.Ez engem nem is érdekelt volna,a marhája nem húz magával.Igy kerültünk mindketten a földre ő lent én fenn a mellkasán pihintettem fejem.Fel akartam kellni,de meg ragadta a derekam és nem engedett el.Ezzel az sikerült neki,hogy vissza estem és az ajkaink egymásnak csapódtak,mintha összetartoznának.Édes puha ajkai voltak és annyira jó érzés volt.Libabőrös lettem tőlle.De gyorsan valahogy sikerült megfognom kezeit és levettem magamról.Feltápászkodtam.Márk még lenn a földön feküdt és elkezdett nevetni.